Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-18 / 8. szám

népünk vállait, nyomja az összeroskadásig, s mégis, a midőn arról van szó, hogy az állam juttasson valamit a prot. egyházaknak is, a felhívás íróinak köre szíve teljes gyűlöletével küzd a törvény végrehajtása ellen. Hát ha a számban felényinél jóval kisebb, a földi javakból teljesen kitagadott prot. egyházak, igaz, nagy erőfeszítéssel, de mindenkor áldozatkész szívvel és akarattal fenn tudták és tudják tartani egyházukat és iskoláikat, — a r. kath. egyház, jóval nagyobb számának erejével nem volna képes ugyanarra'? Bizony, a felhívás írói akaratlanul is szegénységi bizonyítványt állítottak ki a magyar róm. kath. egyházról, a mikor nyíltan bevallják, hogy : „ilyeneket fenn se tudna tartani." Mindez azonban csak exordium a valódi czél eléréséhez. Ha így fejlődnek a dolgok „a katholikusok koldusként kifosztva, kitaszítva, nézhetnek vagyonuk után, s vethetnek ki magukra adót, vagy élhetnek Isten, egyház, pap és templom nélkül", s „nem nyilatkozhatnak, s védelmet, szabadságot nem élvezhetnek, mert katholikusok". S a vagyonkobzás, a jog és szabadság tiprásának ily élénk, de hamis színekkel való festése után imígy kiált föl a felhívás : „Mire van hát elodázhatatlan szükség? Arra, hogy minden tisztességes katholikus tettlegesen vegyen részt a ker. társadalom visszaállításában. Legyen egy nagy szervezetünk, melynek minden tagja szigorú kötelességének érzi közös érdekeinknek elszánt támogatását, nem húz szót, nem gyűlölködik, hanem önzetlen eszköze az egész szövetségnek." Majd pedig az elnyomatás, üldöztetés miatt felhangzott panaszkodását önmaga hazudtolva meg, így folytatja: „Nem új intézménnyel van dolgunk. Tíz évvel azelőtt megalkottuk a Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetségét és ezzel alapját vetettük a kath. szervezkedésnek. Sok száz egyletünk dolgozik a társadalom javán. Terjesztjük a kereszténység életadó eszméit. Szövetkezetünkkel népünk anyagi jólétét támogatjuk. Tudunk, akarunk és fogunk szövetkezni. Szervezetünk szétágazik az ország minden részébe, s mivel többen vagyunk, ha mi megmozdulunk, az ország fog megmozdulni." íme, a czél: az egységes, gazdag és hatalmas r. kath. egyház minden tagját egy táborba gyűjteni, hogy a közös ellenség: a liberalizmus, a felvilágosodás ellen közös erővel harczoljanak! A több száz egylet és szövetkezet még mind nem elég a világosság eloltására és a Regnum Marianum megteremtésére. Erre a munkára szövetségbe kell foglalni minden római katholikust, a kik azután községenként, sőt utczánként szervezkedve és csoportosulva, az orsz. r. kath. szövetségek kerületi képviselőinek vezérlete alatt a „cselekvéskor" késedelem nélkül helyt álljanak. S hogy mi a „cselekvés" ? Ott lenni minden községi, megyei és országgyűlési képviselőválasztáson és kibuktatva mindenkit, a ki nem róm. katholikus, olyan embereket választani, a kik az egyház, értsd: a klérus hűséges és engedelmes szolgái. Nem más ez a tervbe vett r. kath. népszövetség, mint valóságos konspiráczió a községek, a megyék s a társadalom belső békessége ellen, csak azért, hogy ez az ország, egyéb nyomorúságain kivül, valóban Regnum Marianummá, a római kath klérus korlátlan hatalommal uralt birtokává legyen. De ne higyjük. hogy csak ez a czél. A szellemi oldal mellett ott találjuk a népszövetség szervezésében a pápás papság törekvéseiből soha nem hiányzó anyagi oldalt is. Halljuk csak, mit mond a felhívás! „A szövetségi tag évenként egy koronát fizet ... A kath. egyletek tagjai, ha szövetségbe lépnek, leghelyesebben abban állapodhatnak meg, hogy díjukat a helyi kath. vagy kerületi egyesület tagdíjával együtt rójják le, s az elnökség a tagok után egyszerre fizeti be azt a szövetséghez." „Követendő példaként fölemlítünk két kath. kört, amelyek a következő tervet fogadták el: A tagok eddig fizettek két korona tagsági díjat. Most minden tag járatja az „Új Lap"-ot, melyre akrajczáros vétel mellett eddig 865 krajczárt áldoztak. Ezután fizetnek a körnek 35 krajezárral többet, vagyis négy forintot. Ezzel megkapják az „ Új Lap" -ot házhoz vive, kifizették a kath. kör tagdiját és kifizették a kath. szövetség egy koronáját is. A tagok csak 70 fillérrel fizetnek többet és ezzel 2 kor. 50 fillért egyenlítenek ki, tehát 1 kor. 80 fillért nyernek. A kör is nyer, mert 365 darab „Új Lap" neki négy koronába kerül. Ehhez adva a kör 2 kor. tagdíját és a szövetség egy koronáját, egy tag után kiad 7 koronát, kap pedig egy tagtól 8 koronát. A kör tehát 100 tagnál 100 koronát takarít meg, melyből eltartja a lapkihordót. Haszna azonfelül az, hogy minden tagja lapot olvas, melyben a kör meghívóit is közölni és a meghívás költségeit megtakarítani lehet." Úgy-e, nagyszerű terv, kitűnő, csalhatatlan számítás? Belevinni, összefoglalni egy szövetségbe az öszszes római katholikusokat, csak azért, hogy az „Uj-Lap"-ot, mindenki olvassa, hogy azért mindenki évi 8 koronát fizessen! De nem! A körök, egyletek már csak 7 koronát fizetnek a tagok után. Tehát nyernek a körök és egyletek, nyer főképen az „Uj-Lap", midőn zászlaja alá milliók csoportosulnak; szóval nyer mindenki, csak a szegény nép, melynek boldogításán fáradoznak, melyet készek nyilt háborúba hajtani, hogy az egyház földi javait megvédelmezze, melyet az esetleg rá háramlandó teher ellen látszólag védelmeznek, csak a szegény nép veszít, mert a nép, hogy harczolhasson, fizessen is. Hol van itt a krisztusi szellem, a krisztusi szeretet?! De a terv itt még nem ér véget. A felhívás felsorolja, hogy: „mit kap a szövetségi tag egy koronáért?" Kap jogvédelmet, tanácsot és mindent, mert a római katholikusok mindenben elnyomatnak, mindenükből kifosztatnak. Tehát szervezkedni, mert „a szervezett erő győzni fog a szervezetlen erő fölött." íine, ezt akarja a róm. kath. népszövetség. Értsen és tanuljon belőle a magyar protestantizmus. Én ugyan a protestantizmust nem féltem a nagyvilágban. Mert bár a pokol kapuit indítsa is harczba a pápás egyház ellene,