Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-07 / 19. szám

tette lc a közgyűlés, felhíván azokat, hogy mondjanak véleményt a könyvtárak szervezése módozatait illetőleg. Az egyetemes konventnek a Knox János emlékünnepélyének megtartása tárgyában kelt leiratára azt határozta a közgyűlés, hogy külön templomi ünnepély megtartását nem rendeli ugyan el, de felhívja a lelkészeket, hogy a nagy előreformátor emlékezetét újítsák fel a javaslatba hozott vasárnapon egyházi beszédeikben; a lelkészi értekezleteket pedig arra, hogy Knox Jánosról és működéséről emlékezzenek meg felolvasásaikban. Az orsz. ref. tanáregyesület felkérése folytán felhívta a közgyűlés az iskolák tanári testületeit, hogy 1906-ban, a 300-dik évfordulóhoz lehetőleg közeli időben, a mikor a tanulók még együtt vannak, iskolai emlékünnepélyt rendezzenek Bocskay István és a bécsi békekötés emlékének felújítására. A növekedő államsegély felosztása kérdésében a közgyűlés azt a véleményét fejezte ki, hogy e tekintetben a jelenleg érvényben levő kulcs szerint történjék a kerületek között a segély felosztása. Az orsz. ref. tanáregyesület közgyűlésén a kerületnek Petri Elek bpesti lelkész által való képviseltetését a közgyűlés helyeslő tudomásul vévén, Stand Lajos vagyonkezelő tett jelentést az egyházkerület fekvő birtokairól és a Baldácsy-alap helyzetéről. E kevésbbé fontos ügyek elintézése után került tárgyalás alá a számszéknek és a gazdasági bizottságnak a felemelt államsegély felhasználására vonatkozó javaslata. A javaslat első pontja értelmében a kerület 8 esperese honoráriumaképen 1000—1000 korona lett volna kiutalványozandó. A javaslat azonban hosszabb vitát szült, a melyben főként az a kérdés forgott szóban, hogy vájjon a kerület illetékes-e arra, hogy az esperesek tiszteletdíját megállapítsa, vagy pedig az egyházmegyék, a kik közbizalomból a magok élére állították az espereseket ? A vitát Mészáros János tanácsbiró indította meg, a ki azt hangoztatta, hogy mivel az esperesek egyházmegyei tisztviselők, honoráriumaik megállapítására, az autonomia értelmében, csak az egyházmegyék illetékesek. Indítványozta tehát, hogy az esperesek honorálására szánt összegek ne a kerület által fizettessenek ki, hanem az egyházmegyékhez utalványoztassanak. A vitában részt vettek: Ádám András, a ki az egyházmegyei autonomia megóvásának hangsúlyozása mellett az iránt tett indítványt, hogy a kerületi tisztviselők és a vidéki lelkészi tanácsbirák napidíjai is megfelelőleg emeltessenek; — Morvay Ferencz, ki a felemelt államsegélynek az egyházmegyék közigazgatási költségeinek csökkentésére fordítását sürgette; -— és Hegedűs Sándor, a ki azt a konkrét indítványt terjesztette be, hogy a 8 esperes honoráriumának emelésére szánt 1000—1000 korona az egyházmegyék közigazgatási költségeinek fedezésére utaltassék ki, fenhagyatván az egyházmegyék autonomikus joga arra nézve, hogy ezt az összeget miként használják fel a megjelölt czél érdekében. Mészáros János visszavonván indítványát, a bizottsági javaslat mellőzésével Hegedűs Sándor indítványát fogadta el a közgyűlés, azzal a kifejezett óhajtással, hogy az egyházmegyék a rendelkezésükre bocsátott összeget első sorban az esperesek honoráriumának az emelésére fogják fordítani. Elfogadta továbbá a gyűlés Ádám András indítványát is. A bizottsági javaslat második pontja, a mely szerint 1904. szept. 1-tol fogva a theol. tanárok javadalma 400—400 kor. törzsfizetéssel és az eddigi 300 koronás korpótléknak 400 koronára emelésével javíttatik, a mely emelés azonban csak egyelőre, a fizetések végleges rendezéséig való és a nyugdíjba be nem számítható, —vita nélkül elfogadtatott. Úgy szintén egyhangúlag ment határozatba a javaslat harmadik pontja is, a mely szerint a kerület évenként 8000 koronát tőkésít a theologia új épületének felépítése javára. Kijelentette azonban a közgyűlés, hogy mindezen terheket csakis a felemelt államsegély terhére vállalja. A számszék véleményezése alapján teljesítette a közgyűlés B. Pap István theol. tanárnak azt a kérését, hogy rendes lelkészi szolgálati évei, nyugdíjigénye és korpótlékai megállapításánál beszámíttassanak. — Ezután pedig a számszéki szervezeti javaslat tárgyalására tért át. A tervezet, melyet Puky Gyula számszéki elnök dolgozott ki, arra czéloz, hogy annak életbeléptetése mellett a különböző kerületi számadások és a vagyonkezelés oly világosak és teljesek legyenek, hogy anyagi helyzetünk s alapjaink felől minden pillanatban tisztában lehessünk. A közgyűlés a sok tekintetben nagy újításokat czélzó javaslatot az egyházmegyékhez tette le véleményezés végett. Második napi ülésen Lévay Lajos aljegyző előterjesztése mellett a lelkészi nyugdíjintézet tervezete került legelső sorban tárgyalás alá. A közgyűlés, miután az egyházmegyéknek még nem volt alkalmuk e nagyfontosságú ügyben nyilatkozni, nem bocsátkozott bele a tervezet érdemleges tárgyalásába, hanem letette azt az egyházmegyékhez, felhíván őket, hogy véleményeiket az Őszi közgyűlésre terjesszék be. A beterjesztendő vélemények összegezésére és azok alapján konkrét javaslattételre Baksay Sándor püspök elnöklete alatt bizottságot küldöttek ki, a melybe megválasztották Koncz Imrét, Puky Gyulát, Dányi Gábort, Szabó Pétert, Hegedűs Sándort, Mády Lajost, Petri Eleket, Ádám Kálmánt, Mészáros Jánost, Lévay Lajost, dr. Vécsey Tamást és Kálmán Gyulát. Dr. Nagy Dezső egyházkerületi ügyész a már egészen tengeri kígyóvá vált halasi refundácziók ügyében tett jelentést. A közgyűlés hosszú vita után tudomásul vette ugyan az egyháztanácsnak az alapok refundácziója ügyében hozott határozatát; de miután ez nem felel meg a kerület utasításának, a tekintetben, hogy részletesen ki legyen mutatva az egyes alapok refundálására fordítandó összeg, továbbá, mivel a halasi egyháztanács nem felelt meg a közgyűlésnek hozzá intézett minden kérdésére, utasította a halasi egyház elöljáróságát, hogy