Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-18 / 12. szám

Először azt látjuk, hogy egyes helyeken már évek, évtizedek óta folyik ilyen vagy amolyan belmissziói munka. Néhol a lelkész buzgólkodik s a világiak lelkesen támogatják. Máshol olyanok a körülmények, hogy a munka kizárólag buzgó világi egyháztagok kezében van. Ennek is örülünk ugyan, de meg vagyunk győződve, hogy az egyháznak sokkal több haszna és áldása van a munkából, ha a lelkész is melléjük áll. Tovább szemlélve a magyar viszonyokat, azt tapasztaljuk, hogy napjainkban, — a mikor a prot. egyház ezer és ezer sebből vérzik, — vannak lelkészek és világiak, a kiknek fáj látni ezt a vergődést és a kik azon tanakodnak, hogy mit is kellene tenni, mivel segíthetnék ezt a szegény egyházat. Valami kis belmissziói munka be jó volna, mondják ők. Úgy ám, de hogyan kezdjük meg? Es mit csináljunk először? A Magyarországon található harmadik felfogás szerint, és ez, sajnos, a legelterjedtebb, nem kell ide semmiféle belmisszió. Minek kiilföldieskedni ? Ha annyi ideig megvoltunk a templomi igehirdetéssel, megleszünk még ezután is. Mirevaló az az ifjúsági egylet vagy nőegylet, mire a vallásos iratok terjesztése vagy bibliai vasárnapi iskola, a diakonissza-üggyel is minek utánozzuk a pápisták apácza intézményét stb., stb. Vannak végül olyanok, s itt főleg lelkészekre gondolok, a kik nem egy próbát tettek már valamiféle egyházépítést czélzó munkával, de a midőn munkájok egy bizonyos időn belől sikerrel nem járt, sőt inkább azt eredményezte, hogy az emberek buzgólkodásukat félreértve lenézték s őket részben el is ítélték, szárnyszegetten, elkeseredve felhagytak minden munkával s így szólottak Péterrel: Mester, jóllehet az egész éjjel fáradtunk, semmit sem fogtunk! De vájjon csak ennyit mondott Péter? Nem! Ő hozzátette, hogy: Mindazáltal a te szavadra levetem a hálót! Az Istenországa munkásainak első sorban ezt a szót kell megjegyezniük: a te szavadra. A hazai prot. egyházi élet azért pang; itt azért van oly sok közönyös és fásult, elcsüggedező, félénk, beteges lélek, mert háttérbe állítjuk az Isten igéjét. Óh hogy ha mi, legyünk akár lelkészek, akár világiak, egyszer alázatos, szomjúhozó szívvel és imádkozva hozzálátnánk a biblia olvasásához, tanulmányozásához, valami örvendetes nagy változásnak múlhatatlanul be kellene következnie. S ha a sötét zord napok, dermesztő téli hideg után kedves minékünk az enyhe tavaszi szellő és éltető napsugár, még sokkal kedvesebb lesz nekünk a lelki világban végbemenő ama változást tapasztalni, a mikor az Isten igéjéből kiáradó Szentlélek fuvallata hatja át templomainkat, iskoláinkat, családainkat, a mikor a mi egyházainkban, ezekben az eddig sokhelyt kopár, terméketlen gyümölcsös kertekben az Isten szeretetének ragyogó napja életet támaszt és gyümölcsöt érlel. A kik tehát szeretik egyházukat s féltik a sok ellenségtől, forduljanak először is a bibliához s abban mintegy fegyvertárban megtalálják a védelemhez szükséges lelki fegyvert. A kik szeretik egyházukat, de csüggednek, szomorkodnak a sorsa felett, vegyék elő a bibliát és találnak benne vigaszt és erőt. A kik szeretik egyházukat, de pusztán emberi, világi eszközökkel kívánják annak jólétét előmozdítani, azok tanulmányozzák a bibliát és meg fognak győződni arról, hogy az egyház fenmaradását, jövőjét csupán ilyen eszközökkel nem lehet biztosítani. A bibliával való csendes foglalkozás szükségképen előkészíti az egyéneket a belmissziói tevékenységre, mert ez megeleveníti a lelket, hitet ébreszt és mások iránt szeretetre indít. De ez az élő keresztyén lélek, az erős hit, az odaadó szeretet irányítást és vezetést igényel. A hitet össze kell kötni a keresztyén munkákat felölelő belmissziói ismeretekkel. S ezért olvassuk el az egyházi lapokban közölt ilyen tárgyú czikkeket is; forduljunk tanácsért azokhoz, a kik a belmisszió terén máris végeznek valamiféle munkát; lépjünk velük személyes érintkezésbe; kérjük meg a magyar belmissziói egylet elnökségét, hogy a belmissziói kurzuson kivül is tartasson minél több helyen minél több olyan előadást, a melyből a munkálkodni kész, de előbb még tanulni vágyó egyháztagok vagy egyházak vezetői tanulhatnak. Ha most pl. azt kérné vagy 20—30 tiszavidéki prot. atyánkfia a magyar belmissziói egylet elnökségétől, hogy a Prot. írod. Társaságnak legközelebbi vándorgyűlésén, Hajdúböszörményben ilyen és ilyen tárgyról kérünk előadást, akkor szept. 30-án délután nemcsak „esetleg", de bizonyosan lenne belmissziói ülés. Mindazáltal ne felejtsük el, hogy minden sikeres belmissziói munka a legbelső misszión kezdődik. Ez a legbelső misszió pedig az Isten igéje és buzgó imádság nélkül teljesen ki van zárva. Eubulus. IRODALOM. Az evangéliom mint a XX. század fegyvere. írta és a budapesti Dávid Ferencz-egylet estélyén felolvasta Perezelné Kozma Flóra. A 15 oldalra terjedő, csinosan kiállított füzetben a szerző a mai zűrzavaros, békételen világ végső kibontakozásának békés megoldását keresi, s ezt az evangéliomban találja meg, a melynek belsőleg kellene áthatnia az egyéneket és a társadalmat. Fejtegetései lendületesek ; de a leghatározattabban meglátszik rajtuk az unitárius felfogás. Dogma nélküli keresztyénséget, pusztán ember-Jézust, filozófiai evangéliomot hirdet, Az ilyen evangéliom pedig szerintünk nem lehet a XX. század fegyvere. Az amerikai magyar ref. egyházmegye naptára. Szerkesztette Kuthy Zoltán new-yorki esperes-lelkész. A naptári részen kivül először az amerikai magyar ref. egyházmegye, azután pedig az egyházmegyébe tartozó egyes gyülekezetek rövid történetét találjuk ismertetve az egyháztörténeti részben. A szépirodalmi rész az amerikai magyar reform, egyházmegyéhez tartozó lelkészek dolgozatait foglalja magában. A hasznos tudnivalók szakaszában pedig a magyar kivándorlók számára szóló, valóban hasznos tudnivalókat foglalt össze a szerkesztő. A