Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-11 / 24. szám
országos árvaegyletünk 1904. évi működésével; hanem a választmányi jelentés alapján bővebben kivánunk azzal foglalkozni, — azért is, hogy az egyesület iránt érzett hálás érzésünknek kifejezést adjunk, — meg azért is, hogy az ismertetés által rokonszenvet, áldozatkész szeretetet is igyekezzünk ébreszteni e szeretetmunka iránt mindazok körében, a kik sorainkat elolvassák. A jelentés szerint a lefolyt esztendő megnehezedett megélhetési viszonyai éreztették hatásukat az árvaegylet életében is. Nemcsak az évi önkéntes adományok összege csökkent meg, de nagy vigyázatra, takarékosságra volt szükség a háztartás berendezésében is, hogy a nagy drágaság mellett meg ne billenjen a vagyon mérlege. De a hol legnagyobb a szükség, ott van legközelebb az Isten az ő segedelmével. így volt az árvaegyesiilettel is. A dunamelléki ref. egyházkerület, addig is, míg felállíthatná árvaházát, a Madas Károly-féle nagy alapítvány évi jövedelméből állandó dotácziót határozott adni az árvaegyleínek, s ezen a czímen 10,000 korona új bevételhez jutott az egyesület pénztára, a mely összeggel nemcsak a fenyegető deficzitet küszöbölhette ki számadásából, hanem még egy kis felesleggel is zárhatta azt. Az Úrnak ily módon nyújtott segedelmével az egyesület a mult évben 119 árva testi és lelki gondját vehette fel a Krisztusnak nevében. Budapesti házában 98 növendéknek adott lakást, ellátást és neveltetést; 15-öt a rozsnyói evang. árvaházban gondoztatott, fejenként 300—300 korona díj mellett; 6-ot pedig vidéki családoknál helyezett el, évi 200—200 korona díjfizetéssel. Segélyben részesített ezeken kivül még 47 künnlakó árvát, 3600 korona összegben. Az egyesület emberbaráti munkálkodásának édes gyümölcsét tehát összesen 166 elhagyatott árva élvezte. Az intézetben gondozott 119 árva között volt 61 evangélikus és 58 református gyermek. Az árvák taníttatására szolgált első sorban az intézeti hat osztályú elemi iskola, hét tagból álló tanítószemélyzettel. Ez iskolában 61 növendék tanult és nevelŐdöttnemcsak a népiskolai tantárgyakban, hanem a Krisztus tudományában és a gyakorlati élethez szükséges kézi ügyességekben is. A rendes vallástanítási órákon kivül vasárnapi iskolai oktatásban is részesültek a növendékek, Csűrös István ref. főgimnáziumi vallástanár vezetése mellett. Mint kézügyességi dolgokat pedig a fiúk slöjdmunkát, a leányok pedig varrást és szabást tanultak. Nagy gondot fordított az egyesület vezetősége a gyermekek egészségének megóvására és erősítésére is. A mult évben is kivitte őket július és augusztus hónapokban nyaralni a hontmegyei Zebegénybe, a mi újra áldásos hatásúnak bizonyult azok lelki és testi felfrissülésére. Hogy mily gond van a gyermekek egészségére, benn az intézetben és a nyaralás közben, mutatja az, hogy a gyógyszertári számla az utóbbi 10 évben mindössze 969 koronára rúgott, a miből az ez idő alatt gondozott 1035 gyermekre még egy korona sem esik, és 1035 hat—tizenkét éves gyermek közül csupán 6 halt meg. Pedig ha tekintetbe vesszük azt a lényeges körülményt is, hogy az árvaegylet a legnagyobb részben nemcsak lelkileg, de testileg is elhagyatott és sok esetben a korán elhalt szülők gyengeségét örökölt gyermekeket vesz gondjaiba, akkor az átlag egy koronás gyógyszertári költség meg nem dönthető bizonyságot tesz arról, hogy az árvaház egészségi viszonyai az utóbbi tíz esztendőben a legfokozottabb igényeknek is megfeleltek. Az árvaház neveltjei közül a mult évben 10 fiú és 12 leány bocsáttatott ki. A fiúk közül 3 iparos pályára lepett, 6 folytatja iskolai tanulmányait, 1 hadapród lett; a leányok közül 6 szakiskolát látogat, 3-at a rozsnyói evang. árvaházba helyeztek át, 1 postagyakornok lett, 1-et örökbe fogadtak, 1 pedig mint okleveles kisdedóvó hagyta el az intézetet. — Az utolsó tíz esztendő áldásos munkáját a következő tanulságos statisztika mutatja: Kibocsáttatott 135 fiú és 77 leány, összesen 212 növendék. A fiúkból 48 lett iparos, 20 kereskedő, 21 még tanuló, 6 mechanikus, 3 szobrász, 3 műasztalos és lakatos, 4 kertész, 2 fogtechnikus, 2 könyvelő, 3 építŐ-rajzoló, 1 erdész, 1 táviró, 2 jegyző, 2 theologus, 2 egyetemi hallgató, 4 tanítójelölt, 1 hadapród, 1 katonatiszt, 7 tanító, 2 tanár; a leányok közül 22 szolgálatba állott, 8 férjhez ment, 2 örökbe fogadtatott, 11 családjához tért vissza, 3 lett varrónő, 4 üzleti alkalmazott, 1 színésznő, 11 óvónő, 6 tanítónő, 2 postás, 1 vasutas, 1 állami tiszti irnok, 2 pénzintézeti tisztviselő, 2 tanítónőjelölt. Hát ha még nemcsak az utolsó 10, hanem az egyesület fennállása óta lefolyt 46 esztendő eredményét tekintjük I Egész serege a tisztességes iparosoknak, diplomás embereknek, boldog családanyáknak, óvó- és tanítónőknek tesz bizonyságot a felől, hogy az orsz. prot. árvaegyletet valóban a krisztusi szeretet alapította és vezérli működésében! Kétségtelenül egyike az orsz. prot. árvaház legáldásosabban működő közintézményeinknek, a mely méltán megérdemli nemcsak neveltjeinek háláját, hanem a protestáns egyházak vezetőinek és nagyközönségének szellemi és anyagi támogatását is. Ha azonban ennek mértékét illetőleg olvasgatjuk a választmányi jelentést, bizonyos szomorúság fog el bennünket. Gyönyörködünk ugyan a régebbi nagy alapítók sorozatán ; felemel bennünket annak látása, hogy az újabb időkben is adott az Isten az egyesületnek áldozatkész támogatókat; — de a mi kedvetlenül érint bennünket, az az, hogy egyházkerületeink, egyházmegyéink, lelkészeink és tanítóink, gyülekezeteink tagjai távolról sincsenek oly számmal az egyesületet támogatók között, a mint igazán kellene. Panaszosan említi a jelentós, hogy az évi önkéntes adományok megcsökkentek, a rendes tagok száma folyton apad ; pedig hát egy olyan intézmény életében, mint a milyen az orsz. prot. árvaház, nem hanyatlásnak, hanem fejlődésnek kellene mutatkoznia. Tekintsünk csak a hazai zsidóságra, vagy a róm. kath. egyház szeretet-intézmé-