Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-07 / 19. szám

7%90 .. másként nem, olyformán, liogy a reggeli misék alkalmával olvastatni szokott evangéliumi részleteket az írás szavai szerint kifejtettem".1 Szintén Einsiedelnben, 1517 tavaszán, még tovább megy Zwingli előreformátori működésében, midőn lelkének szent sugallatától ösztönöztetve, az igazság és lelkiismereti szabadság szolgálatában álló ékesszólása varázserejével egész nyiltan és bátran lépett fel a búcsújárás és a Mária-tisztelete ellen, hirdetvén: „Isten mindenütt jelen van, s a hol csak őt lélekben és igazságban keressük, ott feleli minekünk: itt vagyok. Isten kegyelme mindenütt feltalálható" ... „Az istenasszonyt, Máriát, nem káromoljuk, midőn azt tanitjuk, hogy nem kell hozzá imádkozni; de káromoljuk igenis, midőn neki a Teremtő hatalmát és fenségességét tulajdonítjuk. Krisztus és nem Mária a mi egyedüli üdvözítőnk!"..2 Es most térjünk át a kérdéses időpont helyes megítélését illetőleg a Kálvin-féle (franczia-svájczi) reformáczió „megindulására". Révész Imre „Kálvin élete és a kálvinizmus" cz. forrásmunka 14. oldalán, többek közt, ezeket olvassuk: „A nagytudományú Jakobus Faber, a párisi egyetemnek kitűnő tanára már Luther fellépése előtt hirdette, hogy az egyháznak több tanai és rendtartásai ellenkeznek a szentírással; a legendák és a középkor lelketlen theologiai kézikönyvei helyett magához az ige tiszta forrásához utasította hallgatóit; az egyedüli hit által való idvezülést tanította; Pál leveleit magyarázta s magyarázatait már 1512-ben kiadta". — Hátrább pedig (a 17. oldalon) épen Kálvinra vonatkozólag ez olvasható : „1533. Mindenszentek napján (nov. 1-én), a párisi egyetem új rektorának, Kopp Miklós bázeli származású orvostanárnak, egy nyilvános és ünnepélyes beszédet kellett tartania a bevett szokás szerint. Az új rektor személyes baráti viszonyban állott Kálvinnal, s a beszédet vagy egészen ő írta, vagy legalább igen lényeges befolyással volt annak írására S íme az új rektor, noha nem theologus, a reformáczió legfőbb elvéről, az egyedül hit általi megigazulásról beszél. — Mindenszentek napján ! ... így állottak a dolgok Kálvin reformátori pályája kezdetén". Ezt a legutolsó idézetet inkább a kép teljessége okából hoztam fel, hogy a három irányú reformáczió „megindulása" tisztán álljon előttünk, annak bizonyítására, hogy — eltekintve Zwinglinek zürichi reformácziójától, mely 1519. jan. 1-én kezdődött — mert Luther Márton Németországban 1517. okt. 31-én lépett ki a síkra ama 95 tételével: nem szükséges nekünk, magyarországi „helvét hitvallásúaknak" okvetetlenül ezt a napot datálni a reformáczió kezdetéül annyival kevésbbó, mert: 1-ször. Igaz ugyan, hogy hazánkba kezdetben a 1 L. bővebben a Hagenbach könyvkiadó-vállalatában 1857-ben kiadott R. Christoffel: Huldreicli Zwingli. Leben und ausgewáhlte Schriften. I—II. Theil (Elberfeld) I. 30—84. old — Továbbá : F. C. Mörikofer: Ulrich Zwingli nach den urkundliclien Quellen. I—II. Theil (Leipzig, 1867—1869). I. 19. s köv. old. a L. az idézett művekben a megfelelő helyeken. Luther tanai hatottak be; de már 1527-ben Ferdinánd magyar király szükségesnek látta a Zwingli és Okolampadius hívei ellen halálos büntetés alatt oly szigorú parancsokat bocsátani ki, hogy nemcsak a Zwingli tanításait elfogadni, hanem még az ő követőivel beszélgetni is megtiltatott, Továbbá az a férfiú, kihez a magyar reformáczió legnagyobb emléke fűződik, a magyar Luthernek is nevezett Dévai Biró Mátyás, tanaiban utóbb Zwinglihez közeledett. Végre a Zwingli reformáczióját befejező Kálvinnál a hitczikkekben tulajdonkép a Zwingli nézeteit látjuk irányadóknak. A honnan nagynevű theologiai professzoromnak, Farkas Józsefnek egyik czikkéből idézve (Vasárnapi Újság, 1884. évfolyam 2. sz.): „mi magyarok inkább zwingliánusok, mint kálvinisták vagyunk. Kálvinnak túlszigora a fegyelemben, türelmetlensége a hitczikkekben távol áll a magyarországi reformátusoktól, kiknek elméjét Zwingli felvilágosultsága;

szívét Zwingli keresztyéni emberszeretete hatja át". Ez a Zwingli pedig — a mint láttuk — reformátori működését már Luther előtt, 1516-ban elkezdette. Ténykedésének egyik kimagasló mozzanata a zürichi 2-ik hitvita, 1523- okt. 26-án, a mellyel a svájczi reformáczió úgyszólván teljesedésbe megy. 2-szor. A reformáczió emléknapjául nem épen okt. 31-ikét kell megállapítanunk a germanizmus szempontjából sem. A német annyiféleképen bepókhálózott bennünket, hogy ha már protestánsok nem lehetünk el nélküle, legalább magyar ev. reformátusok lehetünk akkor is, ha a helvét hitvallású nevezetből kivetkőztünk. E lap 1901. évfolyamának 49. és 50. számaiban volt részletesen ismertetve a Nagynémet Egyesület vagy Pangermanizmus veszedelme. Onnan is lehet látni, hogy a kulturális világ ábrázatjára azt a bélyeget akarná sütni, hogy nélküle, befolyása nélkül levegőt szívnunk valamint a múltban nem lehetett : úgy nem lehet a jelenben és jövőben sem. Vagyis: hogy mi, magyarok, protestánsok s illetőleg — felekezetünkről szólva — ev. reformátusok és kálvinisták vagyunk: köszönjük egyenesen annak, hogy Luther Márton 1517. okt. 31-én azt a 95 tételt kiszegezte. Holott — a mint láttuk — Francziaországban is, Svájczban is jóval előbb megindult a reformáczió ténykedése. Epen azért — a mint tudom — sem a most megnevezett országokban, sem Hollandiában, sem Angliában, sem Skótországban nem datálják okt. 31-től a reformácziót, hanem saját nagy reformátoraik fellépésétől, anélkül azonban, hogy Luthernek világtörténeti jelentőségét 1517. okt. 31-re nézve akár amaz országok, akár mások s így mi is kisebbíteni akarnák vagy akarnók. Suum cuique: következőleg adjuk meg Luthernek, a mi Lutheré; de adjuk meg Zwingli és társainak is, a mi Zwinglié és társaié a kezdeményezést, folytatást és bevégzést illetőleg, oly formán, hogy nem szegezhetjük magunkat kizárólag okt. 31-ikéhez, mikor a reformáczió dicső ténye különböző országokra és különböző napokra oszlik el, úgy azonban, hogy a főtények, ha nem is egy időszakban, de közel határos időszakban