Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-29 / 18. szám

szolgálatába szegődve, a meglevő társadalmi rendszert minden gyarlóságával együtt védelmébe vette s a társadalmi reform sürgetőire már eleve anathemát mondott; vagy pedig felismerve, hogy a szoczializmus eszméi nagy tért hódítanak, belemerült a pártpolitikába s a „keresztény szoczializmus" hamis firmája alatt igyekezett a társadalmi reformeszméket a maga konzervatív czéljainak megfelelően módosítani. Az egyháznak pártokra, osztályokra tekintet nélkül kell eljárnia a társadalmi munka terén ; az egyház tehát nem lehet sem szoczialista, de nem lehet konzervatív-liberális stb. sem, hanem mindig evangéliomi egyház. Nem állhat csak a szegények mellé, hogy a gazdagok ellen mennydörögjön; de nem is léphet fel mint a gazdagok pártfogója, hogy a szegényeket nyomorúságuk ellen való panaszaikban mindig csak a mennyei üdvösségben lelendő kárpótlással biztatgassa. Az egyháznak az evangéliomot, e társadalmi újjászülő erőt kell bevinnie a társadalmi élet minden nyilvánulásába, intézményébe. Hogy szoczializmus van, annak épen az az oka, hogy az egyház megfeledkezett e hivatásáról, letért arról az útról, mely a társadalomnak az evangéliommal való áthatására vezet s az emberi sziveken a szeretet uralmát valósítja meg. Ez útra visszatérve, társadalmi összes intézményeinknek az evangéliommal való áthatására kell az egyháznak törekednie, hogy így mindazt, a mi a szoczializmusban igaz és jó, nem erőszakkal, hanem szeretet által megvalósítsa, annak szeretetlen, evangéliomellenes tanait pedig ártalmatlanná tegye. Ily irányú munkából az evangéliomi egyháznak ki kell venni a maga részét, hacsak jövőjéről könnyelműen vagy kishitűen lemondani nem akar. Dr, Székely József. Énekeskönyvünk ügyében * Motto : Csak nyugodtan ! ! Ha a harag és igazság egymással egyenes arányban állanának, akkor Szügyi Józsefnek ellenem irányuló czikkéből csak űgy csepegne az igazság, mint a jégcsapból a viz így tavasz felé. De már a közmondás is úgy tudja, hogy harag és igazság egymással fordított arányban állanak. Szügyi mindazt a keserűséget, mi őt és dallamozó társait a próbaénekeskönyv ügyében eleddig érte — és sok érte, valljuk meg! — most rám zúdította. Rám * A Ref. Zeneközlöny felkérése folytán a f. évi 13—15. számban közöltem Szügyi Józsefnek az énekeskönyv megújítása tárgyában Seprődi Jánosnak a Prot. Szemlében megjelent czikkére adott válaszát. Az audiatur et altéra pars elvéből kifolyólag, Seprődi J. úr kérelmére, helyet adok most a feleletnek is. A mikor azonban ezt teszem, azt az óhajtásomat fejezem ki, hogy a viták helyett sokkal szivesebben látnám az új énekest. Szerh. zúdította akkor, a mikor semmi oka sem volt rá, mert hiszen én őt a Protestáns Szemlében egyáltalában nem bántottam, s rám zúdította oly módon, a hogy tőle nem vártam s a hogy tán ilyen komoly ügyben nem is időszerű. No de hát ez csupa lira I Nem érdemes rajta fennakadni ! S mivel a fenti mottót nemcsak a Szügyi számára, de a magam számára is írtam, lehetőleg nyugodtan igyekszem megfelelni czikkénok minden egyes pontjára. Lássuk először is azt a két szépséghibát, melyet Szügyi felemleget. Első, hogy czikkem ,.bőbeszédű", második, hogy a dallamokra vonatkozó rész „zavaros". Hát kérem szeretettel, az a czikk valóban lehetne tömörebb; de akarattal van egy kissé terjengősebb, bőbeszédűbbb formában előadva. Az a gondolat vezetett, hogy Magyarországon nagyon kevés általában a zeneértő, sőt magában az énekügyi bizottságban is egész csomó ember van, a ki saját beismerése szerint is, csak szóból ért a zenéhez, még pedig sok szóból, sok magyarázgatással. Ezért olyan az a czikk, a milyen. S a Protestáns Szemle szerkesztője tanúskodhatik mellettem, hogy én magam „bőbeszédűnek" jeleztem kisérő levelemben a czikkemet, de megokoltam, a miért bőbeszédű. Kérem tehát Szügyi Józsefet: legyen egy kis irgalommal irántam ! Második baj, hogy czikkem zavaros. Hát kérem: zavaros annak, a kinek zavaros. Ha épen olyan zavaros volna, a milyennek Szügyi állítja, a Protestáns Szemle bizonyára nem fogadta volna el. De mindenkit kérek: ha nincs alkalma a Protestáns Szemléből a czikket eredetiben olvasni, olvassa el a Szügyi czikkében bőven kivonatolt részleteket és bár minden átmenet nélkül állanak ott a részletek, ítélje meg: meg lehet-e azokat érteni ? Csak kétféle ember nem érti meg azokat. Egyik, a ki zenei dolgokról soha egy szót sem hallott. Másik, a ki egyáltalán nem akarja megérteni. Szügyi az utóbbiakhoz tartozik. Ot annyira elfogulttá tette az a viszony, melyben a Próba-énekeskönyvvel van, hogy valóban minden tiszteletein mellett is kénytelen vagyok kételkedni a felett, hogy ő képes volna ebben az ügyben nyugodtan és igazságosan ítélkezni. Kitűnik ez, mihelyt kifogásait rendre vesszük. I. Ennek az első pontnak az a lényege, hogy én a zsinatnak 1905. decz. 9-én hozott határozatát félreértettem. De azt mondja Szügyi, az sem lehetetlen, hogy szándékosan magyarázom félre. Ez utóbbi feltevés rám nézve annyira megalázó, hogy egész tisztelettel visszautasítom. És hiszem, hogy maga Szügyi is belátja túlságos hevességét, ha megmondom neki, hogy én czikkemet még 1905. június havában beküldöttem a Protestáns Szemlének, a mikor a konvent elnapoló ítéletét kimondta s a mikor az a zsinati határozat, a melyet én, szerinte, félremagyarázok, még a jövő méhében pihent.