Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-03 / 36. szám

milyen sértő kifejezést, kivált szolgálatközben a hivatal­nokok, gondosan elkerüljenek. A valláskülönbség senkinek okul ne szolgáljon, hogy törvény szerint megillető jogaiban bármikép meg­rövidíttessék vagy megsértessék. 16. A vármegyéknek hagyassék meg, hogy félre tévén a vallásra való tekintetet, a hivatalokra való jelö­lésben pusztán az érdem és képesség legyen döntő. Az én kinevezésemre fentartott méltóságok és tiszt­ségek tekintetében egyedül ész, tisztesség és érdem fogják választásomat elhatározni. Ezen pontokat köztudomás végett nem kell kihir­detni, mindazáltal azok az ügyek, a melyeket érint, a kanczellária által — a mint annak kipróbált buzgalmá­ban és előrelátó cselekvési módjában megbízom — úgy fognak elintéztetni, hogy az én czélzataim általában teljes eredményre vezessenek. József s. k. Pataky Dezső. (Folyt, következik.) BELFÖLD. A liturgia egységesítése. Mivel a konvent elvetette a Novák-féle javaslatot és a helyett egy másikat adott ki, nem mernek az egy­házmegyék — jobban mondom — lelkészek a maguk lábán járni, önállóan gondolkozni és szembeszállni még a konventtel is, ha azt egy magasabb érdek: a hívek lelki üdve kívánja. „Igazán sajnálom, hogy konventünk nem a Novák­féle javaslatot fogadta el alapul, mint a mely minden tekintetben korszerű és üdvös újításokat tartalmaz és mivel reményem nincs többé ahhoz, hogy az egységes liturgiát ez idő szerint a Nóvák javaslata alapján lehes­sen megállapítani, belemegyek a konvent által küldött javaslat tárgyalásába." íme I így gondolkoznak, így beszélnek némelyek a lelkészek közül és gondolkozásukkal rányomakodnak társaikra is az egyházmegyei gyűléseken. Es És elmaradnak az üdvös újítások, a korszerű reformok. De lesznek-e buzgó, áldozatkész, lelkes híveink, ha szertartásaink továbbra is ridegek, hatástalanok ma­radnak? Megtelnek-e templomaink, ha ezután is csak úgy, akárhogy és akárhol összefüggés, egység nélkül, czóltalanul folynak le istentiszteleteink ? Megnövekedik-e egyházunk tagokban, ha ebben nem nyernek lelkileg kielégítést? Nem és nem! S ha nem, ne féljünk a reforiná­lástól, ne hajoljunk meg amúgy rabszolgamódra a kon­vent előtt, ne fogadjuk el liturgiái javaslatát, hanem vegyük elő az ennél sokkal jobb és alaposabb Novák­féle javaslatot is, és így szóljunk hozzá az egységesítés nagy és komoly kérdéséhez ! * * Én részemről nem rokonszenvezem a konventi ja­vaslattal, mivel az, ha érvényre emelkednék, alig, vagy épen nem javítana a helyzeten, nem igen szülne új életet, nem képezne forduló pontot egyházunk törté­netében. Az a nehézkesség, az a csökönyösség, a mit e javaslat magán hord, mintegy visszatükröz, nem protes­táns, nem református lélekről tesz bizonyságot. Tradi­czionalizmus az, merev konzervativizmus, a mely, mint ilyen, nem képezheti alapelvét a haladás, a tökéletese­dés, a kultura szolgálatában álló protestáns, közelebb­ről református egyháznak. De hát mi is az a konventi javaslat ? Nem egyéb, mint egy kijavított, megdugdosott, pillérekkel megtámogatott régi épület. És mint ilyen, kétségtelenül jó arra, hogy egy kis ideig, úgy valahogy, fedezgessen, takargasson bennünket; de azután megint javítani kell, újabb pilléreket kell hozzá illeszteni, hogy rendeltetésének — úgy valahogy — megfelelhessen. És ez így fog menni, míg egyszer teljesen összeomlik az a sokszor, az a kis időközökben támogatott, dugdosott épület, hogy helyette újat, egy teljesen megfelelőt, egy hatalmasat építsenek, a mely aztán szolgáljon belátha­tatlan időn keresztül. No és . . . Vájjon nem volna-e jobb ezt most, az őszi konventre megcsinálni, nem volna-e iidvösebb egy egészen új, egy teljesen megfelelő formával cserélni fel a régit, illetőleg a mostanit — a mely csak volt jó — tehát radikálisan reformálni liturgiánkat? Dehogy nem ? ! Sőt ... És erre nézve a legjobb alap a Novák-féle javaslat, a mely — nem bánom, hogy ha némi változtatással is — életbe lép és a lelkészek szorosan ragaszkodnak hozzá, hűségesen végzik a szer­tartásokat: bizony megmozdulnak a lelkek, mert meleg­séget éreznek, elevenítő sugár hat rájuk. S ha még ehhez hozzájárul a lelkészek ama tem­plomon kivül eső buzgólkodása, szíves működése, a mely a híveknek egyenként vagy családonként való lelki kú­rájában áll, akkor még nagyobb lesz ama siker, a melyre a protestáns, közelebbről a református egyház törekszik, míg végre a bel- és külmisszióval teljesen eléri czélját! * * * De mily különös! Engem a Nóvák javaslatának épen az a része elégít ki a legteljesebben, a melyet — tudtom szerint — némelyek ezzel a borzalommal fogad­tak : ez abszurdum, csupa czeremónia, pápista ízű, s a mi a legnagyobb baj : igen hosszadalmas. — És ez a vasárnapi és ünnepi istentiszteletekről szóló rész! Merő tévedés! Mert ez nem abszurdum, nem cze­remónia, nem pápistái zű, és a mi a legjobb, nem is hosszadalmas. Nem hosszadalmas pedig azért, mert, ha a lelkész úgy akarja, csak egy órai, vagy háromnegyed órai időt vesz igénybe. Különben, a mi hatásos, a mi szép, az még hosszabb ideig is képes gyönyörködtetni, ébrentartani a lelkeket. Röviden énekelni, röviden imád­kozni és rövid, de alkalmi és tartalmas beszédet mon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom