Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-25 / 26. szám

rius is lakott. Szétszórtan laktak a különböző kerületekben. A mi emberünk hazamenet elment az egyik misszionárius háza mellett és hallotta, a mint az bibliát magyarázott. A hallottak tetszettek neki ós hamar meg is barátkozott egy ott lévő bennszülött khinai evangélistával, a kinek utóbb elbeszélte, hogy most gyertyát volt vásárolni a házi bálványok részére. Az evangelista sajnálta, hogy ilyen czélra adott ki pénzt és azt mondotta neki: „Látja, valamikor én is bálványokat imádtam és én is vittem haza a számukra gyertyát. Úgyde egyszer megtörtént velem, hogy a gyertyát hazajövet elfelejtém meggyújtani és csak úgy tettem le a bálványok elé. Mikor később eszembe jutott, hogy nem ég a gyertya és odasiettem, hogy meggyújtsam, a patkányok már megették. (Khinában tömérdek sok a patkány.) Ha a patkányok a gyertyát elvehetik a bálványok elől, akkor azok gyámoltalanok, tehetetlenek. Gyámoltalan, tehetetlen Isten pedig nem kellett nekem s így elhatároztam, hogy keresztyénné leszek stb." A falusi atyafi figyelemmel végig hallgatta a történetet s azután azt mondá: Miután már megvettem a gyertyát, hazaviszem és én is úgy teszek, mint a hogy te tettél és nem gyújtom meg. Majd meglátom, ellopják-e a patkányok az én bálványomtól is a gyertyát. Ha ellopják, holnap ismét itt leszek, hogy többet hallhassak a Krisztusról. Én ezeket a külföldieket már többször hallottam beszélni és az a meggyőződésem, hogy az általuk hirdetett tanok jobbak a mieinknél. Én azonban mégsem mertem még követni a Krisztust." Ezzel elment haza és úgy tett, a mint tervezte volt. És itt is megtörtént az, hogy a patkányok előjöttek és megették a gyertyát. A következő napon örömtől sugárzó arcczal jött vissza a misszionáriushoz és így szólt: „A mi bálványaink csakugyan nem érnek semmit sem. És most tűzre rakom őket és követem a Krisztust." Ez időtől kezdve erősen hozzálátott a tanuláshoz és bibliaolvasáshoz. A katecímmenusi idő letelte után megkeresztelkedett. Noha a hozzátartozói és rokonai sokat gyötörték és üldözték, ő mégis mindig hű maradt Istenhez és életével is bizonyságot tett hitéről. Egyszer azt olvasta a bibliából, hogy Salamon király templomot épített az Úrnak. Lám, gondolá magában, ezt neked is meg kell tenned. A faludban építsz templomot, hogy a misszionárius itt is hirdethesse az evangéliumot. De miből építsen, mikor nincsen pénze. Mindössze csak egy kis földje volt a faluban. Azt templomhelynek szánta. De hogy kerítsen pénzt az építéshez ? ! Egyet gondolt és bement a városba a misszionárius nejéhez s elbeszélte neki a tervét. A misszionárius neje megsajnálta a vézna, beteges embert és igyekezett lebeszélni a templomépítésről. „Hiszen magától — mondá — nem követel Isten ily nagy dolgot." Ekkor szinte szemrehányóan tekintett rá és így felelt neki: „Az Úr Jézus annyit tett és tesz érettem és én még ezt se tenném meg érette! Nem, én nem állhatok el a tervemtől!" Majd végül arra kérte meg a misszionárius nejét, hogy bízza meg ezután őt a naponkénti vízhordással. Ezt a kérését természetesen teljesítették s ezzel egy hónap alatt 3 dollárt, 7 kor. 20 fillért keresett. De nemcsak itt, hanem a város déli és nyugati részében lakó misszionáriusok részére is hordta naponként a vizet és így a havi keresménye 21 kor. 60 fillért tett ki. Ennek csak egy negyedrészét fordította élelemre, a maga fentartására, a háromnegyedét pedig megtakarította. Néhány havi takarékoskodás után hozzálátott a templomépítéshez, a mely alatt természetesen nem valami pompás csarnokot kell képzelnünk, hanem csak egy 50—60 embert befogadó egyszerű fedett helységet. Mikor ez a vályogból való ház már félig-meddig felépült, egy hirtelen, nagy felhőszakadás ismét elsöpörte. De az a khinai keresztyén nem esett kétségbe. A misszionáriussal találkozva, csak annyit jegyzett meg mindössze: „Az én templomom elpusztult. Az ördög abban bízik, hogy megelégeltem a dolgot és felhagyok az építéssel; de bizony csalódik, mert újból hozzálátok." Ez hit, ez munkás szeretet! — És nemsokára csakugyan elkészült a templom! A hittérítő szép ünnepséggel fel is avatta s azóta minden vasárnap, sőt hétköznap is tartanak ott istentiszteletet. Sok száz és ezer lélek hallotta ott már a Krisztus evangéliumát és sok közülök meg is tért. így ama khinai férfiú buzgóságának és hűségének emlékét, már nemcsak egy kézzel csinált templom őrzi meg, hanem számos felébredt. Istenhez ragaszkodó lélek, mint mindmegannyi élőtemplom. B. IRODALOM. Egyházi beszédek és beköszönő egyházi beszéd czím alatt két füzetben három prédikáczióját nyomatta ki ifj. Bocsor Lajos tengődi ref. lelkész. Az első füzet a magyar-ujfalui gyülekezetbe beköszöntő és onnan kibúcsúzó, a második füzet pedig a tengődi gyülekezetbe beköszönő beszédét foglalja magában. Egykori tanítványunk beszédeit gyönyörködve olvastuk el. Szépek a beszédek homiletikai és valláserkölcsi építő erő tekintetében egyaránt. A ki így tud írni, annak csak azt mondhatjuk : excelsior. A Protestáns Szemle f. évi 6-dik (júniusi) füzete, Szőts Farkas szerkesztésében, a következő tartalommal jelent meg: I. Értekezések és tanulmányok. Apostolok cselekedetei. Raffay Sándor. — A városok kegyúri jogáról. Hörk József. — Schopenhauer erkölcstana. Ifj. Bartók György. — Protestantizmus és szoczializmus. Várnai Sándor. — II. Tárcza. A Ivnox-ünnep. B. Pap István. — III. Irodalmi szemle. Bunyitay és társai: Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitjavítás korából. Thury Etele. — Naumann Fr. : Briefe über Religion. Sz. M. — Weiss L.: Kulturgeschichte und Naturwissenschaft. Sz. M. Beszéd- és értelemgyakorlatok leezkékben czímű munkájának második kötetét is kiadta Székely Árpád nagybányai községi tanító. A munka második része a második osztály anyagát tartalmazza. Mint az első rész, ez is a gyakorlati tanító biztosságával van megírva. Az egész anyag 38 leczkébe van foglalva, melyekhez a földrajz, természetrajz, természettan és egészségtan tani-