Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-30 / 18. szám

tudjuk azt is, hogy magyar református közép- és felsőiskoláink, úgy a múltban, mint a jelenben, e nemzeti géniusz és kultura hatalmas melegágyai és ápolói: jóleső érzéssel, büszkeséggel tekintettünk a honfoglaló Árpádra s körülötte álló vezéreire. Szinte ajkunkra tolult a fogadalomnak szava: Nagy őseink! a mit ti megkezdettetek, folytatjuk mi, a magyar géniusz és a magyar kultura szerény munkásai I S folytatni fogjuk mindaddig, a míg e honnak nemcsak földje, de népeinek szíve s szeretete is a magyarságé leend! A közgyűlést Dóczi Imre, az egyesület illusztris elnöke nyitotta meg, tartalmas, lendületes és a magyar lélek heve által áthatott beszéddel. Az elnöki megnyitót lapunk első helyén egész terjedelmében közölvén, annak ismertetésével itt szükségtelen foglalkoznunk. Ajánljuk azonban figyelmökbe mindazoknak, a kiket illet, s a kik hivatalos állásukból kifolyólag is valóra váltói kell hogy legyenek annak a szép protestáns elvnek, hogy az iskolák mindenestől az egyház testéhez tartoznak. A megnyitó beszéd után meleg szavakkal köszöntvén az elnök a közgyűlésen magokat képviseltetett hatóságok és egyesületek kiküldötteit, ezeknek üdvözlő beszédei lelkesítették fel nemes munkájuk folytatására az egyesület tagjait. Legelső sorban dr. Boncz Ödön, a kultuszminiszter képviselője szólalt fel. Szívesen üdvözölte az egyesületet, mert — mondá — ismeri jól a nemes és nagy czélokat, a melyeket az egyesület maga elé tűzött. Ismeri azt a lelkesedést, a mellyel annak tagjai e czélok felé törnek, •— s ismeri az eszközöket, a melyeket felhasználnak. Mind a czél, mind a lelkesedés, mind az eszközök méltók a magyar református iskolákhoz, a melyek a magyar talajból, magyar szívekből sarjadzottak ki, és nem melegházban, nem a hatalom védő szárnyai alatt, hanem a szabad levegőn, a sokszor viszontagságos idők viharai között nőttek naggyá és izmosodtak meg a magyar nemzeti kultura szolgálatára. Tartsák meg azért a református iskolák e történelmi jellegüket továbbra is, s neveljenek harczosokat annak az eszmének, a melynek szolgálatában állottak folytonosan: a magyar géniusznak, a magyar kulturának. Petri Elek budapesti lelkész a dunamelléki ref. egyházkerület és a budapesti ref. egyház üdvözletét tolmácsolta. Beszédében szépen mutatott reá, hogy a felvilágosodás, a tudomány épen nem teszi feleslegessé sem a hitet, sem a vallásosságot; sőt a történelem épen azt mutatja, hogy nemzet nagy és boldog csak addig lehet, a míg külső kulturája a vallásos hiten és érzésen épül fel. Antal Gábor a M. P. I. T. nevében üdvözölvén a közgyűlést, arra mutatott reá, hogy a czélban és az eszközökben mily benső rokonság van az orsz. ref. tanáregyesület és a M. P. I. T. között. Mády Lajos esperes, a pesti egyházmegye részéről üdvözölvén az egyesületet, a felől biztosította a tanárokat, hogy az egyházi testületek, mint fentartók és támogatók, mindenkor lelkiikön viselik az iskolák érdekeit. Bombauer Emil az orsz. középiskolai tanáregyesület testvéri érzését tolmácsolta; dr. Bárczy István fővárosi tanácsos pedig az ország szíve dobbanásának adott kifejezést, a mikor a magyar ref. iskolákat és azok tanárait, mint a nemzeti kultura előharczosait üdvözölte. Fogarassy Albert nagyenyedi kollégiumi tanár napirend előtti indítványára elhatározván a közgyűlés, hogy az istentiszteleten elhangzott imát, valamint a közgyűlésen elhangzott elnöki megnyitó és üdvözlő beszédeket emiékönyvében egész terjedelmükben közölni fogja, áttértek a napirend két felolvasásának meghallgatására. Az első felolvasást dr. Nagy Zsigmond debreczeni főgimn. tanár tartotta: „A felekezeti tanügy és az állam" czím alatt, Felolvasó, bár a legnagyobb elismeréssel adózott a magyar államnak a felekezeti és épen a protestáns iskolák segélyezésében megnyilatkozó jóindulata iránt, — nagy tévedésnek minősítette a támogatás uniformizáló alapelvét, a mely mellett, egy kalap alá foglaltatván a hazafias prot. iskolák a hazafiságban gyenge, vagy épen megbízhatatlan más felekezetű iskolákkal, a hazafias prot. iskolák autonomiája nyirbál tátik folytonosan. Sürgette tehát az iskolák állami segítésének olyan módosítását, a mely mellett a hazafias felekezetek iskolai autonomiája csorbítatlanul fentartható. Ennek az autonómiának csorbítatlan fentartása annál is inkább követelhető, mivel az állam feladata levén a közoktatásról való gondoskodás, tulaj donképen nem a felekezeti iskolafentartó hatóságokat segíti az állam, hanem e hatóságok segítik az államot kötelessége teljesítésében. Fogarassy Albert, dr. Both István, Sinka Sándor, Kovács Ferencz ós dr. Gerqely György felszólalásai után a közgyűlés köszönetet szavazott a felolvasónak és kijelentette, hogy a felolvasó által hangoztatott azon elvet, hogy a magyar prot. iskolák állami segítése az autonomia megóvásával történjók, valamint a Sinka Sándor által felvetett amaz eszmét, hogy az iskolai autonomia eme megóvása az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásával kapcsolatban valósíttassék meg, napirenden fogja tartani. A második felolvasó dr. Varga Bálint, budapesti ref. főgimn. tanár volt, a ki a modern nyelvek, különösen a német nyelv tanításáról értekezett. Szabad előadásában a modern nyelvtanítást s annak sikerét illetőleg három szempontot emelt ki. Az első, hogy a nyelv-és a nyelvtantanítást lehetőleg meg kell könnyíteni; a második, hogy még ebben is ki kell terjeszteni a figyelmet a nemzeti érdekekre s e végből keresni kell a kapcsolatot a magyar és német irodalom között; a harmadik, hogy a szemléltető oktatást itt is alkalmazni kell. Az előadáshoz Sinka Sándor és Fogarassy Albert szóltak hozzá. Sinka azt hangoztatta, hogy a modern nyelvek tanításába ne keverjük be a földrajzot, históriát stb., hanem elégedjünk meg, ha annyira tudjuk vinni növendékeinkkel, hogy az idegen nyelvű műveket meg