Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-02 / 27. szám

pedig ragyogó szellemi tehetségű emberek fáradoztak abban, hogy ezt a kérdést megvilágosítsák. És milyen ellentétes feleleteket adtak! A tudósok egyik része minden éles- és mélyelműségét kihasználta annak be­bizonyítására, hogy a Jézusról szóló eddigi hagyomány és a Jézushoz fűzött eddigi hit helyes alapokon nyug­szik és teljesen megfelel az igazságnak. Mások ellenben eme világnézettől teljesen elütőleg tagadásba vették a Jézus Krisztus történeti létezését és azt állították, hogy Jézus egy puszta kigondolt alak, általános fogalom; görög és zsidó eredetű általános szellemi világnézletek egyesültek össze Ő benne képzeleti egységgé. A legszélsőségesebb ellentétek eme nagy vonalában mennyi de mennyi kitérés található. Milyen feszült ér­deklődéssel figyeltek ezeren meg ezeren azok feleletére, a kik elég merészek voltak lehatolni a bánya mélyére azért, hogy reménységük szerint felszínre hozhassák az igazság tiszta színaranyát. Ki ne hallott volna már Strausz Dávidról, a ki a tizenkilenczedik század harminczas éveiben hallatlan merészséggel írt a Jézus életéről, a melyben azt igye­kezett bebizonyítani, hogy mi nagyon kevés bizonyost tudunk Jézusról és a mit az evangéliumok róla monda­nak, az legnagyobb részt vagy az ó-testamentomból van kölcsönözve, vagy általános eszmék megtestesülése s ép azért nem is tarthat igényt a történeti hitelességre. Könyvét nagy örömmel és lelkesedéssel olvasta a kö­zönség egyik része, de annál nagyobb szomorúságot okozott a másiknak. Ezen idő óta a vizsgálódás soha nem szűnt meg. Ki tudná végig lapozni ama könyvek sorozatát, melyeket az evangéliumokról írtak? Százszorosan felforgattak min­den követ, mindent felhánytak, csak hogy közelebb fér­kőzhessenek eme csodálatos iratok igazi értelméhez. Formaszerű izgatottság vesz rajtunk erőt, ha bepillan­tunk ama nagy műhelybe, a hol nagy és kis mesterek vagy arra törekedtek, hogy adalékokat szolgáltassanak a Jézus életéhez, vagy merész kézzel rajzoljanak ké­pet róla. Dr. Furrer K. után Ruszlcay Gyula. (Folyt, követk.) KÖNYVISMERTETÉS. Mélység és magasság. Imádságok és elmélkedések. írta: Juhász László ev. ref. segédlelkész. 8°, 171 oldal. Ára ffízve 2 K, kötve 3 K. Még a budapesti józsefvárosi lelkészi állás betöl­tése körül megindult választási mozgalmak között jelent meg a kötet, a melyet ismertetni kívánok. Ismertetését azonban hagytam mindezideig. És pedig két okból. Az első az volt, hogy gondosan át kívántam nézni; a másik pedig, hogy sem kedvező, sem kedvezőtlen bírálatommal nem kívántam esetleg táplálékot adni az egyébként is nagy erővel folyt választási küzdelmeknek. Ezeknek a hullámai már elsimultak. Túl vagyunk az eseményeken, s átolvastam magam is figyelmesen a kötetet. Véleményemet tehát elmondhatom tartózkodás és attól való félelem nélkül, hogy pártoskodással vádol­tathatnám. Juhász László kezünk alatti kötete többféle papi dolgozatot foglal magában. Vannak benne házi és temp­lomi istentiszteleten elmondott imádságok, „Templom a kastélyban" és „Sóhajtások az Isten házában" czímek alatt; van benne „Elmélkedések a földről és az égről" czímmel hat egyházi beszéd és „Keresztül az életen" czím alatt hét szertartási (keresztelési, temetési, esketési) beszéd. A kötetet a szerző előszava vezeti be, a melyben a kötet tartalmát, irányát és czélját jellemzi. Szerző nem kezdő ember az irodalom terén, mert egyházi dolgozatait magában foglaló kötete előtt már négy szépirodalmi és egy filozófiai műve jelent meg nyomtatásban, s már előfizetési felhívásában is úgy jelölte magát, hogy „segédlelkész és író". Beszédköte­tével szemben tehát nem szükséges a kezdő emberek kiváltságát képező enyhe kritikát alkalmaznunk, hanem komolyan bírálhatjuk, mint homiletát és mint írót is. A kötet (talán nem veszi tőlem rossz néven a szerző, ha megmondom), jórészt a budapesti pap válasz­tásnak köszöni megjelenését; de csak átlapozgatva is meglátszik rajta, hogy nem hirtelen összetákolt dolgoza­tokat foglal magában, hanem szerzőnek hosszú eszten­dők alatt megírt munkáiból van összeválogatva Imád­ságai között tekintélyes helyet foglalnak azok, a melyek „Templom a kastélyban" gyűjtő czímet viselnek, s a melyek özv. Báji Patay Gyuláné ung-tibai kastélyában tartott házi istentiszteletekre voltak szánva. Imádságai­nak többi része a kötetben foglalt egyházi beszédekkel áll legtöbbnyire összefüggésben. Egyházi beszédei, a hogy emlékezem, általában a budapesti templomokban mondattak el. Szertartási beszédei pedig különböző ese­tekre és alkalmakra szólanak ; de mindig olyanokra, a melyek nem mindennapiak és így alkalmat adtak az írónak papi és írói képességeinek megmutatására. Nem általános jellegű papi dolgozatok vannak tehát a kötetben, hanem olyanok, a melyek a legszorosabb kap­csolatban állanak a hellyel és az alkalmakkal, a hol és a mikor elmondattak. De épen azért, ha a papi dolgo­zatokat abból a szempontból kellene csupán bírálnunk, hogy mennyire alkalmasak a mások által is felhaszná­lásra, akkor azt kellene Juhász László kötete felöl mondanunk, hogy czélját tévesztette és kevés megren­delőre számíthat. A használhatóság vagy nem használhatóság azon­ban csak egyik szempontja lehetvén szerintem a bírá­latnak s a fősúly a dolgozatoknak belső értékére és az adott specziális viszonyok között elért gyakorlati építő hatására levén fektetendő: én épen nem kifogásolom, hogy szerző mások által igen kevéssé felhasználható dolgozatokat válogatott össze kötetébeu. Ez szerintem csak azt mutatja, hogy e dolgozatok kiadásával nem anyagi, hanem szellemi és erkölcsi hasznot keresett ós

Next

/
Oldalképek
Tartalom