Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-20 / 21. szám

Kálvin-szövétség se lenne képes, meri; 'gyülekezeteink megmozdulása, élénk társadalmi tevékenysége nélkül semmiféle egyesület se virágoztathatja fel egyházunkat. A gyülekezetek szeretetmunkájának felszítására legyen gondja papjainknak, presbiteriuinainknak, felsőbb egyházi hátóságainknak. Útmutatónak egyelőre ott a belmissziói szűkös programm ; a Kálvin-szövetség fogyasztási Szövetkezetes programmja nem való nekünk. A pap ne mérjen pántlikát, pálinkát, hanem az evangéliomi szeretet sáfára legyen. Ez az igaz kálvinista szocziális programm s a kálvini egyházszervezet az igazi Kálvin-szövetség. A másik, az újdonsült felett térjünk napirendre! Nos, íme, ennek az iránynak, ennek a túlzásnak voltam én a hangadója. És ez talán mégis csak más, mint a mit dr. Székely József tulajdonit nekem. Bizonyságul megadom a feleletet az általa feltett kérdésre én is: „van-e az egyháznak feladata, szerepe a szocziális kérdés megoldása körül?" Megadom a Kálvin-szövetség alakuló gyűlésén mondott beszédem alapján. A feleletem ez • nemcsak hogy van, hanem egyenesen ez a feladata, ezért alakult meg, erre vállalkozott. A dogmatikában persze más a terminológia. Ott azt mondják, hogy az egyház feladata Istenországának a megvalósítása. Ámde az Istenországa nem más, mint az Istennel, önmagunkkal és embertársaikkal békességben, szeretetben együttélő emberek társasága. S alapjában véve nem ez-e a szoczializmus programmja is, itt-ott s egyelőre talán vagy határozottan Isten nélkül ? ,, . A ki a szoczializmustól fél, az a dogmákat, a kiváltságokat félti. Istenországában s az eszményi társadalomban nincs ok a féltékenységre. Az igaz ker. embernek megmarad az Isten Istennek a szocziális társadalomban is és nem vétetik el tőle Jézus és az ő evangélioma sem. Mert a szocziális társadalom lényegileg nem lehet más, mint az evangéliom, a szeretet társadalma. Egyelőre lehet vagy lesz az igazság társadalma; de az igazság nem lehet ellensége se önmagának, se a szeretetnek. S minthogy a szeretet a legnagyobb, a teljes igazság: az az egyház, a mely ezt ápolja, ezt működteti a kebelében, ne rettegjen a szoczializmustól, hanem cselekedje az evangéliomot, szeressen. Tegyen jót mindenkivel, de legkiváltkép a mi hitünknek cselédivei. Induljon meg ez a munka minél előbb. Induljon meg nem fent, a társadalom fölébe szövendő pókháló módjára, melyből az egyház keresztespókjai nyújtogatják le mohó csápjaikat újabb hálók szövésére; hanem induljon meg a gyülekezetekben, a melyek igazán benneélnek a társadalomban s a melyek, ha csak egyetlenegy szeretetintézményt létesítettek is kebelükben, már sokkalta nagyobb szolgálatot tettek a társadalomnak, mint ha egy rajtok kivül álló szövetséget támogatnak gyér filléreikkel. A Kálvin-szövetség crőpazarlás is, önáltatás is. Évi egy-két gyűlésén tarthat majd és tartani is fog lelkes felolvasásokat, létesíthet és létesíteni is fog ú. n. szövetkezeteket s talán egy-két budapesti szeretetintézetet. Magát az egyházat nem fogja áthatni soha. mert nem egyezik meg a kálvini cg) ház természetével. Érezte ezt már Gonda Béla is, még a deczemberi második értekezleten; ezért indítványozta, hogy az alakítandó Kálvin-szövetség az egyházi fokozatos hatóságokhoz illeszkedjék. De nem hallgattak rá. A fogyasztási és hitelszövetkezeteket pedig igen könnyű felállítani, ámde nehéz fenntartani és virágoztatni. Sorsuk többnyire a felszámolás, méginkább a bukás. S minthogy a Kálvin-szövetség leginkább ezen a diilőn fog szántogatni : egymás után keletkeznek majd a kálvinista szövetkezetek és egymás után fognak bukni is, vagy pedig közönséges nyerészkedési üzletté vedleni. Kálvin egyháza és üzérkedés ! Hagyjuk ezt másoknak! Ne üzlettel, hanem szeretettel, vagyis áldozattal fussunk mi a czélra s ne a szoczializmus ellen, hanem jó példaképen előtte! Mi hát a különbség köztem s akár dr. Székely József, akár a Kálvin-szövetségesek közt? Lényegileg bizonyára nem sok, de az eljárásra nézve annál több, sőt minden. Ok a Kálvin-szövetségtől várnak sokat, én az egyháztól, a gyülekezetektől; de ők is, de én is mindent az evangéliom lelkétől, a szeretettől. Ha tehát hangadó voltam, ennek az iránynak voltam én a hangadója. Igaz, hogy a szavazásnál egyedül maradtam ; de a gyűlés után s méginkább a következő napon többen helyeselték az álláspontomat, mint a hányan a Kálvin-szövetséget megalakították. Ilyen értelemben bármikor szívesen veszem, ha ennek az iránynak, ennek a túlzásnak a hangadójaként fognak emlegetni. A közel jövő megmutatja majd, hogy melyikünk jár helyes nyomon? Az megadja majd nekik a tapasztalást is, hogy a pőre szoczializmus minálunk voltaképen nem az egyházat ostromolja, hanem a gyülekezeteket, s hogy ellene nem szövetségekkel, szövetkezetekkel kell harezba vonulni, hanem a gyülekezetekben munkássá teendő evangéliommal, a gyülekezetek szeretetmunkájával és szeretetintézményeivel. A. kinek két köntöse vagyon, adja az egyiket annak, a kinek nincs! Vagy mint a reformáczióban sok helyen: menjen az egyházi vagyon négy felé: egy a papnak, egy az iskolának, eg}>" a gyülekezetnek, egy a szegényeknek. A hol az utóbbiaknak nem telik, vagy szűkösen telik, az a feladat, hogy azoknak is teljék. Épen ez a kálvinista, mert keresztyén, mert evangéliomi szocziális feladat és programm ! Nevezhetjük diakoniának, foelmissziónak vagy akárminek, csak Kálvin-szövetségnek nem. S aztán minthogy minden titulusnál, minden ékesenszólásnál szebben beszél a tett: elő a tettekkel! Budapest vagy KőrÖsladány példája máris jobban világosít, hatalmasabban lelkesít. Állíttasson össze az egyetemes konvent egy népszerűen szóló gyülekezeti munkaprogrammot, állíttassa össze a szeretetben munkás gyülekezeti élet programmját s árassza el vele a gyülekezeteket! Ez lesz az igazi szocziális programm. Az irodalmi társaság indítson meg „Felebarát" czímén ugyancsak egy népiesen szóló folyóiratkát, kizárólag ennek a czélnak a szolgálatára. Az egyházkerületeken, egyházmegyéken alakuljanak 4f