Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-09 / 28. szám

agendának szerkesztését. Az assembly elfogadta ennek tervezetét, de kimondotta, hogy a lelkészekre, illetve gyülekezetekre nem kötelező és elfogadása, használata ezek tetszésétől függ. Angliában, illetve Walesben a nagy „revival" mozgalom még egyre tart; a pünkösti isteni tiszteletek alkalmával minden szószékről reflektáltak erre és mindegyikből szállott fel egy ima ezen valóban csodálatos újraébredés erősbítése és kiterjedése érdekében. Angliában a két amerikai evangelista, Torrey és Alexander, Walesben, mint tudjuk, egy ifjú bányamunkás, Evans Róbert, állnak ezen mozgalomnak élén. Ha az úgynevezett methodisztikus, pillanatnyi megtérések némileg szűnőfélben vannak is, de ez az új pünkösti mozgalom mély nyomokat hagyott és fog hagyni az angol és különösen a walesi egyházak mindegyikének életében. B. Pap István. NEKROLOG. Folkusfalvi és Tomkaházi TOMKA KÁROLY 1829—1905. Folkusfalvi és Tomkaházi Tomlca Károly hertelendyfalvai ref. lelkész 1829. január 11-én Tomka Mátyás (Gcösztonyi tábornok tiszttartója) és Plachy Karolina szüleitől vette származását, Tápió-Szent-Mártonban. Edes atyját már 4 éves korában elveszítette. Elemi iskoláit Aszódon, középiskolai tanulmányait Szarvason és Pozsonyban végezte el. Kossuth Lajos gyújtó szavától lelkesülve, mint 19 éves ifjú, a honvédek közé állott s Bem táborához osztatott be. Mint bátor katona Medgyesnél és Piskinél tüntette ki magát vitézségével. E vesztett csata után Nagy-Szebenbe, majd Segesvárra vonulva, Czecz tábornok a bátor ifjút, a ki nemcsak harczolt, de költeményei elszavalásával lelkesített is táborában, adjutánsává nevezte ki. E kitüntetést azonban nem sokáig viselhette, mert az oroszok által körülvéve, Nagy-Váradra hurczoltatott többedmagával. Egy véletlen folytán fogságából megmenekülvén, hosszas barangolás után a biharpiispöki református lelkész segítségével tért vissza a szülei házhoz. Szeretett édes anyjának azonban már csak szomorú fejfáját ölelhette meg. Mint teljesen árva, magára hagyatott ifjú, a szabadságharcz lezajlása után Farmosra ment tanítónak, majd rövid idő múlva Czeglédre, hol egy évig oly meglepő sikerrel tanítóskodott, hogy kitűnő módszerét mai napig is emlegetik. 1851-ben Debreczenben a theologiára iratkozott be s 1854-ben, mint végzett lelkész egy alföldi egyház káplánjává lett. Három hónapi segédlelkészkedés után Pankotára választatott rendes lelkésznek ; 1861-ben pedig Boros-Sebesre. Mindkét egyház szervezése, megerősítése körül nagy érdemeket szerzett. Pankotának templomot építtetett és az egyháznak Sulkovszky herczegtől 50 hold földet eszközölt ki. Boros-Sebest az elözönlő oláhság közepette is megtartotta a magyarságnak. s itt oly hatalmas magtárt alapított, hogy még mai napig is ez képezi alapját az egyház fentartásának. 1868-ban Erdő-Gyorokra hivatott meg s öt évi buzgó működés után 1873-ban Bukarestbe (Románia) választatott el; két év múlva pedig Czelder Márton örökébe lépett, pitesti lelkipásztor lett s az erdélyi igazgatótanács a moldova-romániai magyar misszió vezetésével bízta meg. Itt kezdődik életének küzdelmesebb része. 1878-ban mint lelkész Andrásfalvára (Bukovina) ment át, hol egy földhöz ragadt, mindenétől megfosztott, parányi területen megsokasodott népet talált rettenetes Ínségben. E nép a csángó nép volt, a melyet Hadik András tábornok vezetett át Moldvából Bukovinába. Lelkészi működését azzal kezdte meg, hogy az osztrák kormányhoz fordult, kérvén a lakosok számának megfelelő területet, hogy ne lennének kénytelenek az év nagy részét a moldovai pusztában, robot munka mellett, úgy szólva semmi zsoldért eltölteni. Kérésével azonban a kormány elutasította. De e miatt még inkább fokozódott benne a sanyargatott nép felszabadításának gondolata. Ezen idő tájban foglalkozott a „Hon" czímű lapban Nagy György délvidéki kormánybiztos azzal az eszmével, hogy az Alsó-Duna mellékén nagy területet ármentesítvén, oda magyarosítás czéljából a moldovai csángókat telepíti le. Ezen üdvös tervet megragadva, Tisza Kálmán miniszterelnökhöz fordult az andrásfalvi lelkész s kérte, hogy első sorban a bukovinai csángók telepíttessenek be, mert a moldovaiaknak még van elég területük a megélhetésre. Ily módon eszközölte ki a bukovinai magyarok részére az elsőbbséget, mely végett két alkalommal volt 0 Felségénél kihallgatáson. A telepítés 1883. év tavaszán megkezdődött, a midőn útnak indult a csángók csapata, lierczeg Odescalchi Arthur vezetése alatt. Jöttek többen vonaton, némelyek szekéren, mások pedig gyalog, kinek a hogy módja és alkalma nyílt. Bezarándokoltak mintegy háromezren. Az utolsó csapat a református vallásúak zöme volt, kik gyarló anyagi viszonyaik folytán gyalog voltak kénytelenek megtenni az óriási utat, lelkipásztoruk atyai gondoskodása, bölcs kalauzolása mellett. Hogy mily lángoló szeretettel ragaszkodott a nagy lélek népéhez, abból is kitűnik, hogy vagyonát bujdosó hívei között megosztva, az útnak legnagyobb részét maga is gyalog tette meg, feláldozva úgy saját, mint családja kényelmét. Végre sok hányattatás után és sok intrika között 1884 május hó 6-án megérkeztek Hertelendy fal vára, daczára annak, hogy egyes tényezők mindent megtettek arra nézve, hogy a puritán jellemű lelkész híveinek egy részével künn rekedjen. De népe hűséges ragaszkodásán minden ármány megtört. Ázt azonban el kellett a buzgó pásztornak szenvednie, hogy gyülekezetétől 6 hónapi időtartamra eltiltatott. Felderült azonban csakhamar az igazság fényes napja, s kezébe vette ismét azt a pálczát, a mellyel annyi időn át oly jól, oly önfeláldozó készséggel kormányozott. 1884 október havában ismét megkezdte működését, híveitől nyert egy zsák kukoriczaliszt és öt kilo szalonna fizetéssel. így tengődött a mindenéből kifogyott, 10 tagból álló lelkész-család. De hála a gondviselésnek, nem sokáig érezte a megaláztatás ezen keserű perczeit, mert a véletlen Pancsovára juttatta Gromon Dezső kormánybiztost, ki értesülvén az ártatlan lelkészcsalád nyomorúságáról, befolyásánál fogva 1 frt 50 krajczár napi díj kiutalását rendelte el számára. így szenvedett a nemes lélek családjával együtt, de el nem csüggedt soha! 1885-ben rendes egyházzá alakult a hertelendyfalvaiak gyülekezete. Minden energiáját összeszedve, emberfeletti erővel küzdött, tett és munkált. Felemelte