Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-01 / 40. szám

tébe? Felelet: nem hoznak. Olvasták-e az újtestamentomot eredeti nyelven, mint. a német gimnazisták? Hol juthattak volna hozzá? Hiszen csalc a magyar és német irodalom tanárai vannak arra felhatalmazva, hogy oly irodalmi termékeket is tárgyalhassanak, a melyekben keresztyén gondolkodás érvényesül, a görög és latin nyelven írott keresztyén művek, tehát az újtestamentum is, száműzve vannak gimnáziumi tantervünkből annyira, hogy ezekről még csak általános tájékozást sem nyernek a tanulók. Hát az ótestamentum nyelvét ismeri-e a magyar theologus, mikor a theologia küszöbére lép ? Keresztyén egyháztörténelmi, építő művekkel táplálta-e lelkét? Nem és ezerszer nem! És mégis theologiai akadémiáink úgy fogadják a magyar ifjút, mintha a német theologus fegyverzetével közelítene s lépne be küszöbeiken! Idegen és pedig német theologiai oktatás halvány utánzata a mienk. Pe -dig inkább lenne angol, ha már külföldi akar lenni, mert akkor gyakorlatiasabb, kegyesebb és építőbb lenne. Azonban a gyakorlatiasságtól és kegyességtől irtózunk, mint a bűntől, pedig evangéliomi keresztyén egyházat e kettő nélkül felvirágoztatni nem lehet. Választjuk tehát a német mintát, s a magyar theologust elárasztjuk német rendszerrel s rázúdítjuk a német elméletek egész özönét, a német tudományosság segédeszközei nélkül, úgy hogy annak előkészületlen s rendesen csak egy kurzus járma alá vett lelke sivárrá lesz. Ha pedig nem lesz, mert hiszen kivételek vannak, hát ez csak azt bizonyítja, hogy csodák ma is történnek a világon. Tudom, hogy vannak tanárok is, theologusok is, a kik megküzdenek a rendszer képtelenségeivel, de merőben tagadom azt, hogy a magyar theologusra jó hatással lehet az isagogika s a bölcsészettörténet labyrinthjaiban való kóborlás, a mikor a biblia legnevezetesebb történeteit, mondásait s jellemeit egyáltalán nem ismeri s olyasmiről magol be elméleteket, mit alaposan meg nem vizsgált, hiszen a bibliát eredetiben olvasni nem képes s így a valódi tudományosság útjára sohasem lép, hanem egy csomó elmélet rabja lesz, a mit a gyengébbek egyáltalán meg nem bírnak s a mi az erősebbeket gyakran haszontalan erővesztegetésre vezeti s abba a tévhitbe juttatja, hogy ők tudományos theologusok, bár a tudományos kutatás amaz alapelvét, liogy a tételek felállítása előtt magát a tárgyat alapos vizsgálat útján meg kellene ismerni, teljesen figyelmen kivül hagyták s a betanult elméletekkel a levegőt vagdalják. Mivel kellene tehát fogadnunk a gimnáziumból érkező ifjakat. Feleletem ez: Rendkívül részletesen tárgyalt magyar protestáns egyháztörténelemmel, s e mellett s erre támaszkodva kellene bevezetnünk a theologiai tudományosság épületébe. A magyar ifjú, a mint a tények mutatják, sem valami mélyebb kegyességet, sem theologiai mélységes kutatásokra való készséget nem hoz magával. Hoz azonban őszinte, bár inkább érzelmi hazaszeretetet, szabadságszeretetet s a magyar irodalom iránti érdeklődést. Milyen természetes lenne tehát, ha azzal fogadnók az I. éves theologust, hogy a magyar nemzeti élet egyik legfenségesebb intézményével, a magyar történelem szellemi harczainak egyik legnevezetesebb fejleményével fogjuk alaposan megismertetni. Az egyházi vonatkozású irodalmi termékekkel behatóan nem foglalkozhatott; a magyar történelmi órákon, sőt a magyar prot. egyháztörténet órákon is egyházunk történelmét csak nagy vonásokban tüntethette fel előtte a legkiválóbb tanár is. Hiszen a VIII. osztály tanéve már áprilisban végződik s ha már az egyház leendő igazgató presbiterei azzal a prot. egyháztörténeti ismerettel indulnak is útnak, a mit szeptember közepétől április közepéig heti két órán tanulni lehet: ők, a leendő lelkészek be fogják látni, hogy nekik mélyebbre kell hatolniok! A magyar protestáns egyháztörténet egészen természetes kapocs lenne gimnáziumi tanulmányaik s az evangéliomi mélységes igazságok között, s mi mégis akkorra hagyjuk a magyar prot. egyház történetét, a mikor a legtöbb ifjú a sok kurzustanulásban minden kedvét elveszti, s a IV. éven nem is lehet oly részletesen előadni, mint kellene. Ha az I. és II. éven és rendkívül behatóan tárgyalnék, akkor a bibliát nem elméletek által szétmarczangolva látnák, hanem mint oly hatalmas erőforrást, a mely nemzeti életünkbe a legnemesebb erőket buzogtatta, hőseink szívét és életét a zivatarokkal daczoló istenfélelemmel és komoly erkölcsiséggel töltötte meg, százak ajkaira lelkesítő és vigasztaló énekeket csalt, a lelki világosság utáni, iskolákat alkotó epekedést oltotta a gazdagokba és mindenkiben a szabadságszeretet tüzét táplálta. Nem várhatnánk-e több lelkesedést és több eredményt theologusainktól, ha az első két éven át a tanítás gerincze a magyar protestáns egyháztörténelem lenne ? És nem vennék-e több hasznát annak, hogy egyházunk történelmével, kiváló nagy alakjaink életével, a sok küzdelem és tárgyalás részleteivel, egyes egyházak vagy vidékek pereivel, szenvedéseivel vagy győzelmeivel már theologiai pályafutásuk elején megismerkednének, mint annak a sok elméletnek, a mivel Őket elárasztjuk ? Mennyi hiterősítő felolvasást és előadást tarthatnának, ha egyházunk történelmét a legnagyobb részletességgel megismernék? De a tudományos komolyság szempontjából is sokat érne, ha a magyar protestáns egyháztörténet mindjárt a theologiai oktatás elején nevezetes és kimagasló helyet foglalhatna el, mert ezt a tárgyat igazán tudományos színvonalon lehetne tárgyalni s a növendékeket arra utalni, hogy a kézikönyvön kivül egy egész sereg neve-^ zetes irodalmi termékről számot adjanak s alapos írás-_ béli munkálatokat is készítsenek. Már most az I. és II. éven a theologusnak sok hasznos dolgot kellene tanulnia a magyar prot. egyháztörténeten s a biblián kivül, a melyet valósággal kezébe véve, saját szemeivel vizsgálva kellene megismernie. Hiszen annyi nyelvet tanul a gimnáziumban! Ezeket felhasználhatná a görög és latin keresztyén irodalom megismerésére. Végül a magyar prot. egyháztörténelem