Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-10 / 37. szám

udvarán ütött magas, szellős sátorban 80—100 lélek jött össze imaórára, melyet dr. Szabó Aladár nyitott meg a Kolossébeliekhez írott levél 1: 18. vers alapján tartott beszédével. Mindenek között Jézus legyen a fő — mondá Szabó dr. — Szükséges lehet egy szép templom, egy jó lelkész, egy munkás szövetség, — de mindez nem lehet fődolog. A fő a Jézus I Vasárnap reggel 8 órakor már élénk zsibongás töltötte be a gyülekező sátort, ekkorra már az összes vidéki vendégek együtt voltak s a pécsi keresztyén egyház tagjai is nagy számmal megjelentek. Háromnegyed kilencz felé impozáns menet indult a lelkészlakás udvaráról a polgári leányiskola felé, az abban ideiglenesen berendezett városi tanácsteremben tartandó istentiszteletre. A szűk imaterem mennyire nem lett volna e czélra elégséges ez alkalommal, mutatja az, hogy a kétakkora városi tanácsterem színültig megtellett díszes közönséggel, nemcsak a protestáns egyházak tagjaival, hanem szép számú róm. katholikus hívekkel is. Szalay József nagybecskereki lelkész prédikált meggyőző erővel a Lukács ev. 8. rész 46. verse felett, a Jézusból származó isteni erőről. Elmondá, hogy a villany, gőz, tapadás, víz, tűz erejét ismerik és tanulmányozzák az emberek, de a Jézusból származó isteni erőről még ma is vajmi keveset tudnak; épen azért ez még sokak előtt elrejtett erő. Hogy milyen ez az isteni erő és hogy vehető ez, — arról szólott a tartalmas, építő predikáczió. Istentisztelet után az értekezlet elnökéül dr. Szabó Aladár kéretett fel, ki elnöki megnyitóját a Római levél 12. rész 12. verse alapján tartotta. Reámutatott arra, hogy a Jézus nélkül élő embernek épen úgy nincs reménysége, mint az élőfa lemetszett ágainak. Igazán reményteljessé a Jézussal való egyesülés teszi az életet, s a ki a Jézussal egyesült, az örvendezni is tud az ő reménységében, még a börtön fenekén is. A tartalmas elnöki megnyitót Vargha Gyuláné hatalmas felolvasása követte e tárgyról: Mit kiván az Úr a magyar nőktől? Első sorban is ezt: Higyj az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz, mind te, mind a te házad népe. A tapasztalati alapon álló meggyőződés erejével mutatott reá, hogy a nő hite mint vezetheti el az üdvösségre a ház összes népét. Milyen fontos az, hogy a nő élőhitű keresztyén legyen! Azután azt tüntette fel, hogy mily sok munka vár a nőkre is az Isten országa terjesztésében. A gyönyörű felolvasást feszült figyelemmel hallgatta végig a lelkes közönség, azon óhajtását fejezvén ki mindenki, vajha eljuthatna e felolvasás minden magyar nő kezébe. Bizonyára sok érzéketlen szív indulna meg olvasásának hatása alatt. Délután egy órakor 60 terítékű társasebéd volt a Vadember-szálló külön termében. A közönség a délután 3 órakor kezdődő értekezleten is megtöltötte a nagy tanácstermet. Ének és ima után Pongrácz József pápai theologus bibliát olvasott, mit Nyáry Pál pécsi lelkész értekezése követett e tárgyról : Az élő keresztyén szövetségek, mint az evangéliomi egyházak életre keltő organumai. Felolvasó reámutatott a belmissziói tevékenység eredménytelenségének okaira s ezzel kapcsolatban az élő keresztyén szövetségekre, melyek a munkás keresztyének nevelésére határozottan alkalmasaknak bizonyultak. Egyházaink megújulását, életre kelését pedig élő, buzgó egyháztagok munkájától lehet várni csupán és nem a paragrafusok — ma divatozó — gyártásától. Az értekezést számos hozzászólás követte s az értekezlet kimondotta, hogy az élő keresztyén szövetségeket terjesztendőknek tartja. A másik tárgy: Biberauer Richárd felolvasása volt „Az evangéliomi irodalom kérdése hazánkban" czímmel. Felolvasó többek között arra hívta fel az értekezlet figyelmét, hogy milyen áldásos volna, ha egy életerős, evangéliomi szellemű, családi hetilapunk lenne. Este 7 órakor az élő keresztyén szövetség látta el vacsorával az értekezlet tagjait a szövetségi sátorban ; ugyancsak ott tartatott meg az élő keresztyén szövetség összejövetele is, melyen a János ev. XV. része felett elmélkedtek a jelenlevők. Hétfőn reggel 9 órakor imaóra volt, melyet ismét dr. Szabó Aladár nyitott meg; — a Kor. Ili: 3. v. alapján szólott az Istennél elrejtetett élet boldogságáról. Tíz órakor már egészen megtelt az imaterem hallgatósággal. Szalay József beszélt a „nagy parancsáról (Máté XXV111: 19) s felhívta az értekezlet figyelmét arra, hogy mi magyarok még alig tettünk valamit e nagy parancs betöltésére. Nagybecskereken egy kis mozgalom indult meg a délmagyarországi szerbek evangelizálására. A tartalmas előadást élénk eszmecsere és számos hozzászólás követte. Délután többfelé rándultak ki a vidéki vendégek, de este 8 órára ismét együtt voltak a szövetségi órán, melyen a nagy vacsoráról s a királyi menyegzőről szóló példázatokat hasonlítottuk össze. Többen szólottak ez alkalommal is. Nyáry Pál lelkész hálaadó imája zárta be a két napig tartó értekezletet, melyről lélekben megújulva tértek haza a résztvevők, sok jó elhatározást vive magukkal és igazán áldásos nyomokat hagyva a pécsi egyház tagjai lelkében. Hisszük, hogy ez értekezlet is építésére szolgált az Isten országának, — légyen az Istennek hála érette! {Ny. P.) Evangéliomi Magyar Protestáns Belmissziói Egyesület. A belmissziói egyesületnek Újvidéken tartott közgyűlése elhatározta, hogy az ország minden protestáns gyülekezetét megkeresi egy beadvánnyal, a mely a presbitériumhoz intézve, az egyházközségnek tagul való be-