Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-20 / 21. szám

állandó jellegű és tevékenységű szakbizottságok! Egyházi fórumaink, egyházlátogatásaink fordítsanak időt és férfias akaratot az egyház ós főleg a gyülekezetek szocziális feladataira és kötelességeire. A gyülekezetek hallják meg, értsék meg, hogy mit mond nekiek a Lélek és mozduljanak meg, ha másért nem, legalább a saját érdekükben. Szóval: adjuk vissza jobban az egyházat, a gyülekezeteket igaz rendeltetésüknek, az evangéliomi ker. életnek. S akkor aztán zúghatnak a szelek, tombolhat a tenger: egyházunk hajója a Kálvin-szövetség lélekvesztoje nélkül is bizton úszik a vizeken, mert nem a fülekben, nem a is szivekben, hanem a tettekben fog harsogni az Úr biztató szózata: „Mit féltek, óh kicsinyhitűek ! ?" Novak Lajos. * + * Nóvák Lajos kollégámnak fentebbi czikkére, a nélkül, hogy azzal elzárnám az utat az elől, hogy fejtegetéseire akár dr. Székely József, akár a Kálvin-szövetség más barátja feleletet adhasson, a magam részéről csak a következőket jegyzem meg. Elméletben teljesen igazat adok Nóvák kollégámnak, hogy a Krisztus igazi anyaszentegyháza nemcsak üdv-, hanem szocziális intézmény a szeretet által, s mint ilyennek nincs szüksége arra, hogy rajta kivül álló, még vele szellemileg vagy épen szervezetileg is összeköttetésben levő szövetkezések által igyekezzék feladatát megvalósítani. Elméletben igazat adok a Kálvimféle szervezetű keresztyén egyházra vonatkozó fejtegetéseinek is. Az evangéliomi keresztyén egyház világbeli hivatásának betöltése azonban nem csupán attól függ, hogy az lényegében üdv- és szocziális intézmény, hanem attól, hogy gyakorlati működésében annak bizonyítja-e magát. Ha annak bizonyítja, akkor nélkülözhet minden egyháztársadalmi külön szövetkezést. De ha nem annak bizonyul, akkor ezek a szövetkezések egészen természetesen létrejönnek, mert az Úrnak Lelke fuval, s bármilyen megcsontosodott legyen is a hivatalos egyház, az a Lélek munkára, tevékenységre ösztönzi annak érző szivű és gondolkodó tagjait. Ne az elméleti kérdések, ne a ker. egyház lényege és hivatása felett folytassunk elvi polémiákat, hanem arra adjunk feleletet, mi magyar kálvinisták, hogy a mi Kálvin-szervezetű evangéliomi egyházunk megoldja-e a gyakorlatban azokat a feladatokat, a melyek, mint evangéliomi egyháznak, lényegéhez és hivatásához tartoznak? Üdvintézmény-e valóban az Ige hatalma által; szocziális intézmény-e a szeretet által? Ha ezekre a kérdésekre Nóvák kollégám, lelkének tapasztalatokon nyugvó biztos meggyőződésével igenlő feleletet képes adni, akkor én meggyőződése előtt tisztelettel hajlok meg. De mivel ón, ugyancsak tapasztalatok alapján, úgy ítélem, hogy a mi magyar kálvinista L vatalos egyházunk a maga gyakorlati életében és munkájában messze elmarad attól az ideális hivatástól, a melyet Nóvák kollégám elméletileg elébe szab, nemcsak természetesnek találom, de szükségesnek is, hogy a hivatalos egyházi szervezet mellett, az Ige intenzivebb hirdetésére, a szeretetnek intenzivebb gyakorlására egyháztársadalmi szövetségek alakuljanak. Nem azért, hogy pótolják a hivatalos egyházat, vagy hogy annak ellenségei legyenek, hanem azért, hogy általuk a hivatalos egyház hivatása igaz tudatára ébresztessék s ez megtörténvén, maguk vagy feleslegessé váljanak, vagy egyenesen beleolvadjanak a hivatalos szervezetbe, mint a hogy történt a külföldi prot. egyházakban is. Legyünk tehát nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is valódi keresztyének. Szerkesztő. TÁRCZA. Boeskay emlékünnepén. * írta: Baja Mihály. Ékes dolog dicsérni fennen Az ősök szép erényeit. Magasztaló rímekbe szedni A hős apák hős tetteit. Dicső nagyok! . . . Nevükre keblünk Büszkén, merészen feldobog. Kihúnyt napok fényét csodálni Oh nagyszerű, dicső dolog. De kisvoltunkat Összemérni Hatalmas látomány, veled, — Midőn erőtlen törpeségünk Ocsárló gúnyja ránk nevet; Az óriásra félve néznünk S bár arczunk szégyentől lobog: Áltatni mégis önmagunkat . . . Óh ez nehéz, nehéz dolog. Jó Bocskaynk, ím költögetlek ! Nevedre ajzom lantomat. Meghallod-e sok századéves Besüppedt sírhalmod alatt ? Babért fonunk ma homlokodra, Hitünk, hazánk nagy bajnoka! Mert nagy valál s nem lesz miköztünk Hozzád hasonló több soha. De nem . . . dalom ne háborítson, Meg sem bolygassa csontjaid'. Dicsérő szómra föl nem ébredsz, Tudom, az ítéletnapig. De ha azt mondom, hogy sötétül, Vihar vau! Bántják a hazát ! Tudom, fölébredsz és kibontod, A hajdúk tépett zászlaját. * Elszavalta szerző a budapesti prot; ifj"úság május 12-diki Bocsk-ay-emlékünuepén, ,.. i <