Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-25 / 26. szám

BELFÖLD. Az egyetemes konvent ülései. A ref. egyetemes konvent f. hó 16-án folytatta tanácskozásait s letárgyalván a még hátralevő ügyeket, ugyanezen a napon délben be is végződött. Az utolsó napi lilés két legfontosabb tárgya az egységes liturgiára vonatkozó tervezet és az egyetemes templomi énekeskönyvre vonatkozó bizottsági jelentés volt. Az ülésen Kun Bertalan püspök és báró Bánffy Dezső főgondnok elnököltek. Az ülés elején, Antal Gábor indítványára megbízták az elnökséget, hogy József királyi herczeg temetésén az egyetemes egyház képviseletéről gondoskodjék. Hegedűs Sándor bejelentvén, hogy Petri Eleket nem sikerülvén reábírni a lelkészi özvegy-árva-gyámintézet előadói tisztének továbbviselésére, a konvent, a bizottság javaslata alapján, erre a tisztre egyhangúlag Szöts Farkas budapesti theol. tanárt választotta meg. Következett azután az egységes liturgiára vonatkozó tervezet tárgyalása. Lapunkban egész terjedelmében közöltük azt a tervezetet, a melyet e tekintetben, a bizottságtól nyert felhatalmazás alapján Novak Lajos sárospataki theol. tanár készített. Fel is hívtunk minden érdeklődőt a tervezethez való hozzászólásra, azt gondolván, hogy az úgy, a mint van, le fog tétetni a kerületekhez és az egyházmegyékhez. Nóvák Lajos tervezete azonban még idáig sem tudott eljutni. A liturgiális bizottság ugyanis, bár a legnagyobb elismeréssel adózott Nováknak fáradtságos munkájáért, tervezetét oly annyira radikálisnak és jelenleg használt liturgiánktól annyira elütőnek ítélte, hogy még a tárgyalás alapjául sem fogadta el, hanem elhatározta, hogy egy új, mérsékeltebb, a liturgiának nem annyira reformálását, mint inkább csak egységesítését czélzó tervezetet készíttet. Ennek az elkészítésére azonban Nóvák Lajos már nem volt hajlandó s így a bizottság Nagy Károly kolozsvári theol. tanárt kérte fel annak összeállítására, a bizottság által meghatározott elveknek megfelelőleg. Ily módon Nóvák Lajos nagy és részletes tervezete helyett egy kisebb terjedelmű, de konzervativebb munkálat került Nagy Károly előadásában a konvent zöld asztalára, azzal a javaslattal, hogy a megalkotandó egységes liturgia szabályai ne a zsinati törvénybe foglaltassanak, hanem külön szabályrendeletben tétessenek kötelezőkké. A beterjesztett tervezethez gróf Degenfeld József, dr. Bartók György, báró Bánffy Dezső, Antal Gábor és Fejes István szóltak hozzá. Ezek után, a bizottság javaslatának megfelelőleg, kimondta a konvent, hogy az újabb tervezetet hozzászólás végett leteszi a kerületekhez s azoknak beküldendő véleményeivel együtt veszi tárgyalás alá még a folyó év őszén megtartandó rendkívüli ülésében. Az új tervezetet igyekezni fogunk minél előbb megszerezni és lapunkban közölni, hogy az eszmecsere megindulhasson felette lapunkban is. A liturgia kérdésével függött össze az új egységes halotti énekeskönyv elkészítésének és a lelkészek kötelességeit magában foglaló szabályrendelet elkészítésének az ügye is. A bizottság javaslata alapján azonban a i konvent a kérdések megoldásába nem ment bele, hanen a megoldást az egységes liturgia megvalósítása utánra halasztandónak jelentette ki. Ezeknek ily módon való elintézése után a közigazgatási bizottság jelentései következtek sorra, Mddy Lajos esperes előterjesztésében. Az ezek során elintézett ügyek között kiemelkedőbb volt a Gusztáv Adolf-egyletnek a magyar ref. egyházzal állandó és szervezett összeköttetést óhajtó átirata. A Gusztáv Adolf-egyesület ugyanis eddigelé csak az evangelikus, különösen pedig az erdélyi szász evangelikus egyházzal állott szorosabb viszonyban. Segélyeit is legnagyobb részben evangelikus gyülekezeteknek nyújtotta. Az utóbbi időben panaszolkodások hangzottak fel, még az országgyűlésen is, hogy az egyesület e segítő munkájában nemcsak nagyon lutheránus felekezeti, hanem germanizáló tendencziákat követ. E panaszokkal és vádakkal szemben igyekeznék most az egyesület a református egyházzal is szorosabb viszonyba lépni, hogy segítségét magyar református gyülekezeteknek is nyújthassa. A közigazgatási bizottság azt javasolta, hogy az egyesület óhajtása megfontolás és javaslattétel végett tétessék le a kerületekhez. Báró Bánffy Dezső ezt nem kifogásolta, de úgy nyilatkozott, hogy miután a Gusztáv Adolf-egyesület az erdélyi szászok támogatásával bizonyos magyar - ellenes tendencziákat követ, jól fontolják meg a kerületek a következményeket, a melyek az egyesülettel való szervezett összeköttetésből a magyar ref. egyházra háramolhatnak. Majd felolvastatott Fejes Istvánnak a próba-énekeskönyvre vonatkozó, a kerületi véleményeket ismertető jelentése. A jelentés, a melyet lapunk első helyén közlünk, azt konstatálta, hogy a próba-énekeskönyv jelen alakjában egy kerületnek sem kell. Ujabb és újabb kívánságok hangzanak fel, a melyek, a míg egyfelől a legellentétesebbek, másfelől teljes megváltozását mutatják annak az egyházi közvéleménynek, a mely az énekeskönyv revíziójának alapelveit ezelőtt csaknem 30 esztendővel megalkotta. A három évtizedes munkálkodás tehát kárba veszett, s az egyház előtt most csak két út áll. Vagy egészen leveszi az énekeskönyv reformálásának ügyét a napirendről, vagy pedig új programmot készít és új bizottságot küld ki. A nagyfontosságú ügyhöz gróf Degenfeld József, dr. Bartók György, Radácsi György, György Endre, Nagy Károly, Szilády Áron és Fejes István szólottak hozzá. Radácsi György az énekeskönyv reformálásának, Nagy Károly az ügy napirenden tartásának szükségességét hangoztatta; Degenfeld József, György Endre és Szilády Áron azonban abban a véleményben voltak, hogy a konvent, bevallása mellett annak, hogy a reform