Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-22 / 43. szám

Hírnevetekből rám egy sugaracska se' süt. Ámde ha kit szereték, s kinek szolgáltam erőmmel, S jót tettem valaha : puszta síromra ha mind Egy rózsát ültet, ha csak egy szem fűmagot elszór, Vagy ledug egy csemetét: kert lesz egész temetőm. Vagy ha — hisz emberek úgy szoktak — majd hála fejében Egy kövecset dob rá: lesz poromon pyramis ! De legyen nyugodt a nagy, a nemes lélek ott a túlvilágon, ha állani fog is pyramis nyugvó porai felett, nem a szeretetlenség, a háládatlanság emelendi azt, s kert leszen temetője a szerető és hálás szivek által ültetendő virágokból. * * * Azt a veszteséget, mely Szász Károly elhunytával ért bennünket, mélyen megérezte első sorban a pesti egyház, melynek lelkipásztora és a dunamelléki egyházkerület, melynek püspöke volt egykor a megboldogult. A pesti egyház és a dunamelléki egyházkerület a maga halottjának jelentette ki és egyetértőleg gondoskodott végső tisztessége megadásáról. Méltányolta az elhunyt nagy érdemeit a székesfőváros tanácsa is és porai részére díszsírhelyet jelölt ki a kerepesi temetőben. Méltányolták mindama tudományos és kulturális intézetek, a melyeknek vezéralakja vala s részvétük jeléül gyászlobogót tűitek ki és küldöttségileg képviseltették magukat a temetésen. Méltányolta a napi sajtó is, részletesen ismertetve az elhunyt nemes életét ós irodalmi s egyházi működését. Szász Károly elhunytát a pesti egyház és a dunamelléki egyházkerület elnöksége a következő gyászjelentésben adta hírül az egyház presbitereinek, híveinek és a kerület minden gyülekezetének: A dunamelléki ev. ref. egyházkerület és a budapesti ev. ref. egyház nevében fájó szívvel jelentik nagy halottjuknak, méltóságos és főtisztelendő Szász Károly úrnak, a dunamelléki ev. ref. egyházkerület nyugalmazott püspökének és a budapesti ev. ref. egyház lelkipásztorának folyó évi október hó 15-dik napján, 76 éves korában történt elhunytát. A boldogult porrészei e hó 17-én, délután 3 órakor fognak a Kálvin-téri templomban tartandó gyászszertartás után a kerepesi-úti temetőben örök nyugalomra elhelyeztetni. Áldás volt élete, áldás legyen emlékezete! Budapest, 1905. október hó 16-án. A dunamelléki ev. ref. egyházkerület és a budapesti ev. ref. egyház elnöksége. Egyben intézkedés történt az iránt, hogy a ravatalozás a Kálvin-téri egyházi épület Baldácsy-termében történjék meg, a temetési szertartás a Kálvin-téri templomban folyjon le és hogy a temetés órájában az egyházkerület minden gyülekezetében meghúzassanak a harangok. A templomi temetési szertartás végzésére Baksay Sándor püspök, a temetői szertartás végzésére pedig Petri Elek budapesti lelkesz kéretett fel. + * * Tizenhatodikán este megtörtént a gyászlepelbe vont Baldácsy-tereinben a ravatalozás. Gyászlepel borította a felvezető lépcsőházat, a kapubejáratot, a templom homlokzatát és a templomnak a szószék és az úrasztala körüli részét is. A ravatal körül a theol. akadémia növendékei álltak díszőrséget. Tizenhetedikén, már a kora reggeli órákban megindult a tisztelők és szeretők végetlen sora, hogy megtekintse még utoljára az elhunytat ravatalán és letegye arra a kegyelet babérjait és virágait. Koszorúk özöne borította be rövid idő alatt a ravatalt s töltötte meg az egész termet, jeléül annak, hogy a kiket Szász Károly szeretett s a kiknek használt lelke erejével, nem a hálátlanság köveiből kívánnak neki pyramist emelni, hanem a szeretet és a hála hervadhatatlan babérjaiból és illatos virágaiból akarják temetőjét kertté varázsolni. Jöttek a tudományos és kulturális intézetek kiváló alakjai ; de jött száza és ezere azoknak az egyszerű embereknek is, a kiknek hűséges pásztora volt egykoron, s a kiken segített szíve elfogyhatatlan szeretetével. Szász Károly halottja volt nemcsak a nagyoknak, hanem a kicsinyeknek, nemcsak a tudósoknak, hanem az együgyűeknek is. Es ha lelke letekintett az örökkévalóságból, nem tudom, kikben gyönyörködött inkább : a nagyokban, a bölcsekben, vagy a kicsinyekben, az együgyüekben-e V Egyet érezhetett bizonyára: hogy nem hiába töltötte életét és nem haszontalanul költötte gazdag kincseit! * * * Délután 3 órakor lehozták a drága hamvakat magában rejtő koporsót a templomba s ott állították fel, hogy megadassék mind a hült poroknak, mind az elköltözött nagy léleknek a méltó végső tisztesség. A zsúfolásig megtelt templom legbelső részén foglaltak helyet a nagyszámú gyászoló család és a hivatalos küldöttségek tagjai s a kerületnek a temetésre megjelent lelkipásztorai. A megjelentek között ott láttuk Báró Bánfíy Dezsőt az erdélyi ref. egyházkerület és az egyetemes konvent, Darányi Ignáczot a dunamelléki egyházkerület, Antal Gábor püspököt, Német István főjegyzőt és Őzike Lajos esperest a dunántúli egyházkerület, Dávidházy János esperest a tiszántúli kerület, Révész Kálmán esperest a tiszáninneni kerület, Bachát Dániel püspököt a bányai evang. egyházkerület, Zelenka Pál püspököt a tiszai evang. egyházkerület, Horváth Sándor és Ivacziány János lelkészeket a pesti evang., Józan Miklós esperest a pesti unitárius, Webster Jakab és dr. Moody András lelkészeket a budapesti skót misszió, Nedelykovics Vladimír esperest a pesti görög keleti egyház képviseletében. A kultuszminisztérium tisztviselői karát, élén dr. Lukács György kultuszminiszterrel, Molnár Viktor államtitkárral, Tóth Lajos, Szalay Imre, Lippich Elek, Boncz Ödön, Gopcsa László, Neményi Imre és Klauzál Gábor min. tanácsosokkal. A székesfőváros képviseletében Márkus József főpolgármestert és Kun Gyula tanácsnokot, A magyar tud. akadémia részéről báró Eötvös Lorándot, Heinrich Gusz-