Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-26 / 13. szám

jobban ismerem a vállalatomnál is sok esztendőn keresztül dolgozott Korén iránti hangulatot, ha én — ismétlem — mégis tollat fogtam, oly czélból, hogy ezt a kézalatti könyvet ismertessem, semmi egyéb czélom nem lehet, mint csupán csak az, hogy ezt azokkal is megismertessem;

kik e mű felől még hírt nem hallottak, holott pedig egy ily forrásmunkára nekik is szükségük lehet. Forrásmunkának nevezem e könyvet szerző e vallomása alapján: „Feldolgoztam Jézus csodáira vonatkozó (sok hírneves theologus műveiből összegyűjtött) jegyzeteimet". Korenhoz hasonló írót nem ismerek, olyan írót t. i., a ki oly mester volna, mint ő, az egyes szerzők műveiből kiszedni a velőt, illetőleg azokat a gyakorló lelkész előtt nagyértékű eszméket, a melyeket összegyűjteni ideje és kitartása talán a századik embernek sem volna. S a mi még különösebb s figyelemre méltó, a rengeteg anyagot oly ügyesen tudja csoportosítani, szétszedni, összecsiszolni és egyberakni, mintha a teljes készlet egy és ugyanazon agy szüleménye volna. Pedig nem egyszer esik meg, hogy az ő sajátja csak az összecsiszolás fáradsága és az egybekötő kapcsok, s mégis ott van az egyénisége csaknem minden sorban épp úgy, mint azon részekben, a hol saját eszméi dominálnak. Szóval, ő nagyon hasznos ember, a ki „sokakért" és „sokaknak" dolgozik s a gyakorlati eszméknek oly dús készletével látja el olvasóit, hogy felette nemcsak csodálkozunk, de iránta hálát is érezünk. A kézalatti kötetben Jézus csodáit dolgozza fel, az események történeti sorrendje szerint. A tartalomjegyzék : 1. Jézus csodái. 2. A kánai mennyekző. 3. Jézus sértetlenül távozott. 4. Jézus mint orvos. 5. Az ördögi lélek által megszállott. 6. Péter anyósa. 7. A királyi főember. 8. Péter halászata. 9. A bélpoklos. 10. A kapernaumi százados. 11. A lecsendesített tenger. 12. A gergezeni két ördöngös. 13. A gutaütött. 14. Jairus leánya. 15. A vérfolyásos asszony. 16. A két vak. 17. Az ördöngössége miatt néma. 18. A naini ifjú. 19. A megszáradt kezű. 20. Bethesda. 21. A vak és néma ördöngös. 22. Az ötezer ellátása. 23. Jézus a tengeren jár. 24. A kananeus asszony. 25. A süketnéma. 26. A négyezer ellátása. 27. A bétsaidai vak. 28. A holdkóros fiú. 29. A stater. 30. A vakonszületett. 31. A rneggörbedt nő. 32. A vízkóros. 33. A tíz bélpoklos. 34. Lázár feltámasztása. 35. A vak Bartimeus. 36. A terméketlen fügefa. 37. A harmadik csodálatos halászat. A kidolgozás tizenhat nyomtatott ívre terjed, oly gyakorlati írásmagyarázással s oly magvas és gyönyörű alkalmazásokkal, hogy ez a könyv valóságos kincsbánya annak a kezében, ki az írásokat az életben értékesíteni, illetőleg gyümölcsöztetni kívánja. Rengeteg sokat kellene annak a külföldi egyházi irodalomban is búvárkodnia, a ki mindazokat, a melyeket itt készen talál, összeszedhetné, sőt csak részben is feltalálhatná. Közlök mutatót is, p. o. a naini ifjú feletti kidolgozásból. „ Vitték a halottat. Későn jön Krisztus, mert mikor a temetőbe viszik a halottat, olyankor már azon sem orvos, sem király, sem tudomány, sem hatalom nem segíthet. Az igaz, hogy az emberi hatalom a ravatalnál tehetetlenül áll; de a Krisztus még akkor is elég korán jön, mikor az emberi segélyt már koporsóba tették. Sőt a legtöbbször bevárja e perczet. Izsáknak akkor jött segítségére, mikor Ábrahám reá emelte már a kést; Mózest akkor szabadította ki a Nílusból, mikor már úgyszólván szájába ömlött a víz; a zsidók előtt akkor nyilt meg a tenger, mikor sarkukban voltak már Faraó vérszomjas hadai; Dánielt az oroszlánok torkából, a három kegyes ifjút a tüzes kemenczéből ragadta ki; Pétert a kivégeztetésére kitűzött idő előtt néhány órával szabadította ki börtönéből stb. Vitték ki a. halottat. Minket is maholnap kivisz ez életből a halál. Már is azt teszi. Életünk folytonos haldoklás. A mint életünknek egy-egy új pillanata születik, az előbbi ugyanakkor meghalt, azt már eltemette a mult; cseppenként fogy életünk, mig végre az utolsó csepp is elvész. S a míg lelkünk a bűn tanyája, mi is halottat viszünk, halottal megyünk, közeledünk ahhoz, a ki ítélni jön eleveneket és holtakat. Ha azt akarjuk, hogy az élet fejedelme bevonuljon szivünkbe, vigyük ki onnan a halottat stb. Először a férje halt meg s ekkor leesett fejének koronája, az anya özvegységre jutott. Az özvegy sorsa olyan szánandó, mint az útszéli növényé, melyet eltapos, elgázol a világ ; mint a pusztán egyedül álló fáé, melyet kénye-kedve szerint tép és tör a szélvész; mint a kerítésétől megfosztott kerté, melyen keresztül-kasul jár minden suhancz; mint az olyan házé, melynek lesöpörte a vihar a fedelét s melybe szakad az eső stb. De ha boldogságának napja letűnt is, bánatának éjjelében még egy csillag ragyogott, — élt még a fia. 0 volt a szive kertjének egyetlen virága, roskadozó lelkének egyetlen támasza, kesergő szívének utolsó csepp vére. Oh hányszor sóhajtott fel a kesergő özvegy: Fiam, már csak ketten vagyunk! Hanem a fiú megvigasztalta, mondván: Ne búsulj anyám, dolgozom én atyám helyett s ha Isten megsegít, nem szenvedünk hiányt! De a jó szándék meghiúsult. A halál nem érte be az egy áldozattal. Az özvegy egének egyetlen csillaga is lehullott, fia meghalt. Mikor a jó anya özvegységre jutott, azt hitte, hogy nálánál szerencsétlenebb lény nincs e földön. Most, midőn karjai közül a fiát is kiragadta a halál, most tudta meg, hogy előbbi bánatánál még nagyobb is van stb. — „A Bethesda tó mellett fekvő beteg. Vala pedig Jeruzsálemben, a Juh-kapunál, — melyet most István-kapunak neveznek, mert a hagyomány szerint ennek közelében kövezték meg Istvánt, az első keresztyén vértanút, s a mely kapun át az Olajfák hegyéről jövők Jeruzsálembe vonultak — egy tó, melyet gyógy erejű vize miatt héberül Bethesdának, vagyis Kegyelemháznak neveztek. E fürdőnek öt tornácza volt, mert öt szögbe volt építve. Minden oldalán egy-egy folyosó volt, melyekben a betegek az időjárás ellen némi oltalmat találtak stb. A Bethesda tó jelképezi a keresztyén egyházat. Mióta a