Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-02 / 27. szám

inkább a maga egyéni papi és írói kvalitásai feltüntetésére törekedett, mintsem arra, hogy élelmes prédikáczió-gyártónak mutatkozzék be az egyházi irodalom terén. Bírálatomban tehát főként belső értékük és gyakorlati építő erejük szempontjából foglalkozom a dolgozatokkal. A.z első ítélet, a melyet ily szempontból felőlük mondhatok, az, hogy nincs közöttük egyetlen egy sem, a mely üres volna és megfelelő hatást nem gyakorolhatott volna az adott körülmények között. Minden dolgozat azt mutatja, hogy komoly, lelkiismeretes és az adott viszonyokat gondosan tekintetbevevő munka eredménye s hogy azok egy mélyebb vizsgálódásra és elmélkedésre képes lelken és melegen érző szíven szűrődtek keresztül. Könyvének „Mélység és magasság" czime nemcsak hangzatos frázis a szerző előtt, hanem komoly tétel, a mely dolgozataiban mindenkor érvényesül. Ez a mélyebb vizsgálódás, komoly elmélkedés és a tétel hű érvényesítése csak érdeméül tulajdonítható szerzőnek; mert a mikor nem üres szalmát akar csépelni és nem frázisokat hangoztatni, hanem okos, filozófiai tanulmányok által is erősített elmével kutatni kívánja Isten és az emberi élet mélységeit és magasságait s ezek által komoly vallási és erkölcsi tartalmat igyekszik adni hallgatói lelkének, elismerésre méltóan emelkedik ki azon egyházi írók közül, a kik inkább csak a külső hatás kedvéért és a piacz számára dolgoznak, mintsem arra, hogy Isten igéjével valóban építsenek. Komolyságát, belső tartalmát tekintve tehát Juhász László kötete igazán figyelemre méltó és megérdemli, hogy vele behatóbban foglalkozzunk. H. 1. (Folytatása következik). KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. A májusi egyházi gyűlések lefolyása ezen évben is tanúbizonyságot tett arról az élénk intenzív munkáról, a melyet az összeö angol és skót egyházak magas hivatásuk tudatában minden irányban kifejtettek. Nagy nehézségekkel, hatalmas ellenfelekkel küzdenek ott is az egyházak, de nincs egy sem a legnagyobbtól a legkicsinyebbig, a melyre ne illenék ez a név: élő egyház. A mely egyház él és mozog, az igyekszik megszerezni ama szerveket és eszközöket, a melyekkel életét biztosítja, abban megvan az ellenállhatlan vágy, hogy terjeszkedjék, hogy életével áthasson minden olyan intézményt, a mely ellenségesen, vagy idegenül áll vele szemben. Legérdekesebb volt a skót egyesült szabad egyház gyűlése. A moderátori tisztet dr. Rainy, az egyház szellemi vezére viselte. Most harmadszor moderátora ő az egyháznak, ezt megelőzőleg az egyesülés évében, 1900-ban, részesítette az egyház ebben a kitüntetésben. Akkor öröm és megelégedés érzése ült az arczokon, most a jelen válságos és nehéz helyzetben is olyan vezért ültetett az egyház a moderátori székbe, a ki törhetlen lelkesedéssel küzdött egész életén át az egyháznak az államtól való teljes fiiggetlenítésén, illetve az által a skót egyházak egyesítésén. A gyűlés legkiemelkedőbb mozzanata volt az, a midőn 4 pontba összefoglalva megállapították ama feltételeket, a melyek alatt az egyház a tőle elvett javakat vissza-, vagy bárkinek adományait is elfogadja. Az egyház, mint tudjuk, azért lőn megfosztva vagyonától, mert a lordok háza arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennek nem áll jogában megváltoztatni parlamenti beleegyezés nélkül hitformuláit. Most kimondották, hogy az egyház a lelkiekben semminemű függésben nem óhajt lenni az állammal szemben és ezen elvéhez ragaszkodik még azon esetben is, ha ez eddig szerzett vagyonának elvesztésével járna is. A súlyos megpróbáltatás nem gyengítette meg a skót szabad egyházat. Daczára a kis, nem egyesült szabad egyház agitácziójának, rágalmainak, a keresztyénség sarkalatos elveivel homlokegyenest ellenkező eljárásának, a nagy küzdelemben az egyesült egyház hatalmas tanújelét adta állhatatosságának, elveihez való önzetlen ragaszkodásának. Jelvénye az égő csipkebokor, a melyet a tűz meg nem emésztett. Nem emésztetett meg, és minden jel oda mutat, hogy megerősödve, megtisztulva és megifjodva fog kikerülni ezen nagy megpróbáltatásból. Híveinek száma nem fogyott, az ellenfél édesgetései daczára sem, sok gyülekezetet az igazságtalan ítélet megfosztott templomától, vagyonától; de a lelkészek gyülekezeteikkel együtt hívek maradtak egyházukhoz, elveikhez. Mint 1843-ban az államegyháztól való elválás, úgy most ezen súlyos helyzetben a keresztyén heroizmus, hithűség és állhatatosság felemelő, megható jelenségeivel találkozunk e következetes nemzet körében. A skót egyesült szabad egyház, a mely valamivel több, mint félmillió liivőt — felnőtt — számlál, papságát és összes intézményeit közadakozásból, kötelező adózás nélkül tartja fenn. Az ú. n. „Oustentation Fond", a lelkészek fentartási alapja, 168 ezer font bevételt tüntet fel; az összes bevétel 1 millió 130 ezer font volt — 12 millió forint —, bizony nagy gazdagságra és még nagyobb buzgóságra valló összeg 1 Miután a lordok házának ítélete folytán az egyesült egyház elvesztette az Edinburgh legszebb helyén lévő gyönyörű kollégiumát, ós az ezzel kapcsolatban levő remek gyűléstermét, most azon teremben jöttek össze az atyák és testvérek, a mely azelőtt a presbiteri egyház tulajdona volt. Itt tartották ők a Knox-ünnepélyt is, a melyben különösen arról emlékeztek meg nagy hálával, a mit az egész skót nemzet a nagy reformátornak köszönhet, a ki beleoltotta a nemzetbe azt az elvet, hogy Skócziában Isten igéjének kell az élet minden