Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-01 / 1. szám

mit akarok s hogyan akarom. Hogy miként értem el a czélt, s szellemben, módban, eszközökben miként feleltem meg programmomnak: a jövő fogja megmutatni. Ez alkalommal csak azt tartom szükségesnek kijelenteni, a mit már előzetes értesítésemben is hangoztattam, hogy magyar protestáns egyházam egyházi és iskolai érdekeit, erőm és tehetségem szerint a leghívebben szolgálni szent kötelességemnek ismerem. Ha ez a szent czél lelkesít bennünket, s ha az a szellem, a melyet működésem életeleniévé tenni kívánok, s azok a módok és eszközök, a melyek mellett és által dolgozni óhajtok, nemcsak engem indítanak munkára és vezetnek működésemben, hanem magyar prot. egyházunk többi hűséges szolgáit és tagjait is. akkor vállalkozásom nem lesz hiábavaló s e tiszteletreméltó Lap nemcsak állani fog továbbra is, de fel is fog virágozni anyaszentegyházunk javára. Isten adja, hogy úgy legyen! Hamar István, szerkesztő. ISKOLAÜGY. Az új népoktatási törvényjavaslathoz. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek a népiskolai közoktatás tárgyában kidolgozott törvényjavaslata fölött több oldalról hangzottak el erős kifakadások, melyekkel megakadályozni törekednek a javaslatnak törvényerőre emeltetését. Mi nem liarczoltunk soha és nem is fogunk harczolni olyan törvények és intézmények ellen, a melyek a magyar nemzetnek nyelvben, szellemben megerősítését czélozzák ; sőt azok táborába állunk, a kik e czélt komolyan megvalósítani törekednek, mert hisszük és valljuk, hogy nyelvében él a nemzet. A törvényjavaslat úgy a népiskolák szellemi fejlesztésére, mint a tanítóságnak fizetésjavítására úgy kiván intézkedni, hogy az intézkedéseknek csak a magyainemzet ellenségei mondhatnak ellene. Magyar ev. ref. egyházunk mindig a nemzeti zászló alatt küzdött; mind azért, a mi a magyar nemzet sorsát javítani, a mi jövőjét biztosítani czélozta és czélozza: vérét is feláldozta, s feláldozni kész ma is. De mivel ezt senki kétségbe nem vonhatja, annál inkább elvárhatjuk a magyar kormánytól azt, hogy ha javaslatával szemben aggodalmaink vannak, azokat méltányosan figyelembe vegye. Olvasván ugyanis a törvényjavaslatot, nem hallgathatom el, hogy annak egyik pontja aggodalmat keltő, mivel épen legkisebb, legerőtelenebb egyházainkat teszi ki azon veszedelemnek, hogy legjobb törekvésök, legnagyobb áldozatkészségök mellett sem lesznek képesek jó iskolát fenntartani. A törvényjavaslat 46-dik pontja ugyanis, a mikor megszabja azokat a feltételeket, a melyek mellett a felekezeti iskolák tanítóinak fizetéskiegészitéséhez hajlandó segítséget nyújtani, a c) alpontban kijelenti, hogy „az illető iskolaszék köteles még azt is igazolni, hogy azon tanító, a kinek fizetéséhez államsegélyt kér, legalább 30 mindennapi (6—12 éves) tankötelest fog oktatni." E kikötés magyarázataképen a javaslat indokolásában a következőket találjuk: „A c) pontban foglalt kikötés azért szükséges, hogy csak oly tanítói állások javadalmazására lehessen államsegélyt engedélyezni, a melyekre a népoktatás érdekében valóban szükség van. Eddig ugyanis gyakran fordult elő az az eset, hogy olyan tanító fizetésének kiegészítésére is kértek segélyt, a ki csak 10—20 gyermeket oktat, a kik pedig a községekben levő más jellegű iskolákban kényeimessen elhelyezhetők lettek volna. Ezen szakasz utolsó pontjában foglalt rendelkezés azt akarja biztosítani, hogy csak olyan községi vagy hitfelekezeti iskola tanítójának fizetéskiegészítésére legyen államsegély engedélyezhető, a mely iskolára a népoktatás érdekében valóban szükség van. Ha tehát valamely községben állami elemi népiskola szerveztetett, a mely az egész község tanköteleseinek befogadására elegendő tanteremmel és tanítóval rendelkezik, ott a netán létező községi, vagy felekezeti iskola tanítójának fizetéskiegészítósére vagy korpótlékára államsegély nem engedélyezhető, mert ezen iskolának fennállását az állami iskola mellett állami és népoktatási szempontból különös szükség nem indokolja. Állami iskolával bíró községekben tehát csak azon esetben engedélyezhető valamelyik községi vagy felekezeti népiskola tanítójának fizetéskiegészítésére államsegély, ha annak fennállása a tankötelesek törvényszerű oktatása szempontjából szükséget pótol." Az indokolásban elmondottakat elfogadom ós aláírom, mert szerintem sincs szükség arra, hogy olyan községekben, a hol állami és községi iskolák vannak, a hol tehát a népoktatásról törvényszerűen gondoskodva van, néhány kíilönczködő ember kedvéért, vagy bármely hitfelekezethez tartozó néhány gyermekért államsegéllyel külön tanítói állás szerveztessék, hogy esetleg hazaellenes tanaikat annál fesztelenebbül hirdethessék. De mi történik az olyan községekben, a hol nincsenek sem állami, sem községi iskolák, hanem a több hitfelekezethez tartozó hívek tartanak fenn külön-külön népiskolát'? Egy pár példát felvilágosításul! Hévíz, — vagy most már Galgagyörkön három hitfelekezet tart fenn népiskolát. A róm. katholikusok és ág. hitv. evangélikusok oly nagy számmal vannak, hogy a saját hitfelekezetükhöz tartozó gyermekekkel nagyon is megtelik mindkét iskola. Az ev. ref. egyház is kénytelen népiskolát fenntartani, mert gyermekeinek oktatásáról kell és akar is gondoskodni. A növendékek száma, tudtommal, még sohasem érte el a törvényben megkövetelt 30 számot, hogy annak alapján tanítói állást szervezhetett volna államsegélylyel. Községi vagy állami 1*