Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-03 / 36. szám

milyen sértő kifejezést, kivált szolgálatközben a hivatalnokok, gondosan elkerüljenek. A valláskülönbség senkinek okul ne szolgáljon, hogy törvény szerint megillető jogaiban bármikép megrövidíttessék vagy megsértessék. 16. A vármegyéknek hagyassék meg, hogy félre tévén a vallásra való tekintetet, a hivatalokra való jelölésben pusztán az érdem és képesség legyen döntő. Az én kinevezésemre fentartott méltóságok és tisztségek tekintetében egyedül ész, tisztesség és érdem fogják választásomat elhatározni. Ezen pontokat köztudomás végett nem kell kihirdetni, mindazáltal azok az ügyek, a melyeket érint, a kanczellária által — a mint annak kipróbált buzgalmában és előrelátó cselekvési módjában megbízom — úgy fognak elintéztetni, hogy az én czélzataim általában teljes eredményre vezessenek. József s. k. Pataky Dezső. (Folyt, következik.) BELFÖLD. A liturgia egységesítése. Mivel a konvent elvetette a Novák-féle javaslatot és a helyett egy másikat adott ki, nem mernek az egyházmegyék — jobban mondom — lelkészek a maguk lábán járni, önállóan gondolkozni és szembeszállni még a konventtel is, ha azt egy magasabb érdek: a hívek lelki üdve kívánja. „Igazán sajnálom, hogy konventünk nem a Novákféle javaslatot fogadta el alapul, mint a mely minden tekintetben korszerű és üdvös újításokat tartalmaz és mivel reményem nincs többé ahhoz, hogy az egységes liturgiát ez idő szerint a Nóvák javaslata alapján lehessen megállapítani, belemegyek a konvent által küldött javaslat tárgyalásába." íme I így gondolkoznak, így beszélnek némelyek a lelkészek közül és gondolkozásukkal rányomakodnak társaikra is az egyházmegyei gyűléseken. Es És elmaradnak az üdvös újítások, a korszerű reformok. De lesznek-e buzgó, áldozatkész, lelkes híveink, ha szertartásaink továbbra is ridegek, hatástalanok maradnak? Megtelnek-e templomaink, ha ezután is csak úgy, akárhogy és akárhol összefüggés, egység nélkül, czóltalanul folynak le istentiszteleteink ? Megnövekedik-e egyházunk tagokban, ha ebben nem nyernek lelkileg kielégítést? Nem és nem! S ha nem, ne féljünk a reforinálástól, ne hajoljunk meg amúgy rabszolgamódra a konvent előtt, ne fogadjuk el liturgiái javaslatát, hanem vegyük elő az ennél sokkal jobb és alaposabb Novákféle javaslatot is, és így szóljunk hozzá az egységesítés nagy és komoly kérdéséhez ! * * Én részemről nem rokonszenvezem a konventi javaslattal, mivel az, ha érvényre emelkednék, alig, vagy épen nem javítana a helyzeten, nem igen szülne új életet, nem képezne forduló pontot egyházunk történetében. Az a nehézkesség, az a csökönyösség, a mit e javaslat magán hord, mintegy visszatükröz, nem protestáns, nem református lélekről tesz bizonyságot. Tradiczionalizmus az, merev konzervativizmus, a mely, mint ilyen, nem képezheti alapelvét a haladás, a tökéletesedés, a kultura szolgálatában álló protestáns, közelebbről református egyháznak. De hát mi is az a konventi javaslat ? Nem egyéb, mint egy kijavított, megdugdosott, pillérekkel megtámogatott régi épület. És mint ilyen, kétségtelenül jó arra, hogy egy kis ideig, úgy valahogy, fedezgessen, takargasson bennünket; de azután megint javítani kell, újabb pilléreket kell hozzá illeszteni, hogy rendeltetésének — úgy valahogy — megfelelhessen. És ez így fog menni, míg egyszer teljesen összeomlik az a sokszor, az a kis időközökben támogatott, dugdosott épület, hogy helyette újat, egy teljesen megfelelőt, egy hatalmasat építsenek, a mely aztán szolgáljon beláthatatlan időn keresztül. No és . . . Vájjon nem volna-e jobb ezt most, az őszi konventre megcsinálni, nem volna-e iidvösebb egy egészen új, egy teljesen megfelelő formával cserélni fel a régit, illetőleg a mostanit — a mely csak volt jó — tehát radikálisan reformálni liturgiánkat? Dehogy nem ? ! Sőt ... És erre nézve a legjobb alap a Novák-féle javaslat, a mely — nem bánom, hogy ha némi változtatással is — életbe lép és a lelkészek szorosan ragaszkodnak hozzá, hűségesen végzik a szertartásokat: bizony megmozdulnak a lelkek, mert melegséget éreznek, elevenítő sugár hat rájuk. S ha még ehhez hozzájárul a lelkészek ama templomon kivül eső buzgólkodása, szíves működése, a mely a híveknek egyenként vagy családonként való lelki kúrájában áll, akkor még nagyobb lesz ama siker, a melyre a protestáns, közelebbről a református egyház törekszik, míg végre a bel- és külmisszióval teljesen eléri czélját! * * * De mily különös! Engem a Nóvák javaslatának épen az a része elégít ki a legteljesebben, a melyet — tudtom szerint — némelyek ezzel a borzalommal fogadtak : ez abszurdum, csupa czeremónia, pápista ízű, s a mi a legnagyobb baj : igen hosszadalmas. — És ez a vasárnapi és ünnepi istentiszteletekről szóló rész! Merő tévedés! Mert ez nem abszurdum, nem czeremónia, nem pápistái zű, és a mi a legjobb, nem is hosszadalmas. Nem hosszadalmas pedig azért, mert, ha a lelkész úgy akarja, csak egy órai, vagy háromnegyed órai időt vesz igénybe. Különben, a mi hatásos, a mi szép, az még hosszabb ideig is képes gyönyörködtetni, ébrentartani a lelkeket. Röviden énekelni, röviden imádkozni és rövid, de alkalmi és tartalmas beszédet mon-