Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-11 / 11. szám

Óh milyen szükségünk van az evangéliomra, a teljes evangéliomra; a törvényre, hogy a bűnöst összetörje, és a kegyelemre, hogy a megtérő bűnöst fölemelje! Soha nagyobb szüksége nem volt a magyar nemzetnek az evangéliomra, mint most, mikor a bíín úgy megsokasodott, mikor a társadalom minden rétegeibe beférkőzött a hitetlenség s mindaz, a mi abból fakad a politikai, a társadalmi, a családi életben. S itt van a mi bűnünk, evangéliomi munkásoké! A mi bűnünk, Isten gyermekeié, a kik a magunk életében már éreztük, tapasztaltuk, élveztük az Istennek azt a nagy, szent szeretetét, mely újjáalakította lelkünket, örömet és békességet adott szívünknek s beléállított a legszentebb munkába, az Isten országának terjesztésébe. Itt van a mi nagy bűnünk: mi ebben a munkában nem voltunk elég hívek, elég buzgók, elég kitartók. Míg a világ gyermekei nyíltan, bátran, kitartóan küzdenek az ő czéljaikért, addig mi még most is oly sokszor szégyeljük a Krisztus evangéliomát. Az evangéliomi munka Magyarországon még most is oly lanyha, oly színtelen, oly szűkkörű! Az evangéliom már sok helyen ott van az ajkakon, szó már van elég; de hol a Léleknek ereje? Nincs, mert nincs elég hit, nincs elég odaadás; az evangéliomi munka a fölszínen mozog s nem hatol be a mélységekbe. A törvényt nem merjük hirdetni, attól félve, hogy a lelkeket elriasztjuk, a kegyelmet pedig nem tudjuk hirdetni, mert nincsenek összetört bűnök súlyát érző lelkek. Vannak evangéliomi egyesületeink, melyeknek vezetői teljes jóhiszeműséggel két úrnak akarnak szolgálni, s a kik éveken át avval áltatják magukat, hogy a világ gyermekeit úgy nyerhetik meg az Urnák, ha ők még e világhoz szabják magokat s nem szakítanak annak számtalan, pogány jellegű szokásával. Oh valóban ideje volna, hogy fölébredjenek ebből a csalfa álomból 1 Valóban ideje volna, hogy ne engedjék magukat folyvást tévútra vezettetni, még az által sem, ha valamely evangéliomi egyesület látszólag, külsőleg, anyagilag terjed és gyarapodik, mert ez teljesen világias vállalatoknál is megtörténik, sőt épen azoknak jellemző sajátsága. De az evangéliomi egyesületnek munkája a fölszínen marad, ha annak kebelében a tagok igazán meg nem térnek, igazán újjá nem születnek ; ha az evangéliomnak kell ő hozzájuk alkalmaztatni, a helyett, hogy ők alkalmazkodnának az evangéliomhoz, akkor az az egyesület örökkévalóságra szóló gyümölcsöket soha nem fog hozni! De hát azokban a lelkekben is, a kik igazán szent komolysággal akarnának munkálkodni az Úr szőlőjében, még mennyi az akadály! Mennyi, napvilágra nem hozott önszeretet, akaratosság, engedetlenség, hirtelenkedés s még más bűn is megfér még az ilyen lelkekben is! Mennyi félelem az emberek véleményétől, mennyi érzékenység, a félreismertetés és kigúnyoltatástól való húzódozás tart még fogva mindnyájunkat! Mennyi széthúzás, gyanú, bizalmatlanság, szeretetlenség az Isten gyermekei közt! Óh valóban, száz és ezer okunk van mindnyájunknak magunkat megalázni és elismerni, hogy nemzetünk bűnében mi nekünk is részünk van. Alázzuk meg azért magunkat, míg nem késő! Az idők jelei hangosan szólnak. Oh ismerjük meg a mi meglátogattatásunknak idejét! * Vargha Gyuláné. Az erdélyi ref. egyházkerület alkotmányának sarkalatos pontjai. A ref. országos zsinat 1905. évi november hó 24-én tartott ülésében, 556. jegyzőkönyvi szám alatt elrendelte, hogy „a meghozandó egyházi törvények hivatalos kiadásában függelékül tétessék közzé az erdélyi egyházkerületnek az egyházi törvényeinktől eltérő joga és alkotmányos szervezete, mely az egyházi (egyházalkotmányi) törvény 8. §-a szerint érintetlenül maradt". Az erdélyi ref. egyházkerület igazgató - tanácsa ennek értelmében Váró Ferencz nagyenyedi főgimnáziumi tanárt bízta meg azzal, hogy a kerület fentartott régi jogait és külön alkotmányának sarkalatos pontjait illetőleg egy munkálatot készítsen, a mely a kerületi közgyűlés elé terjesztetvén, mint „Nyilatkozat" küldethessék fel a zsinatra. Váró Ferencz elkészített munkálatát az igazgató-tanács febr. 15-én tartott ülésében tárgyalta és a kerületi közgyűlés elé terjesztett Nyilatkozat szövegét a következőleg állapította meg. Az erdélyi ref. egyházkerületnek fentartott régi joga s külön alkotmányának sarkalatos pontjai. I. Az 1871. esztendőben erdélyi ref. egyházkerületté szervezkedett egykori erdélyi ref. anyaszentegyház, a maga alkotmányos szervezetének és mindennemű belügyeinek autonom szabályozásában, tövényalkotó testületei által megszakítás nélkül gyakorolta a múltban s közgyűlése által jövőben is gyakorolja azt a jogot és szabadságot, a melyet az 1691. évi Leopoldinum diploma * Erre a mély s nemcsak komoly, de szigorú valláserkölcsi felfogásra valló czikkre csak egy megjegyzésünk van. S ebbe a megjegyzésbe belejátszik hazafias érzésünk is. Megalázkodva ismerjük be, hogy sok a fogyatkozás bennünk magyarokban és magyar protestánsokban. Vannak bűneink is, a melyek miatt haragos arczát mutathatja felénk az Űr. De a mai rossz időket mégsem tudjuk úgy tekinteni, mint csupán nemzeti és egyéni hibáink, bűneink büntetéseit; hanem úgy is tekintjük azokat, mint megpróbáltatásokat, a melyek politikai, társadalmi, egyházi életünk megtisztíttatása végett bocsáttattak reánk az Ür által. Abban azonban teljesen egy óhajtáson vagyunk a lelkes czikkíróval, hogy vajha e nehéz idők igazi megalázkodásra és kötelességeink hívebb teljesítésére juttathatnának el mindyájnkat. Szerk.