Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-17 / 25. szám

van Nóvák nt. úr, a mikor azt vitatja, hogy a Kálvin-szövetség* valami felülről lefelé haladó háló­zat akar lenni. Ellenkezőleg- a szövetség1 főereje az egyházközségekben alakítandó helyi szövetsé­gekben van és lesz. Ezek a helyi szövetségek képezik a talapzatot, a mi egészen természetes, s a helyi szövetségek ismét a kerületi szövetségek által lesznek a központba bekapcsolva. Ezek a kerületek nem követik sem az egyházmegyék, sem az egyházkerületek határait, hanem leginkább az egyes helyi szövetségek földrajzi fekvése által lesznek meghatározva. Elvégre azt előre sohasem lehet tudni, hogy hol s hány helyi szövetség fog alakulni. Lehetséges az is, hogy valamely helyi szövetség jó darabig önmagában fog állani nagy területen, s addig, a míg valamely kerületi szö­vetségbe nem léphet be (mert ehhez legalább há­rom egymástól nem messze fekvő helyi szövetség szükséges), gondoskodva van arról, hogy egyenes összeköttetésben álljon a központtal. Ha aztán ke­rületté alakulnak a helyi szövetségek, maguk választják meg a kerület központját, s ezen köz­pont helyi szövetségének elnöke lesz egyúttal a kerületi szövetség elnöke, a ki a kerületbe tartozó helyi szövetségek előterjesztéseit s javaslatait a központi választmánnyal közli. A kerületi szövet­ségben csakis a kerületbe tartozó helyi szövetségek elnökei vesznek részt s így lesznek a helyi szö­vetségek szükségleteinek, kívánalmainak közvetítői, egyúttal pedig irányítói a kerület egyháztársadalmi életének és szervezői újabb helyi szövetségeknek. Nem lehet azt kívánni az esperesektől, hogy hivatalos elfoglaltságaik mellett ezen munkában is tevékenyen részt vegyenek; de nagy köszönettel fogunk tartozni, ha részt vesznek. És nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy az egyház­megyék határai nagyobb kitérjedésűek, semhogy hatékonyan és áttekinthetőleg kezelhetők legyenek az összes belé tartozó egyházközségekben alaku­landó Kálvin-szövetségek. Nekünk nagyon sok és tevékeny előharczosra van szükségünk, a kik — erősen hiszem — nem is fognak hiányozni, s mennél több s mennél kisebb területen munkál­kodhatnak a kerületi szövetségek, annál hatéko­nyabb s áldásosabb lehet a munka. Új erők és tehetségek fognak érvényesülni s fognak hatéko­nyan munkába állani ekképen; s a hol hiányozni fog a lelkészek között a vezető fej, ott majd a világiaknak kell sorompóba állniok. A csekély tagdíjakból nagy összegek állhat­nak rövid idő alatt a Kálvin-szövetség rendelke­zésére, s ha csak 200,000 tagja lesz a szövet­ségnek, a mi kétmillió 800,000 lélek mellett nem is oly nagy arány; nagy, nemes és ma még hihe­tetlen eredményeket lehet elérni, czéltudatos, ki­tartó és soha nem szűnő munkával áldásosán lehet működni a kálvinista egyház és ezzel hazánk javára. Ha Angliában egyetlen szeretet-intézménnyel pár évtized leforgása alatt tízezrével lehetett elha­gyott gyermekeket megmenteni az elzülléstől s visszaadni a társadalomnak, s ha ott eljutottak már azon ponthoz, hogy a börtönöket kezdik fel­hagyni a szeretet-intézmények fokozatos és meg­előző tevékenysége folytán, mi is el tudjuk és el fogjuk érni azt, hogy „hitünk cselédei" nem fog­nak elkallódni a nagy városok külvárosi posvá­nyában, hogy munkás- és cseléd-otthonok veszik pártfogásba a nagy városokba tóduló kis embe­reket és a nép leányait, hogy a lelkiekért mindig fogékony magyar népünk nem fog ünnepeken a korcsmában dorbézolni, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet meghozza az elvontabb szórakozások iránti érdeklődést, hogy minden egyháztagnak meg lesz a maga kijelölt s az egyházat szolgáló mű­ködési köre, melyben kedvét fogja találni, emel­kedni fog a hitélet és a valláserkölcsi élet és lelkes, rendszerető, takarékos, szorgalmas, evan­géliomtól áthatott gyülekezet fogja a lelkészt körülvenni. Mert higyje el nagy tiszteletű Uram, a morál­predikácziók ideje lejárt. Az egyháztagoknak nem szabad összetett kezekkel csak hallgatni és mindig csak hallgatni, ha azt akarjuk, hogy a gyülekezet ne csússzon ki végképen az egyház hajójából. Munkába kell állítani mindenkit, a ki egyházunk tagjai közé tartozik, mert különben megtörtén­hetik, hogy nem fog ugyan elsiilyedni a hajó, hanem megfeneklik: ott marad a lelkész a tem­plom üres falai között — egyedül. Az egész társadalom megmozdult; a szeretet­munkára hajlandóvá lett valláskülönbség nélkül. Az elhagyott gyermekek, a munkásnép ügye már gyökeret vert a társadalom szivében s egymásután jönnek létre a legkülönfélébb szeretet-intézmények: a vakok, a süketek, a némák, a bénák, a lelen­czek, az apátlan gyermekek, az árvák, a betegek, a tüdővészesek, a cselédek, sőt a munkások s a kivándorlók védelmére is (utóbbiak még csak álla­milag szervezve), csak mi ne vegyük ki részünket ezen munkából s hagyjuk híveinket más akolba széledni ?! Mert elszélednek bizony, ha nem csa­tolja őket semmi az ekklézsiához, csak morál­predikáczió ! Nem, nagytiszteletű Uram, nem fogjuk összetett kezekkel nézni, nem fogjuk a konventnek a gyülekezeti élet felelevenítésére kiadandó (?) uta­sításait bevárni, hanem meg fogjuk teremteni a Kálvin-szövetséget, ha lehet, nagytiszteletű Uram­mal karöltve, ha nem, a nélkül, de minden körül­mények között — Istennel! És ha szövetségünk talpra állítja az elernyedt erőket és szövetségi munkánk gyümölcsei láthatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom