Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-25 / 26. szám

meg, hogy a mire jutottam, nem pillanatnyi ötletnek, hanem hosszas gondolkozásnak az eredménye. V. o. Ebben az osztályban feltétlenül meg kell ismertetni a tanulókat az IÍ. n. basszuskulcscsal. Mert a fórfihangokat, a tenor ritka kivételével, e kulcs szerint (irják, s ha ezzel alaposan meg nem ismerkednek, a műének tanulásánál az a kevés tudományuk is összezavarodik, a mire szert tettek. Több kulcs ismerését felesleges tehernek tartom ; de hogy ettől az osztálytól kezdve a hangjegyírási és éneklési gyakorlatok basszuskulcsban is történjenek, ez gyakorlati szükség. Különben is ez, ha az előző osztály feladatát elvégezte, nagyobb nehézséget nem okoz. Itt bővítenem ki a hangkörismeretet a C-től a c-ig. Gyakorlati alapon megismertetném a különböző énekkarok technikai beosztását is, hiszen az ú. n. műénekesek benne élnek. Mint teljesen újat, felvenném itt a zenei formatanból a legegyszerűbb dalformát, hogy a tanulónak fogalma legyen a zenei motívumról s annak összetételeiről, mint a hogy a verstanból megtanulja az ütemet, a verssort és a versszakaszt. Ennek az osztálynak az anyaga is soknak látszik, de helyes módszerrel s kellő alap mellett teher nélkül elvégezhető. VI. o. Itt a zenei műfajokból ismertetném meg, a melyekkel minden ember úton-útfélen, otthonában, színházban találkozik. Ez teljesen összevágna, sőt szépen kiegészítené a VI. o. magyar nyelvi anyagát, a költészettant. Egészségtelen állapotnak ítélem, hogy ma a középiskolából kikerült legmíveltebb ember is, ha csak külön szakiskolába járni kedve és alkalma nem volt, a színházi operaelőadásokat annyi zenei értelemmel nézi végig, mint az írni-olvasni nem tudó falusi ember Shakespeare tragédiáit. VII. o. Ennek az osztálynak rövid áttekintést nyújtanék az általános zenetörténetből. Hogy az emberiség míveltségtörténetében nagy szerepük van a kiváló zeneköltőknek, ezen senki sem kételkedhetik, és ha a középiskola valóban általános miveltséghez akarja juttatni tanítványait, ezekről meg nem feledkezhetik. De nem ártana ez a rövid tájékozódás magának az egyházi éneklésnek sem. Mert a zsoltárok hangnemében és dallamfűzésében megnyilatkozó szép régiségeket csak most, a történelem világánál fogná fel igazán a tanuló. VIII. o. Ezt az osztályt a magyar zenetörténelem vázlatával ismertetném meg s ezzel kiegészíteném ez osztály magyar irodalmi és történeti ismereteit. Különösnek tartom, hogy a középiskolai tanuló, a magyar míveltség leendő ápolója és fejlesztője, az afrikai Jugurthának családi összeköttetéseit és tetteit kellően ismeri, Erkel Ferenczről pedig, a kinek himnuszát énekli, operáit szemléli, a középiskolában sehol egyetlen szót sem hall. íme a középiskolai énektanítás anyagának elrendezése. Ehez most már csak a megfelelő világi és egyházi énekdarabokat kell mellékelni. Ezek beosztását most meddő kísérletnek tartanám, a míg az egyházi énekeskönyv rendbe nem jön. Különben is e feladat jó részét a módszeres tankönyvnek kell elvégezni. Ilyen tankönyvekre pedig feltétlenül szükség van; addig azonban senki sem csinálhat tankönyvet, míg a tanterv az anyagot pontosan körül nem írja. A tankönyv kérdését tehát akkorra kell hagyni. Egyházunk a maga vallásos irányú szándékait e tervezet szerint is teljes mértékben érvényesítheti ós a sikerre nagyobb kilátásai vannak, mint az eddigi rendszerrel. Mert gondoskodni fog, hogy a tankönyvben gyakorlás végett fel legyenek véve az összes zsoltár- és dicséret-dallamok, s kellő ellenőrzéssel gondoskodik, hogy azok írott malasztok ne maradjanak. A beosztásra nézve legfennebb még annyit jegyzek meg, hogy neveléstudományi szempontból az alsóbb osztályokba kevesebb számú, épen a leghasználtabb egyházi dallamokat kell felvenni, s a fősúlyt a felső osztályokra kell fektetni, a hol a hangbeli és értelmi fejlettség ezeknek leginkább megfelel. T. Közgyűlés 1 Ezek után nem marad más hátra, mint előadnom, hogy énektanításunk ügyének orvoslásában minő feladat vár reánk. Ha az énektanítás nagy fontosságát s a tanítás körül észlelhető nagyszámú hiányokat nézem, leggyökeresebb orvoslását a bajnak abban látnám, ha Közgyűlésünk a mostani tervezet teljes revízióját kérné a Konventtől. Erre nézve azonban azon szomorú tapasztalatom van, hogy a mit egyszer az emberek felírtak a táblára, azt onnan már csupán az ildomosság kedvéért is, nem szívesen törlik le ; hanem, ha tán be is látták volna a tévedést, annak fentartására nagy buzgalommal érveket keresnek és kovácsolnak, melyekkel nem ritkán magukat is eláltatják. Nem akarom tehát koczkáztatni az énektanítás ügyét s azért a következő indítványt teszem: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy az énektanítás mai állapotát egészségtelennek tartja. 2. Az orvoslásra nézve szükségesnek látja a konventi tanterv hiányainak és ferdeségeinek elenyésztetését. 3. E czélból kívánatosnak tartja, hogy készüljön egy olyan részletes „Utasítás" az énektanításhoz, a mely, a mennyire lehet, oszlassa el a tapasztalt hiányokat, szabja meg pontosan az anyagot s ezzel tegye lehetővé a szükséges tankönyvek létrejöttét. Tisztelt Közgyűlés 1 Én meg vagyok győződve az előadottak igazságáról. Hogy mennyire sikerült meggyőződésemet érvekkel támogatni, megmutatja mindjárt a hozott határozat. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy, ha az igazságok sorsát a jól vagy rosszul alkalmazott érvek döntik is el, ezek egyáltalában nem érintik az igazságok lényegét. Épen azért: ha a t. Közgyűlés a mai állapotokat fenn kívánja tartani, eleve tiltakozom az ellen, hogy a következményekért bárki is a zeneművészetet tegye felelőssé. Mert énektanításunk sikertelenségének oka a rosszul kitűzött czélban, a rosszul megválasztott és rosszul elrendezett anyagban s a roszszul alkalmazott módszerben van. Seprődi János, kolozsvári koll. tanár.