Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-10 / 37. szám

Sárközy Aurél komáromi főispán s egyházmegyénk világi tanácsbirája kéretett föl. Ezzel kezdetét vette a szépen sikerült s egy óránál tovább tartott jubiláris ünnepség, melyet esperesünk nyitott meg, elmondván, hogy a kit ő gyermekkora óta ismert, az úszódi pap-fiú: Decsy Károly, íme mellé őszült s most mint harmincz éves szolgatársát üdvözölheti őt. Báthory Dániel egyházmegyei és kerületi tanácsbiró a lelkészi kar nevében köszöntötte a jubiláns férfiút, kinek harmincz évi eredménydús szolgálatát oly szépen méltányolja gyülekezete. Urházy Sándor, kápolnás-nyéki lelkész, hosszabb ünnepi beszédet mondott, melyben meghatóan aposztrofálta az örömünnepet ülő lelkésztársát, ki egész életén át „szíve, lelke, agya minden nemes szálával küzdött, munkált híven atyai szívéhez odanőtt nagy családjáért, szeretett híveiért, s így megérdemli a nagyrabecsülés és szeretet pálmáját". A szónok, ki közelről volt szerencsés szemlélhetni munkásságát, bizonyságot tehet róla, hogy Decsy Károly valóságos Őre, atyja, pásztora híveinek; jellemének nemes vonásai: atyai jó szíve, mindenekre kiterjedő gondoskodása, kötelességtudása, hótiszta karaktere, humánus gondolkozása, megnyerő kedves modora szerezték meg számára nemcsak híveinek, de felekezeti különbség nélkül mindeneknek tiszteletét és szeretetét. Isten után az ő érdeme, hogy gyülekezetében rend, buzgóság, tiszta erkölcs, áldozatkészség és Isten házának buzgó szerelme honol s a község lakói közt a béke, szeretet és egyetértés angyalai csókolgatják egymást. A teljesen sikerült s meleg érzéssel elmondott beszéd nagy hatást tett a jelenvoltakra s sokak szemében könnyeket fakasztott. Annál vidámabb hangulatot idézett elő Forgách Endre sárbogárdi lelkésztársunknak verses üdvözlete, a három első versszak végén refrainszerűleg hangzó felsóhajtás: „Ajkinkon ünnepi vidám hangok járnak: Csak annak keserves, a kit jubilálnak! . . . Letörnek a vágyak, megnőnek az árnyak: Hej ! keserves annak, a kit jubilálnak! . . . Hol bűvös-bájosan ringattak az álmák: Hej ! szomorú annak, a kit jubilálnak!" . . . Annál kedvesebben lepett meg aztán a fordulat a negyedik és ötödik strófa végén: „S hívei körötte szeretettel állnak: Mégis szép dolog, ha papot jubilálnak!" és: „A lelkem a múltra nyugton visszaszállhat: Boldog 1 boldog ember, ki így jubilálhat!" — Általános tetszés kisérte a mi kedves poétánk szavalatát, melyet végül zajosan megéljenzett az egész közönség. Ezután Kovács István, Velencze község jegyzője, üdvözölte a polgári község, Pólya József tanító pedig a velenczei gyülekezet nevében ; ez utóbbi egy nagy alakú, díszes kötésű bibliát nyújtván át a nap emlékéül a szeretett lelkésznek. Mindezen üdvözlésekre a hatvan éves, de máris galambősz Decsy Károly lelkésztársunk meghatott szavakban válaszolt, szerényen emlékezve meg a gyülekezet kebelében kifejtett működéséről. 0 nem vágyott soha babérokra, de kötelességeit mindenkor szívén hordva, buzgón igyekezett teljesíteni s ha ezért most vagy bármikor az elismerésnek szavaival és jeleivel találkozik, nem tagadhatja: ez szívének mégis jól esik s bőven ' megjutalmazva érzi magát. Gondolatai ez ünnepélyes pillanatban Istenhez szárnyalnak s tőle kér erőt további munkálkodásához s áldást az egyházmegyére, gyülekezetére, községére 1 — Miután még Sárközy Aurél, világi elnök úr is iídvözlé pár meleg szóval az ünnepeltet, — a közgyűlés keretében lefolyt lélekemelő ünnepség véget ért s a nagy közönség eltávozván, a közgyűlés tanácskozása vette kezdetét. Mindenekelőtt Esperes úr olvasta fel a lefolyt évről ezúttal rövidre fogott esperesi jelentését, melyben a zsinat működéséről csak futólag emlékezett meg, ismeretes lévén az mindnyájunk előtt. Örömmel jelenti, hogy szeretve tisztelt gondnokunkat, gróf Dégenfeld Lajos urat 0 Felsége valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki, — mit a közgyűlés tetszéssel vett tudomásul. Némi lehangoltságot keltett, hogy míg a hozzánktértek száma 14, addig a tőlünk kitértek száma 25-re rúgott s így veszteségünk 11. Megnyugtató ellenben, hogy egyházainkban az áldozatkészség nem hanyatlik, sőt felemelő tényekben nyilvánul. Abán a templom kijavítására 3500 korona gyűlt össze és pedig közadakozás útján. Pátkán paplak épül 11,000 korona költséggel. Sárbogárd most már a harmadik iskolát építi, mely többe kerül 13,000 koronánál. A dobozi egyháznak az elhunyt József főherczeg még életében 5000 cserép-zsindelyt és 1000 téglát ajándékozott. Biának idősb Barabás József 800 koronát adományozott. Sárkeresztúr, Acsa épületek javítására 1000—1000 koronát költöttek. Közmunkával az abai hívek 460, a sárkeresztúriak 660 koronát szereztek egyházuknak. Az építkezési költségek és az adományok összege 37,000 korona. — Csabdin az Amerikába távozott Hankó Gyula helyébe Nagy Vincze, Bodméron Gaál Antal, a most anyásított Ercsibe Vargha Sándor, évek óta ott működött missziói lelkész választatott meg. — Szülöttek száma volt 1310, halottaké 948, házasult párok száma 403, konfirmáltaké 632. Lévay Lajos. (Vége követk.) MISSZIÓÜGY. A péesi belmissziói értekezletről. A magyarországi evangéliomi munkás keresztyének Pécsett, folyó évi augusztus hó 20. és 21. napjain — mint e lap mult száma röviden jelezte is már — beimissziói értekezletet tartottak. Az értekezletet a pécsi re£ élő keresztyén szövetség rendezte, gondoskodván nemcsak az értekezleti programúi betöltéséről, hanem a körülbelül negyven vidéki vendég kényelmes és ingyenes elszállásolásáról is. Már 19-én, szombaton délután megérkezett a vidéki vendégek nagy része s este 8 órakor a lelkészlakás