Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-06 / 32. szám

hatását és hódító erejét maga a meg nem felelő berendezés bénítaná meg?! A gyülekezetek konzervatizmusa mellett, ebben van az oka annak, hogy Nóvák javaslata zöldágra nem juthatott s hogy így egy olyan javaslatnak kellett győzedelmeskedni; a mely csak átmeneti intezkedést zárván magába, tartalomban sokkal szegényebb. De a keretet a konvent szabta meg, midőn kimondotta, hogy „a konventi többség véleménye szerint most nem a reform, hanem a meglevő istentiszteleti rend egységesítése az a vezető szempont, a melynek sikerét bármily mérsékelt reformmal is koczkára tenni, népünk ezirányú ismeretes konzervatizmusa mellett, nem kívánatos". Első tehát az egységesítés: a hajnal, mielőtt a nap megmutathatná magát fényes pompájában. De hogy a konventi többség meggyőződését is átmelegíti a maga idejében szükséges reform gondolata, mutatja az, hogy a tiszáninneni nagyjelentőségű .javaslat határozati erőre emelésében a jövő szolgálatát már most sietett biztosítani. ím javasolja, hogy „egyházunk legbensőbb, hogy úgy mondjuk, szuverén rendelkezésére tartozó ügyét ne vigyük a többi más természetű egyházi törvényekkel — bár látszólag is — királyi jóváhagyás alá: hanem helyesnek tartaná oly előterjesztéssel járulni a zsinat elé, hogy ez istentiszteleti rendtartást határozatával országos ref. egyházi szabályrendeletté tevén, kihirdetését és közrebocsátását az elkészítendő liturgiális könyv első részében eszközölje". Ez igazán bölcs, tapintatos, helyes s autonomiánk erkölcsi méltóságát biztosítni kivánó kijelentésében a konvent oly szolgálatot végzett, a melynek örök időkre szóló áldásai el nem maradhatnak ! De lássuk már magát ezt az elfogadott második javaslatot, Úgy van ez megírva, a mint a konvent kívánta ; a keret akkora, a mekkorába épen belefért a megszabott tartalom. De első lépésnek elég. Egy ily áthidalás a jövőhöz szükséges volt; a többi majd jönni fog a maga idejében. A midőn még a nagyobb méretű reformok alapelvei a nagyközönség előtt, mondhatjuk, hogy csaknem egészen ismeretlenek, a népiélekben gyökeret nem vertek s templomaink berendezése sem felel meg ama követelményeknek, melyek a czélzott reformok sikerét biztosíthatnák; sőt a midőn még — mondjuk ki nyíltan — maguk a reform hivatott munkásai is, a protestáns templomi stíl s berendezés nagy kérdései körül csak tapogatnak: akkor ez idő szerint még nagyobbmérvü reformokba belemennünk teljes lehetetlen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jövőért semmit se tegyünk. Sőt ellenkezőleg. A magvetés munkálatának itt az ideje ! Es ez nemcsak abban áll, hogy pozitív, de abban is, hogy negatív irányban is tegyük meg azt, a mi kötelességünk. Sok az elfogultság közöttünk is, mit némelyek úgy akarnak maszkírozni, hogy a konzervativizmus köpönyegébe burkolják magukat s magasra vont szemöldökkel azt akarják elhitetni, hogy a vallásos élet körében, a századok és ezredek folyama alatt érvényre emelkedett lélektani motívumok nem általánosan emberi, hanem csak felekezeti jellegűek. Ez a tévedés az, a mit a római katholiczizmus nagyon is megfigyel, s így esik, hogy soha sem keresi, hogy az, a mi czéljaira nézve jónak vált be, honnan származik. Úgy fogja fel a dolgot, hogy a mi emberi, mindahhoz joga van neki is, másnak is, s mi tegyük hozzá: jogunk van nekünk is! A vallásos élet fejlődését figyelemmel kisérni nekünk is érdekünk, s midőn maga a konvent által is előkészítendőnek vallott r

jobb jövő" érdekében fáradni kívánunk, talán az épen a legelső feladatunk, hogy tisztázzuk a kérdéseket s felekezeti elfogultságból ne forduljunk el az olyan dolgoktól, a melyek nekünk is a lelkünkből valók. Közelebbi időben, külföldről néhány templomtervet kaptam, a melyeknek kivitelénél az volt a főelv: „ne legyen semmi római kath. jelleg rajtuk", S e negatív irányt oly erővel érvényesítették, hogy letörlődött róluk minden templomi jelleg s valóságos színház lett belőlük. Igazán csodálom, hogy még azt ki nem mondták: „nem kell templom sem, nem még a neve sem!" Hát úgy van az csakugyan, hogy „incidit in Scyllam, qui vult vitare Charibdim." ... És ebből az a tanulság, hogy akkor, a midőn a kultusz, illetve a liturgia kérdései felett gondolkodunk s a kor esztétikai ízlése által követelt lélektani motívumok értékét mérlegeljük, e gondolkodás és mérlegelésnél sohasem tanácsos .az általános eszméket felekezeti körbe vonni be, nehogy a félszeg eljárásnak mi is kárát valljuk. „Csodálatos!" — nemde — mondod tisztelt olvasóm, hogy már a második javaslatra vetettem figyelmemet s mégis visszaléptem abba az ideális körbe, melyben Nóvák lelke mozog. Hát erre csak azt felelhetem, hogy nagy vonzóereje van az idealizmusnak, különösen akkor, mikor látjuk és érezzük, hogy a kor esztétikai ízlése s kedélyi követelményei már-már, mondhatjuk, hogy a nyakunkra nőttek. De hát hagyjuk ezt; fordítsuk figyelmünket a második javaslatra. Garzó Gyula. (Folytatása következik). A dunamelléki esperesi fizetések tervezett felemeléséről.* Egyházi lapjaink feladata, hogy az aktuális egyházi kérdésekkel behatóan foglalkozzanak, hogy azokat pro et contra alaposan megvitassák. Vártam, hogy a czímben említett ügyben is hallok valami véleményt. Igaz, hogy e kérdés nagyon kényes, mert a felszólaló könnyen magára haragíthatja az egyház vezető férfiait. Mivel azonban a legközelebbi egyházmegyei gyűléseknek ezzel okvetlen foglalkozniok kell: bátor vagyok e tárgybani nézetemet előadni azon kéréssel, hogy a kik ezt nem helyeslik, győzzenek meg az ellenkezőről. * E czikknek a vélemények szabad nyilvánítása szempontjából adtam helyet; megjegyezve, hogy az esperesi honoráriumok rendezését szükségesnek itólem. Szerk.