Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-25 / 26. szám

iigye kudarczot vallott, azt ajánlja a zsinatnak, hogy a kérdést vegye le a napirendről. A konvent többségének is ez volt a véleménye, s így az énekeskönyv megújításának ügye, a mely három évtizeden át annyi szellemi és anyagi áldozatot kivánt, bekerül a konventi levéltárba, szomorú bizonyságául annak, hogy a magyar református egyház 30 évi munka és sokszoros toldozgatás mellett sem volt képes egy, vallásos, költői és zenei szempontból egyaránt megfelelő énekeskönyv megalkotására. Az ügyre azonban, nagy fontossága miatt még visszatérünk. Az ülés végén még Váró Ferencz tett jelentést a gimnáziumok állami segélyezéséről, a mely után tanácskozások Kun Bertalan imádságával befejeztettek. Referens. Egyházunk „ev. ref." neve kérdéséhez Révész Kálmán úrnak a „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" f. évi 21. számában közlött „Egyházunk hivatalos neve" czímű czikke szerint: „a jobb sorsra méltó szerencsétlen „ev. ref." elnevezés Erdélyből csúszott be hozzánk. Például a Vadas József és Nagy Péter által Kolozsvárott 1866-ban kiadott Agendát a nevezett kolozsvári „ev. ref." lelkészek, az erdélyi „ev. ref." anyaszentegyház rendtartása szerint szerkesztették. Szép megnyilatkozása a történelem igazságszolgáltatásának, hogy legközelebb szintén Erdélyből, azaz erdélyi egyházkerületünkből jön az indítvány az „ev. ref." kiküszöbölésére." Részemről Erdélynek sem ezen állítólagos, sem több más különlegességeit, sem nem irigylem, sem vita tárgyává tenni nem akarom; hanem csak azt kivánom megemlíteni, hogy az én kis igénytelen könyvtáramban meglevő — Pápán, a ref. főtanoda betűivel 1853-ban nyomatott — „Helvét hitvallás" XII—XIX. lapjain olvasható s Nagy Mihály helv. hitv. dunántúli superintendens által 1852. július 20. írt és aláírt „Előszó"-ban az „evang. reformált" megnevezés három ízben, az „evang. reform." megnevezés pedig két ízben is előfordul. Megjegyzem különben, hogy mint 1852—53. évi pápai theologus tanuló az „ev. ref." vagy „ev. reform." megnevezést kiejtetni, hangoztatni sokszor, de mindig csak úgy hallottam, hogy „evangeliomi reformált", nem pedig „evangeliom szerint reformált", mint azt a zsinat megállapította. Továbbá van birtokomban egy Pápán nyomatott füzet, mely szerint Nagy Mihály dunántúli reform, püspök egyik beiktatási beszédét 1845-dik év nyárelő 17-ikén a róvkomáromi „ev. ref." gyülekezet szentegyházában mondotta Széki Béla főiskolai rendes ny. hittanár, a dunántúli „ev. ref." egyházkerület és a pápai „ev. ref." egyházmegye tanácsnoka. E szerint tehát, hogy Erdély vagy Dunántúl volt-e apja az „ev. ref." elnevezésnek? csak kérdésessé teszem, de vitatni érdemesnek nem tartom, mert részemről is szerencsétlennek ítélem. Nem azért pedig, hogy majd „evref."-eknek csúfolnak bennünket — mert hiszen a tudatlanság, a rossznyelvűség még a reformátust is mondhatja ám seformátusnak vagy deformátusnak, csakhogy nekem elég megnyugtatásomra, hogy a zsoltáríró próféta sem azt mondja ám boldognak, a ki a csúfolóknak székébe ül — hanem azért, hogy a midőn a katholikus (közönséges) keresztyén és evangélikus nevezetet előttünk már mások lefoglalták: utóvégre mi is oly nevet fogadjunk el, a mely röviden, egyszerűen, tisztán és minden bővebb magyarázat nélkül és mégis a leghelyesebben fejezheti ki felekezetiségünket. Ez a név nem lehet más, mint — nem Magyar, mert vannak nekünk más nemzetiségű, német és szláv hitsorsosaink is, hanem — „Magyarországi Református (vagy magyarosan: reformált) Egyház", a mint ezt Révész Kálmán úr is czikke végén igen helyesen szövegezve kifejezte. Ha épen a mostani zsinatról lekéstünk volna is e névvel, merem hinni, hogy a jövő zsinat nekünk fog igazat adni. Drávaiványi. Kimiti László, reform, lelkész. ——

—1

—•—5

— —-----__ ^ MISSZIÓÜGY. Az evangelium hatalma Khinában. Kép az életből. A ki az Isten igéjét szereti, az a pogányok között folytatott hittérítés munkájának is barátja. Ha mi tehát azt látjuk, hogy a külmisszió iránti érdeklődós ma már hazánkban is kezd terjedni, az azt mutatja, hogy a bibliát itt ma jobban becsülik és az evangelium világossága ma többeket hatott már át, mint csak ezelőtt néhány évvel is. A külmisszió munkája nem hiábavaló és reménytelen, hanem sikerekben gazdag és áldásos. Ezt nem azért állítjuk, mert talán azt olvassuk a hittérítők jelentéseiből, hogy a lefolyt év folyamán itt ennyit, ott meg annyit kereszteltek meg, tehát a szaporulat ennyi. Hisz az egyháznak puszta külső növekedése még nem mutatja az evangelium hódító, átalakító erejét. Az csak a régi pogány szokásokkal, a pogány élettel való teljes szakításból és az új életben járásból (Római lev. VI. 4.) tűnik ki. A misszió-társulatok lapjaiban, kiadványaiban találunk nem egy ilyen igaz, megható történetet, melynek olvasása közben mintegy föltámad az emberben az a kérdés: hát te, a ki nem a pogányok, hanem a keresztyének között lakol, élsz-e új életet? És ha élsz, mit tettél eddig az Isten dicsőségére? Egy ilyen tanulságos és érdekes történet a következő : Az 1901-iki nagy üldözés után történt Khinában, hogy egy odavaló 50 éves férfi faluról bement a városba. Ezúttal azért ment be oda, hogy a bálványai részére gyertyát vásároljon. Abban a városban több misszioná-