Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-11 / 11. szám

PROTEST EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20. kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillór. TARTALOM. Vezérczikk: Az idők jelei. Vargha Gyuláné. — Az erdélyi ref. egyházkerület alkotmányának sarkalatos pontjai. Lévay Lajos. — Tárcza: Az alsó rend harcza a felső rendek ellen. Lévay Lajos. — Könyvismertetés: Az Újszövetségi Apokrifusok szövege. Raffay Sándor. — Belföld: Kérőívek, esdő szózatok. Morvay Ferencz. — Külföld: Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az idők jelei. „Rossz időket élünk, Rossz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól Mi magyar hazánkat!" Nagy költőnknek ez a fájdalmas fölsóhajtása sok magyar szívből előtör most, e zűrzavaros napokban. Igazán beborult fölöttünk a látóhatár, s az Isten az O haragos arczát mutatja a magyar nemzet felé. Vájjon azért-e, mert nem igaz az a mondás, hogy az Isten szerető édes Atya, a ki az embereknek javát akarja? Sokan ezt mondják, s úgy emlegetik Istent, mint egy haragos, kegyetlen bírót, a ki csak ítélni és büntetni tud. Vannak, a kik azt mondják, hogy Isten nem csak nem szeretetteljes, de nem is igazságos; mert hiszen ez a szegény, becsületes magyar nemzet mindig oly igaz, oly jó, oly tiszta volt, s íme az Isten mindig megvonta tőle az áldást, csak szenvedésekkel látogatta meg. S olyan hang is hallatszik elég, hogy nincs is Isten, mit is számítanánk az ő segítségére! Oh szegény tévelygő lelkek, a kik így beszélnek, így gondolkoznak, így éreznek, s evvel is tetézik a sok bűnt, mely a magyar nemzet testét emészti, a mellyel e nép az igazságos Isten haragját maga ellen kihívja! Igen, az Isten igazságos, szent és bűnt gyűlölő Isten, s a ki ezt nem akarja megérteni, az nem értheti meg azt sem, hogy az Isten szerető édes Atya. A ki az Isten szeretetét olyan lágymeleg, az embert a maga bűnében, hitetlenségében meghagyó, mindenre szemet hunyó szeretetnek gondolja, annak előbb vagy utóbb keservesen kell csalódnia. S a ki önmagát bűntelennek hiszi, legyen az egyes egyén, vagy egy egész nemzet, annak is előbb vagy utóbb, kellő időben, vagy későn, föl kell ébrednie ebből az önámításból. S Isten nem akarja, hogy későn ébredjünk. Isten nem gyönyörködik a bűnösnek halálában, hanem azt akarja, hogy mindnyájan megtérjünk és éljünk. Azért szólt hozzánk már annyiszor kemény és súlyos szavakkal, s azért szól most is. Óh bár megértené a magyar nemzet az idők jeleit! Nálunk is sok mindent meg tudnak már érteni az emberek, sok mindent kimagyarázni a természet jelenségeiből; de vájjon nem illik-e reánk is az Üdvözítő mondása: „Az égnek es a földnek ábrázatjáról ítéletet tudtok tenni, ez időről pedig, mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?" Luk. 12:56. Vájjon hány magyar ember van, a kit e komoly és nehéz idők arra indítottak, hogy megvizsgálja első sorban is a maga lelkét, elismerje a maga bűneit, s kegyelemért kiáltson a szent Istenhez, hogy aztán megismerhesse Ot, mint bűnbocsátó, szerető édes Atyát ?! Vájjon hány van azok közül, a kik hivatva vannak, hogy a közéletben vezérszerepet vigyenek, a ki kész elismerni, hogy jobban szolgálta a maga önzését, hiúságát, dicsvágyát, mint a haza érdekét, s mint az Isten akaratát? S hány van e nemzet fiai közül, a ki belátná, hogy a maga önző szenvedélyei által engedte magát vezettetni, Isten parancsolatjait nem teljesítette, sőt egész eddigi életében Istent a számításból mindig kihagyta ?! Pedig, ha az emberek megállnának, hogy a maguk lelkébe őszintén belepillantsanak, és pedig az Isten szentséges orczájának világítása mellett, óh mennyi megbánni való bűnt találna minden lélek a maga belsejében, mint kellene összeroskadnia annak súlya alatt! De hogy ez megtörténhessék, ahhoz első sorban is arra volna szükség, hogy az emberek igazán Istenhez forduljanak, s igazán engedjék, hogy az O világossága belésüssön lelkük sötétjébe.