Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-06 / 32. szám

clolkozó fajt, megragadja a lelki átalakulás szükségességének érzete. „Az a nép pedig, — mondja oly szépen Carlyle — a melyet egyszer ez a gondolat megragadt, elérte nagykorúságát. Ott ez a gondolat változtatja formáit, de többé el nem pusztulhat." Üldözik, égetik őket. Hamilton Patrick, egy a királyi családdal rokon skót ifjú, életével fizetett evangéliomi buzgóságáért (1528.). Beatoun kardinális, St-Andrews-nak mindenható ura, a pápás egyház türelmetlen védője és minden egyházi reformnak makacs ellensége, máglyára viszi Wishact Györgyöt, ezt a lelkes evangéliomi szónokot, „Skóthon világosságra ébredett részének bálványát", a kinek oldala mellett ismerte meg Knox is az evangéliomi igazságok erejét. Gyermekeket kényszerítenek arra, hogy meggyújtsák édesapjuk máglyáját; de míg a lángok iszonyúan emésztik az áldozatot, a gyermekek letérdepelnek és kulcsolt kezekkel imádkoznak. íme, mélyen tisztelt Értekezlet, a skót reformáczió eredete. A diszpozícziót megadta a római egyház erős demoralizácziójával szemben az ős-keresztyén szellem hatalmas felébredése ; a mozgalomnak erős lökést adott a középrend feléledése, és az új fejlődés elhintett magvait megöntözte a martiroknak kihullott vére. Knox negyven éves volt, a mikor az isteni gondviselés az események irányítására elhívta. Egyszerű, jobbmódú családból származott, kollégiumi nevelésben részesült. Majd a papi pályára lépett s mint ilyen nevelősködött előkelő nemesi családoknál; később tanár lett a st-andrews-i egyetemen. A nevelősködós és tanári működés csendes évei alatt érlelődtek meg lelkében azok az eszmék, a melyekért később annyit küzdött s még többet — de erős lélekkel — szenvedett. Szeretném is küzdelmeit apróra elmondani, annyival inkább, mert mi magyarok még keveset tudunk a skótoknak a lelkiismereti szabadságért folytatott felséges harczairól. De kimért időm nem engedi, inkább csak eiiilogiát kell tartanom. Én, mélyen tisztelt Értekezlet, úgy vagyok meggyőződve, hogy a történelem lelke a nagy emberek története. Nem a közönséges értelemben vett nagyságokat értem; hanem mindenekelőtt azokat, a kiket akár a köznapi élet szürkeségéből, akár a tudomány komoly csarnokából, akár a nagyobb méltóság fény köréből is nemesen emel ki a keresztyén hitnek ereje és a Carlyle hősei közé állít meggyőződésüknek és cselekedeteiknek tiszta harmóniája. A kik az ifjúság álmával, majd a férfikor tetterejének minden megfeszítésével keresték az élet-eszményt, az egyedül nagyot, az önmagában létező kezdő- és végokot, a teremtő, megtartó, igazgató és megszentelő hatalmat: a magasságos Istent. És megtalálva őt, hirdették és cselekedték az embernek fődolgát. Nem egetvivó nagyságok, nem lángelmék mindenesetben, — a hogy maga Knox sem volt ilyen — de kétségtelenül istenalkotta lelkek, a kik hűek maradtak eredetükhöz. Vonzó keresztyén egyéniségek, őrtüzek a biblia megdönthetetlen várfokán, a láthatatlan magasságból alászálló isteni hangnak hordozói, valóságos prófétalelkek. Eme nagyok közül való kétségtelenül a skót puritánizmus atyja, prófétája: Knox János is. Egy talpig becsületes, szókimondó, őszinteségében nem egyszer nyers, rettenthetetlen bátorságú, mindenekfelett pedig csodaerőshitű ember. Ó-héber próféta egy tizenhatodik századbeli edinburghi lelkész mezében, a kinek küzdelmét csak egy gondolat irányítja, hogy tudniillik a föld sohasem lesz eléggé isteni! Hatalmas, csalhatatlanul igaz gondolat. De lélek-, szinte emberfeletti erő kell ahhoz, hogy valaki az ilyen nagy gondolat megvalósításáért folytatott óriási küzdelemben egy szemernyit se engedjen meggyőződéséből. Knox pedig ilyen volt. Az isteni dolgok igazságáról való meggyőződésében ellenmondást nem tűrt, megalkuvást nem ismert. De csak ezzel a hittel tudta megtenni, a mit tett Isten országáért, nemzetéért és hazájáért. És ez nagy dolog, valósággal a halálból való feltámadás volt. Felszabadított politikailag egynehány millió skótot; de a mi ennél sokkal többet érő: megadta nekik a lélek szabadságát. Skócziát a Knox puritánizmusa tette szabaddá, naggyá és hatalmassá ; történelmében csak egy kiemelkedő korszak van : a Knox János reformácziója. Nagyon természetesnek találjuk, hogy a nagy skót reformátor élete a nehéz küzdelmek szakadatlan lánczolata. Valósággal a próféták élete, a kiket lelkűknek erős meggyőződése ellen állhatatlanul ragad egyrészről a hazugságok gyökeres kiirtására, másfelől a rendszeres építésre. Knox lelkileg is, testileg is vette a tűznek keresztségét. Kivette részét a számkivetés keserűségéből, nehéz lánczot csörgetve evezett franczia gályákon, de az ő sorsa is példázza az írásnak igazságát: sohasem láttam az igazat elhagyatni. Mert annyi nehéz szenvedés és sokszor életveszélyes küzdelem után diadalmaskodott az Örök Igazság, a mely ott a vadregényes Skócziában Knoxot választotta győzedelmes eszközéül. Molnár Adám. (Vége következik.) KÖN YVISMERTETÉS. Lélek az, a mi megelevenít. Templomi egyházi beszédek. Irta: Nagy Vincze, csabdi-i ev. ref. lelkész. Ára 2 korona 50 fillér. A tiszta jövedelem 50 perczentje a Kalvineumé. Szerző neve nem ismeretlen előttem ; találkoztam már azzal többször egy-egy hangulatos, mindenkor érzéstől áthatott kisebb, nagyobb vers alján. Annál nagyobb kíváncsisággal vettem kezembe a 134 lapra terjedő kis füzetet. Mit tud mondani egy fiatal ember, a ki az iskola porát alig verte le magáról, a ki alig szokhatta még meg a katedrát, s a ki körülbelül egy évi lelkészkedése után a nagy nyilvánosság elé viszi azt, a mi lelkét lázban, izgalomban tartja, a mi tollat ad kezébe, hogy másokkal is megismertesse azt, a mi őt űzi, hajtja, a mi őt a földről ég felé ragadja? S midőn könyvét