Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-04 / 10. szám

A hazai róm, katholíkus egyház már régen felismerte a hitfelekezeti szórványos bajt s igye­kezett is azt megorvosolni. így például a váczi püspöki egyházmegyében, Pest vármegye alsó részén s a volt Kiskunság területén fekvő nagyszámú tágas pusztákban a parochiális gyülekezetektől távol eső szórványokat még 1854-ben 4 kerületre (eirculus) felosztván, az egyházmegyei hatóság ottani hitfeleinek lelki gondozását belmisszió útján sikeresen eszközölte, illetőleg ma is eszközli. A szükséghez képest kisegítőkül a keblebeli szerzetes házak tagjait is felhasználja; sőt az időközben felosztott és bené­pesült néhány pusztán már rendes egyházakat is alkotott. Míg azonban a hatalmas római katholikus egyház bőven el van látva mind a belmisszió czéljára szolgáló külön alapokkal, mind az e téren hivatalosan működő személyekkel, mit tehetünk mi szegény magyar reformátusok saját erőnkből, csak a dunamelléki egyházkerületünkben is több ezerre menő szórványos hitfeleink érdekében, midőn még hozzá gyengébb gyülekezeteink vannak leg­inkább és aránytalanul megterhelve a hozzájok tartozó szórványokkal ? így például a vagyonában és lélekszámában alászállott, hajdan életerős gyöngyösi anyaegyház­hoz 38 szórvány, a napjainkban új életre támadt, hajdan nevezetes pécsi egyházhoz 86, az újdon keletkezésű szabadkaihoz 22 szórvány van utalva. A gyenge hévízgyörki anyaegyház H 74, sőt a szintén erőtlen tápiószelei összesen 1500 lélek­számú szórványokat tüntetnek ki, s általában nagy számmal vannak a 200-nál nagyobb népességű szórványok csak magában a dunamelléki egyház­kerületben is. Szerintem világos és kétségtelen, hogy sem egyes egyházmegyéink, illetőleg egyházkerületeink, sem egyetemes magyar református egyházunk nem képesek saját erejükből hitfelekezetünk nagyszámú szórványait anyagilag és pedig kívánatos gyorsa­sággal segélyezni, őket egyházilag kellő rendbe hozni s a fenyegető vallási és erkölcsi elzülléstől gyökeresen megmenteni. Ennélfogva egyetemes konventünknek, mint törvény által a magyar református egyházat egye­temesen érdeklő ügyek elintézésére hivatott, a missziói ügyeket vezető és intéző s az országos egyházi közalapot kezelő és vele rendelkező tes­tületnek sürgős feladatául tekintendő, hogy úgy az anyaország, mint a társországok törvényhozása, illetőleg kormánya útján oly állandó intézkedést létesíttessen, hogy a szórványok hitfelekezeti szer­vezésére szükséges költség fedezetéül állami, ille­tőleg országos segély szavaztassék meg vagy az állami költségvetésben már évenként megállapított segély, a kimutatható szükséghez képest, felemel­tessék és pedig külön és önálló törvény által, például a törvényhozó testület hivatalos működé­sének cziklusai szerint 5 — 5 éves időtartamra. Addig is azonban, míg ezen országos intéz­kedés létre jöhetne, szerintem a mi illetékes egy­házi hatóságaink hivatva volnának a szórványok s ezzel kapcsolatosan az úgynevezett fiókegyházak szervezését és rendezését sürgősen megkezdeni s előmozdítani, és pedig egyéni nézetem szerint oly­képen, hogy a népesebb és tehetősebb fiókegyházak és szórványok felekezeti népiskolákkal és taní­tókkal ellátva leányegyházakká alakulnának, a csekélyebb és erőtlenebb fiókegyházak és szórvá­nyok pedig czéiszerűen csoportosítva és beosztva missziói központok és missziói köregyházakká, illetőleg körlelkészségekké alkottatnának, remél­hető lévén, hogy theologiai tanintézeteink ifjúsá­gának örvendetes szaporodása s ez által lelkészi karunknak is erősbödése fokozatosan lehetővé fogja tenni missziói központjaink és köregyházainknak rendes vagy egyelőre segédlelkérzekkel való kívá­natos ellátását. Tóth Lajos, egy liáz tanácsos. LSKOLAÜGY. A tanítóképző-intézeti tanárok képzéséről és képesítéséről. A tanítóképző-intézeti tanárok képzéséről és ké­pesítéséről Lukács György közoktatásügyi miniszter új szabályzatot adott ki, s dr. Pauer Imréhez, mint az új „Orsz. tanítóképző-intézeti tanárvizsgáló bizottság" el­nökéhez átírt, hogy az „Orsz. tanítóképző-intézeti tanár­vizsgáló bizottság" szervezete tárgyában javaslatot ter­jesszen elő. A szabályzat, mely rendezi a tanítóképző-intézeti tanárok képesítésének és a jelöltek képzésének ügyét, a következő: A tanítóképző-intézeti tanárok képzése. 1. §. A tanítóképző-intézeti tanárképzés czélja: a) hogy a jelöl­teket behatóbb filozófiai és pedagógiai tanulmányok alapján elméletben és gyakorlatban megismertesse a népoktatásnak s ebben különösen a tanítóképzésnek feladataival, rendszerével és módszerével; b) hogy egy­egy szakcsoportba foglalt tárgykörben a jelölteknek szakképzettségét kiegészítse s ezenkívül a szakcsoport­nak legalább egyik tárgyában mélyebb tudományos kép­zettséget adjon. 2. §. Tanítóképző-intézeti tanárjelöltek lehetnek olyan okleveles polgári iskolai tanítók, a kiknek oklevele azokból a tárgyakból, a melyek a tanítóképző­intézet tanári szakcsoportnak is tárgyai, jeles osztály­zatú, a többi tárgyakból pedig jó osztályzatú. 3. §. A jelölteknek az 5. §-ban felsorolt szakcsoportokra való

Next

/
Oldalképek
Tartalom