Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-17 / 25. szám

műveltségű hitsorsosoknak külön-külön rendezett vallásos összejöveteleken, s főrangú lordok állanak a mozgalmak élére, hogy szóval és áldozattal munkálják az evangéliom ügyét. Hát ezeket az évenkénti összejöveteleket kell nálunk is meghonosítani. Ha egyházalkotmányi szervezetünk ezt nem teszi lehetővé, úgy annak keretén kívül, de meg kell találnunk a módot arra, hogy a magyar kálvinisták évenként találkozzanak s tanácskozásaik és határozataik irányt szabjanak az egész ország kálvinistaságának az egyháztársadalmi munkák módjai, eszközei tekintetében, s hogy együttesen és összetett erőkkel mennél fejlettebb egyházi életet s minél több és áldásosabb országos szeretetmunkát végezzenek. Ezt a czélt szolgálnák az évi vándorgyűlések és az ezen alkalommal tartandó tanfolyamok, melyek a szövetségmunka minden ágazatára kiterjednének. Ezért van szükség a kálvinista hívek tömörítésére; ezért van szükség Kálvin-szövetségre. Tehát az az állítása a czikkíró úrnak, hogy a Kálvin-szövetség erőpazarlás (?) volna, igazán merő abszurdum. A másik fontos feladata leend szövetségünknek az egyes gyülekezetekben a szunyadó erőket felébreszteni, az ébredő erőket valóban ébren is tartani, erősíteni és támogatni. Ehhez természetesen munkásokra van szükség, s első sorban ezen erőket kell felkeresni, nevelni, kiképezni, s megfelelő helyre odaállítani. Hogy aztán az egyes gyülekezetekben mit, hogyan és mily irányban kell tenni, azt a helyi szövetség maga fogja tudni legjobban. Ezért innen kell hogy kiinduljon egyrészt a szükségletek megállapítása, másrészt a javaslattétel, s a központi szövetségi igazgatóság fog irányítóiag működni, hogy hol s minő munkák vétessenek első sorban foganatba, mert csak a központ lehet tájékozva a felől, hogy hol van nagyobb szükség segítségre és minő segítségre. A harmadik irányú feladat, az egyes gyülekezetekben, a főbb központokban s magában a fővárosban az alapszabályszerű eszközöknek tényleges foganatba vétele. Eleinte kezdeményezés, majd az erők gyarapodásával egyes intézmények tényleges létesítése s a meglevők erősítése. Nem terjeszkedhetem ki az összes eszközökre, mert hiszen ez maga egy külön tanulmányt igényel s egy czikk keretébe nem is lehet beszorítani, de egyet mégis ki kell emelnem, és ez az, hogy ne féljünk annyira a szövetkezetektől. A gazdasági erők gyarapításával az egyháztagok erejét fokozzuk, s ezzel erősítjük magát az egyházat is. Ne gondolja azt nagy tiszteletű Nóvák Lajos uram és azok, a kik annyira ellenségei a szövetkezeteknek, hogy a Kálvin-szövetség első dolga lesz szövetkezetek létesítése által kezdeni meg a munkát. Ez először is nem elsőrangú szükség, mert az 1898. XXII. t.-cz. által létesített országos központi hitelszövetkezet már is legalább 250C községben létesített hitelszövetkezeteket, fogyasztási szövetkezeteket, gabona-raktárakat s ipari szövetkezeteket. Hogy ezek fejlődnek és virágzanak, azt az évi zárószámadásokból mindenki olvashatja s hogy a nép mindenütt gyarapodik, a hol szövetkezetek vannak, azt is meg lehet ebben látni. Ismerek oly községet, a hol a nép teljesen elszegényedett, eladósodott, s a szövetkezet talpra állította az egész községet úgy, hogy rövid négy év leforgása alatt 50,000 korona betétje van a szövetkezetnek s ma alig folyósítanak új kölcsönöket, mert nincs szükség reá. De jön egy száraz esztendő, egy elemi csapás, tűz, jég, fagy, s mily áldás lehet egy községre, ha nem megy e miatt tönkre, mert ott van a szövetkezet, a mely olcsó kamatláb mellett tud és akar rajta segíteni. És lám ebben a szövetkezetben a helybeli lelkész nem vett részt; de nem is kell, hogy bárhol is részt vegyen. Az pedig épenséggel túlzás, hogy a papnak kellene pálinkát s pántlikát mérni. Elég, ha irányítólag hat a népre s azt a takarékosságra és a szövetkezésre ösztönzi, s ha a viszonyok úgy hozzák magukkal, segít a szövetkezet létrehozásában. Es ha a lelkész közreműködik arra, hogy a népet a vagyoni elesettségből felemelje, mily szép munka áll előtte: a népet a lelki elesettségből, a lelki közönyből is felemelni. Mily erőt kölcsönöz majd az ilyen lelkésznek az a tudat, hogy az egész ország kálvinistasága áll a háta megett ebben a fontos munkában, és tudja azt is, hogy a Kálvin-szövetségben összpontosított erők által segítőtársai vannak a dunántúli gyülekezetnek a tiszaháti gyülekezetekben, az erdélyi nehéz viszonyok között élő egyháznak a dunamelléki gazdagabb ekklézsiákban. Hát ez, engedelmet kérek, nem lesz üzérkedés s nem is lehet azzá, mert a szövetkezetek csak eszközök lehetnek, ha kell, de nem feltétlenül, és a legtöbb helyen talán már nem is kell, arra, hogy felemeljük s megerősítsük azokat az egyházközségeket, a melyek veszedelemben s pusztulás előtt állanak. Végül még hadd szóljak a szervezet kérdéséről. Igaz, hogy Gonda Béla ő méltósága maga is a hivatalos fórumok szervezetében óhajtotta a Kálvin-szövetség hálózatát megoldani; de ettől a bizottsági tárgyalás során elállott. Az alapszabálytervezet készítésekor azonban nem tartottam czél'szerűnek a hivatalos egyházi hatóságokat a szövetségünk körüli munkával terhelni; ezért lett aztán a szervezet úgy megoldva, a hogy azt az alapszabályokban kidolgoztam. T. i. a gyülekezetekre van helyezve a fősúly; s itt újra tévedésben