Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-11 / 24. szám

egyetlen ereje, az emlékező erő munkálkodik. Mert a mi leghamarabb elhagyja a tanulók lelkét, az a jókedv, az érdeklődés s általában mindaz, a mi a szív és kedély nemesítésére s épen a vallásos érzés fejlesztésére szükséges volna. Nem hiszem, hogy akadna ember, a ki be ne látná, hogy ily módon oda jutnak tanulóink, a hová az az 5 éves kis gyermek jut, a kit ügyetlen szülői annyira vittek a Miatyánk erőltetésével, hogy szegény kis lélek sohasem fog gyönyörködni az Úr imádságának fenséges szépségében. A ki a fentieket figyelmesen hallgatta, ismét meggyőződhetett arról, hogy én, mikor a konventi tantervnek vallásos ének gyakorlására szánt óraszámait sokailom, az elméletre szántakat pedig kevesellem, ezzel egyáltalában nem akarom megrövidíteni a vallásos éneklést. Mert meg vagyok győződve, hogy az ének-zene elméleti tanítása, ha az kellő méretben és módon történik, csak sikeresebbé, csak kedvesebbé és maradandóbbá teszi az egyházi énekek tanulását. Meg vagyok győződve, hogy ha e tárgynak megadjuk a maga természetes jogait, ezzel első sorban a vallásos éneklésnek használunk, mert rövidebb úton s könnyebben érünk czélhoz. A konventi tantervnek azt a szokatlan s nevelóstanilag semmiképen sem igazolható eljárását is, hogy t. i. e tárgyat kétfelé szakította, bár a „Megjegyzések" egyebet mondanak, erre a rosszul kitűzött czélra vezetem vissza. A Megjegyzésekben ezt találjuk: „Tapasztalat szerint az énekórákat nem mindenütt lehet úgy berendezni, hogy ref. egyházi énekeink begyakorlása, meg az elmélet-tanulás és a mű éneklés gyakorlása egymástól elkülönítetleniil folyjon. Ezért a tanterv a négy alsó osztálynak egy-egy külön énekórát ad az elméleti elemi ismeretek közlésére, a hang s a hangjegyolvasás iskolázására." Hogy a müéneket különválasztotta a tanterv, helyes, mert annak tökéletesen az a szerepe és czélja, a mi az önképzőköré. De hogy az elméleti részt és az egyházi éneklést különválasztotta, arra nézve elfogadható okot abban az első mondatban és az egész Megjegyzésekben találni nem lehet. Hogy mi akadálya lehet az együtt tanulásnak, megvallom, sejteni sem tudom. Egyetlen esetet tudok, a hol a műének vezetésére kénytelenek voltak idegen vallású tanítót alkalmazni, a ki aztán tanítja az elméletet is, de nem képes a vallásos énekek gyakorlására. De ha még több eset volna is ilyen tennészettelen, ezt magát kellene orvosolni s nem hozzá szabni a tantervet I Gondoltam arra is, hogy tán a más vallású tanulókat akarták megkímélni egyik énekórától. Ez még a leginkább lehetne. De azért igen nagy áldozatnak tartom e tárgy szétdarabolását, különösen, mikor erre az engedményre nem kötelezi egyházunkat \ sem szükséglete, sem méltósága. Mert neveléstanilag igen furcsa valami ez a külön szakított és külön tanított tárgy. Pontosan csak egy hasonlattal tudom e furcsaságot érzékelhetővé tenni. Olyan ez, mintha pl. a latin nyelvet a második osztályban csak két órán tanítanák s az egyik órán csupán fordítanánk, úgy a hogy lehet, a másik órán pedig nyelvtant tanulnánk, de nem az elfordított gyakorlat alapján, hanem, s ez a furcsaság, egy más, egészen új gyakorlat alapján. A lehetetlenséget, azt hiszem, mindenki észrevette, s ha ez az énektanításnál nem épen ily rikító, csupán azért van, mert az éneknél nem szoktuk oly zokon venni a módszer ferdeségeit. Annyit azonban mindenki beláthat, hogy ugyanabban az osztályban két különböző emberrel taníttatni e tárgyat, mint a hogy tényleg előfordul, csakugyan képtelenség. Ha pedig mégis volna, a ki e kétféle tanítás lehetetlenségét még most sem látja, annak számára kézzelfogható bizonyítékom is van. Az elméleti rész pl. azt mondja, hogy az I. osztályban csak 5 hangkörben kell gyakorolni s ezt csak a másodikban kell 8-ra kiszélesíteni. Ez a szokott utasítás azért van, nehogy a gyermekek megerőltessék magukat. Az I. osztályos vallásos éneklés azonban minderről semmit sem tud, sőt nem is tudhat, mert az összes zsoltárok között egy sincs, a mely csak 5 hangkörben mozogna s hiába írja elő az elméleti rész az 5 hangkört, bizony énekelni kell az I. osztályosoknak 8, sőt 9 hangkörben is, ha a szokott egyházi énekeket gyakorolni akarják. Ép ily két csűrbe cséplést találunk, ha a hangnemeket, vagy a felemelő, leszállító ós feloldó jeleket nézzük. A keresztekről és feloldó jelekről csak a II. osztályban emlékezik meg az elméleti rész, pedig a vallásos ének már az I. osztályban használja őket. És így lehetne folytatni tovább, az egész anyagon végig, a miből csak az ellenmondás tűnnék ki. (Folytatása következik). Seprődi János, kolozsvári koll. tanár. BELFÖLD. A protestáns orsz. árvaegylet működése 1904-ben. Magyar prot. országos árvaegyletünk május 31-én tartotta meg évi közgyűlését, hogy áttekintsen 1904. évi működésén s körvonalozza 1905. évi munkáját, úgy a szellemi, mint az anyagi téren. A közgyűlés elé a választmány terjedelmes és részletes jelentést terjesztett be, a mely tiszta, világos képét adja az egyesület áldásos munkájának. Lapunk mindenkor segítője, támogatója volt e munkának, gyűjtéseivel, a protestáns közönség figyelmét, áldozatkészségét felkelteni igyekvő közleményeivel. Támogatója, segítője kiván lenni továbbra is, mert krisztusi szeretetmunkának ítéli azt, s méltónak arra, hogy minden jóknak áldozatkész szeretete mellett fejlesztessék, fokoztassék, szegény, elhagyatott protestáns árváink megtartására és anyaszentegyházunk épülésére. Nem akarunk tehát a közgyűlésről lapunk mult heti számában megjelent rövid közleménnyel leszámolni