Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-20 / 21. szám

ne feledjük a jövőt sem. Régi nagyjaink nemcsak a jelennek éltek, hanem a jövő megmaradás és felvirágzás alapjait is levetették. Tanuljunk tőlük ebben a tekintetben is, s ne csak a magunk bajait hánytorgassuk, ne csak a jelen hiányait pótolgassuk, hanem alkossunk a jövendő számára is. A harczok, a küzdelmek kora letűnt. Nem vérrel kell immár megpecsételnünk a jogainkat biztosító békeokmányokat. De munkánk még nincs bevégezve. Szabadságunk, egyenlőségünk, viszonosságunk még sok tekintetben csak a papiroson van biztosítva, de nem érvényesül a valóságban. Egyházi és iskolai életünk terén még sok a fogyatékosság s nagy területek hevernek még parlagon. Nekünk, a békesség korában élő utódoknak szent kötelességünk, hogy a mi még csak papiroson van meg, azt az életbe is átvinni törekedjünk. Nekünk kötelességünk, hogy fogyatékosságainkat eltüntessük és új ugart szántsunk a jövő számára. Óh! de fájdalom, bátorságunk nem látszik ehhez elégnek. Buzgóságunk szárnyai csüggetegen hullanak alá. Elszántságunk, áldozatkészségünk nem oly mértékű, a milyennek lennie kellene! Emlékezzünk hát a régiekről! Idézzük fel előttünk küzdelmeiket s küzdelmeikben megmutatott elszántságukat, önzetlen áldozatkészségüket. S talán, ha látjuk, milyenek voltak ők s mit tudtak alkotni nehéz, súlyos időkben, akkor a mi lelkünk is megtelik igaz egyházszeretettel, az egyház jogaiért küzdeni kész bátorsággal, az új alkotások vágyával, az egyház jelen és jövendő nagyságát munkáló áldozatkészséggel — s a hálás emlékezés jobb jövendőnk forrása leend! Adja Isten, hogy úgy legyen! Hamar István. A Kálvin-szövetség kérdéséhez. E lapok legközelebbi számaiban dr. Székely József vette védelmébe > a Kálvin-szövetséget. Ki akarta mutatni a szövetség létjogosultságát és kimutatta azt, hogy „az egyháznak az evangéliomot, e társadalmi újjászülő erőt kell bevinni a társadalmi élet minden nyilvánulásába, intézményébe". Nos, hát ezt a tudományt tudtuk a Kálvin-szövetség megalakítása nélkül is, ,s ennek hangoztatásával sem a szövetségnek, sem az egyház evangéliumi feladatainak ügyét nem vitte és nem viheti előbbre sem dr. Székely József, sem a Kálvin-szövetség. , írás közben azonban egy terjedelmesebb kérdést is megpendített dr. Székely József. Megpendítette azt, hogy .„van-e az egyháznak feladata, szerepe a szocziális kérdés megoldása körül?" S itt két túlzástól óv. „Az 'egyik az, mely szerint a szocziális kérdés megoldása a maga teljességében az egyházra vár. Erre az álláspontra helyezkedik a római egyház ... A másik túlzás, mely szerint az egyháznak a szocziális kérdés körül semmi feladata nincs. Istenországa lelki ország, az egyház lelki javakért küzd s így az anyagi kérdések mellett közönyösen haladhat el. E hangnak adott kifejezést a Kálvinszövetség alakuló gyűlésén Nóvák Lajos, midőn az evangéliom hirdetését elegendőnek tartotta arra, hogy az egyház betöltse a társadalmi kérdést illető feladatát is." Dr. Székely József nagyon megtisztel engem azzal, hogy egy irány hangadójának tart, még ha az az irány túlzó is. Ezt még elviselhetném valahogy. De megtisztel azzal is, hogy a Kálvin-szövetség alakuló gyűlésén elmondott beszédemet helytelenül adja vissza. Engedjen meg,.ha e meg'tisztelést már el nem fogadhatom s ha — minthogy az általam elmondottakkal nagyon sokan értenek egyet — beszédem lényegét magam adom elő. A ker. egyház a Jézus Krisztus evangéliomának megvalósítása végett létrejött társadalmi, szocziális intézmény. Feladata az volt és marad, hogy az evangéliom valláserkölcsi elveivel s különösen a szeretet intézményeivel hassa át a társadalmat, a világot. Az egyház kezdetben meg is felelt ennek a feladatnak; de csakhamar hatalmi intézménnyé, önczéllá lett, a középkorban pedig teljesen eltért eredeti rendeltetésétől s elkerülhetetlenné tette a reformácziót. A reformátorok visszatértek az eredeti rendeltetéshez s ennek érdekében adtak az egyháznak új szervezetet, a legkülönbet Kálvin. A Kálvin-féle egyházszervezetek között különösen a zsinatpresbiteri rendszerű szervezet az, mely legközelebb áll az őskeresztyén egyházszervezethez s legalkalmasabb arra, hogy benne az evangéliomi erők mindenkor hatékonyan végezhessék ember- és társadalomboldogító feladataikat. E czélra nem új szervezetekre van szükség, hanem az evangéliomnak a fennálló egyházi szervek által való nagyobb, mélyebb, terjedtebb propagálására. A római egyházban érthető az, ha benne a társadalmi feladatok megoldására.újabb meg újabb egyesületek, szövetségek keletkeznek, mert az az egyház, mint önczélú hatalmi intézmény, felette áll a társadalomnak, szemben áll azzal; de nem lenne és nincs értelme ennek a ref. egyházban, mely mint népegyház a társadalomba van beépítve s gyülekezetei, mint autonomikus, önjogú szervek, önállóan fejtik ki a társadalomban is erejöket. Kálvin a genfi társadalmat nem Züriehhel, Bernnel szövetkezve, nem önkéntes mentő-csapatokkal, hanem a genfi gyülekezeti szervezetben munkássá tett evangéliomi erőkkel, magával a gyülekezeti élettel alakította át. A libertinusok szoczializmusát az evangéliom szoczializmusával győzte le. Gyülekezeteken kivíil álló társadalmi szövetségekre tehát nekünk sincs szükségünk s legkevésbbé van szükségünk Kálvin-szövetségre, melynek a szerencsétlenül, sőt tapintatlanul használt Kálvin néven kivül Kálvin egyházához semmi köze. Vagy ha mégis kell valamely társulat; ott van a már hasonló czélokra létesített belmissziói egyesület, támogassuk azt. Az is szeretetmunkát, társadalmi, szocziális munkát végezne, ha végezhetne. Többre a