Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-23 / 30. szám

osztályokban, mint a régi tanterv szerint; a mely tár­gyakban pedig az anyag felosztása változott, a tanító könnyűszerrel meg fogja állapíthatni, hogy ha valamely tárgy tanítását egy felsőbb osztályban folytatja, mely részét az anyagnak kell; mint már tanultat, csak rövi­den ismételnie és mely részével az anyagnak a tanultat kiegészíteni. Ez főleg a számtanra, földrajzra és törté­netre vonatkozik, e) így az egész tanterv a mindennapi népiskola mind a hat osztályában egyszerre léptethető életbe. Ha valamely tárgyból alkalmas tankönyvek még nem állnak rendelkezésre, a tanító az eddigi könyveket használhatja, mert az anyag jobb felosztásának, ponto­sabb meghatározásának így is nagy hasznát veheti, főleg minthogy e munkájában az Utasítás tájékoztatja. Az új tanterv keresztülvitelére vonatkozó Utasítás nem általánosságban fejtegeti a népiskolai tanítás egyes kérdéseit, hanem szorosan a tantervhez alkalmazkodva, ennek feladatait magyarázza és ezeknek a feladatoknak elvégzésére mutatja meg az utat. E czélra általános részében megjelöli népiskolai oktatásunk legfőbb szem­pontjait ; megmondja, milyen legyen a magyar nemzeti népiskola; mely vezéreszméket kövessen a tanulók er­kölcsének nevelésében, értelmének fejlesztésében, ízlé­sének nemesítésében és a gyermekeknek a gyakorlati életre való előkészítésében. Megrajzolja a magyar nép­iskola ideálját, melynek mindig szemünk előtt kell le­begnie, hogy a napi munkásság közben el ne tespedjünk és törekvéseinket mindig fokozhassuk nagy czéljaink megközelítésére. Ez az általános rész határozza meg az iskola szellemét, mely nem lehet egyéb, mint a haza­szeretetnek, a vattás- és erkölcsnek, a magyar nemzet kulturai munkájának a szelleme. A különös részben pe­dig az egyes tárgyak tanításának czélját fejtegeti, rész­leteit megállapítja és a nehézségek leküzdésére szolgáló módszeres utasításokat ad. A harmadik rész az osztatlan népiskola sajátos viszonyaiból kiindulva megmutatja a tanítónak, mikép kell az itt felmerülő nehézségeket le­küzdenie. Az Utasítás nem akarja a tanítót élettelen sablonos szabályokhoz kötni; nem akarja a vezérköny­veket pótolni; nem akarja a tanítót fölmenteni a pedagógia és didaktika kérdéseivel való foglalkozástól. Ellenkezőleg csak az elveket állapítja meg, csak a módszereknek mintegy velejét adván, erősbítni akarja a magyar tanító­ságban az önálló vizsgálódás szellemét; ösztönzést akar neki adni, hogy ezeket a módszereket saját tapasztalatai alapján tovább fejlessze; eleven, pezsgő életet akar ébreszteni a magyar népiskolai pedagógiai irodalomban. Ezért óvakodik a ki nem próbált újításoktól, inkább a magyar tanítóság eddig szerzett közös meggyőződéseit akarja megrögzíteni, hogy ezen a nagyjában biztosnak tekinthető alapon tovább építhessen. Számos helyen hivatkozik a tanító kezdeményezésére, önálló pedagógiai tapasztalataira, tapintatára, tanító-művészetére, melj7 tulaj­donságok nélkül a leggondosabban készített tanterv és a legjobb utasítás sem érvényesülhet az életben. (Folyt, köv.) TÁRCZA. Jézus Krisztus élete. Bevezető ismertetés. (Folyt, és vége.) Az a kérdés már, hogy vájjon ezek az első evan­géliomok teljesen kezünkbe szolgáltatják-e a történeti Krisztust ? Teljességgel nem! Ezek csak arról tanús­kodnak, hogy Jézus miként kezdett hozzá az Isten or­szága építéséhez. Életének első harmincz évéről, fejlő­déséről csak azt az egyet tudjuk, a mit Lukács a tizen­kétéves gyermek Jézusról feljegyzett. De még azon időről sem tudunk mindent, mikor már Jézus élőszóval és tett­leg hirdette az evangéliomot. Mennyit taníthatott, vigasz­talhatott, inthetett, mikor tudva van róla, hogy kora reggeltől késő estig foglalkozott az emberekkel 1 Azokat a beszédeket és példázatokat, melyek fenmaradtak, kényelmesen elolvashatjuk néhány óra alatt. Sok min­denféle történetet feljegyeznek Jézusról az evangélisták, azonban ezek egy sokkal nagyobb számú történeti anyag kiválogatott darabjait képezik. Ez a történeti anyag olyan nagy, hogy mi p. o. arra a kérdésre, hogy Jézus egy, két, vagy három évig hirdette-e az evangéliomot s nyilvános működése folyama alatt egyszer, kétszer vagy háromszor volt-e Jeruzsálemben? megfelelni nem tudunk. Nagyon fáj nekünk ez a történeti hézagosság. Más rész­ről azonban egész b zonyossággal állithatjuk, hogy ha sokkal többet tudnánk is, akkor sem volnánk képesek más képet alkotni Jézusról. Minden más beszédek és példázatok, a melyek elsikkadtak, valamint Jézusnak mindazon egyéb cselekedetei, a melyekről semmit sem tudunk, csak a megmaradt adalékok által szerzett be­nyomásokat erősítenék meg bennünk. Ezzel aztán nyug­tassuk meg magunkat. Most jön a negyedik evangéliom, mely. a János nevét viseli, mivel a későbbi egyházi hagyomány ezt Jánosnak tulajdonítja. Úgy látszik, mintha ez az evan­géliom jelentékenyen kiegészítené a többit. De milyen feltűnő evangéliom ez a Jánosé. Szellemes, de rendkívül titokteljes írás, olyan sajátlagos tartalommal, a melyhez hasonló nincs a világirodalomban. Ez az evangéliom úgy állítja elénk Jézust, mint a megtestesült isteni értelmet. Mert midőn a Károli által fordított bibliában ez van mondva: kezdetben vala az ige, ennek az igének a görög nyelvben az értelem szó felel meg. Közelebb jutunk a negyedik evangéliom értelméhez, ha ezt a fordítást fogad­juk el: „kezdetben vala az értelem és az értelem Isten vala és az értelem Istennél vala". így tehát Jézus nem más, mint az emberré lett isteni bölcseség I A ki ezt a tételt könyve csúcspontjára helyezi, az filozófus voltát bizonyítja ezzel, a ki a Jézus életét szabad költői erővel, filozófus szempontból kívánja megrajzolni. Ennélfogva mind nagyobb erővel tör ki belőlünk az a meggyőződés, hogy a szellemes elbeszélő példázatnak veszi azt, a mit történet gyanánt ír le. Tehát vélekedésünk szerint úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom