Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-23 / 17. szám

dek" — ezek a mi helyzetünk folyományai. ... Mi legalább egy századdal vagyunk hátrább a keresztyénségben, mint a skótok. Hisz ők evangéliomi beszédeket hallanak már több, mint egy század óta; mi, lehet mondani, az evangéliomot most kezdjük predikálgatni az országban. Mélységes igazságokkal mi nem kezdhetjük, hanem először csak az evangéliomi nagy hálót teregetjük;

s bűnbocsánatra, hitre, Jézus követésére akarjuk hivni híveinket. Lehet, hogy ezek felszíni igazságok; de, ha mi e mai nemzedéket ezen igazságok felfogására, befogadására tudjuk reá segíteni, nagy dolgot cselekedtünk. A mélyen szántó, mélyen járó beszédeket majd aztán alkalmazhatják utódaink; de a melyeket mi, fájdalom, ma még nem használhatunk haszonnal. Nem a nélkül, hogy híveink ezen bírálatát ne halljuk: „Oly szép volt, hogy nem is értettük". Ennyit tartottam szükségesnek az „egyéni ízlésű" bírálatra. Berekesztésül ide iktatok két tényeken nyugvó bírálatot. Az egyik Poór József volt ujszivaczi lelkész úré, ki így ír: „Sok vigaszt merítettem betegségemben a te bibliamagyarázatod első kötetéből. A mult vasárnapon papoltam felgyógyulásom után először és elmondtam német köntösben azon beszédedet, mely az 1904. nov. i-sei számban megjelent: „Az Isten beszédének kezdetének betűi". Csodálatos hatása volt e beszédnek az én népemre. Nemcsak én épültem, de épült az én népem is. Mi ebből a tanulság? A hívő szív szívhez talál. Ilyen nyelven, ily modorban kell a kathedrából népünkhöz szólni. Evangelizálni kell korunk lelkészeinek, mert erre van népünknek szüksége; ez emeli, ez ád nyugalmat neki késlekedései, hánykolódásai között. Az élő hit viszi őt az Ige szárnyain Krisztushoz és Krisztus megnyugtatja, békéhez juttatja a szegény, szenvedő szívet. Többet ér, hidd el, nekem az öreg 32 éves szolgának, egy ily beszéd, mintha körmönfont kiczirkalmazott szintetika analitikus beszédekkel untatják lelkésztársaink híveiket, mert ezek nem építik a belső embert: már pedig erre volna szükség I E levelemnek czélja nem egyéb, mint tégedet arra kérni és biztatni, hogy ezen az úton haladj tovább és lapodban megjelenő beszédeid nyomasd le, azokat külön füzetekben is terjeszd lelkészeink és népünk közt. Ezen beszédeid előbb-utóbb győzedelmeskedni fognak a lelkek felett, kik ma még a testiség bilincsében vannak fogva és az Isten kegyelméről, irgalmáról fogalommal nem bírnak és így intenzív hatással a lélekre nem lehetnek" stb. A másik Bíró Mihály nagyszalontai tanyai lakos, a ki többek között így ír: „Azért is kedveltem meg nagyon is a „Keresztyén Evangyélista Lapot", mivel minden példánya hozott egy-egy szép templomi beszédet". Szalay József nagybecskereki ref. lelkész. * * * Fenti válaszra csak az a rövid megjegyzésem van, hogy Szalay József kartársam könyvére vonatkozólag én egyéni ízlésemnek, véleményemnek adtam kifejezést rövid bírálatomban. Hogy ő meg van elégedve könyvével, ennek nagyon örvendek. Hangsúlyoztam a rövid ismertetésben azt, hogy ő Krisztust prédikálja a maga egyénisége szerint; ezen is örülök és ezután is fogok örülni, hiszen a „Krisztus prédikáltatik" ! De a ki könyvével a nyilvánosság elé lép, annak nem szabad túlérzékenynek lenni; annak el kell ismernie az eltérő egyéni ízlés és vélemény objelctiv kinyilvánításának jogosultságát. Béke velünk! B. Pap István. BELFÖLD. A felső-zempléni ref. egyházmegye lelkészi értekezlete és tavaszi közgyűlése. Folyó hó 4-ikén lelkészi értekezletre gyűltek össze Sátoraljaújhelybe a f. zempléni ref. egyházmegye lelkészei ; másnap pedig az egyházmegye tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését. Mindkét tanácskozás a ref. lelkészlakon folyt le, s úgy egyiken, mint másikon, több fontos ügy került tárgyalás alá. A lelkészi értekezleten az elnöki tisztet Hutlca József esperes teljesítette, a jegyzői tollat pedig Erdélyi András lasztóczi lelkész vezette. Péter Mihály em. papi főjegyző előadása mellett tárgyalás alá vette az értekezlet a tiszáninneni egyházkerületbeli egyházak önbiztosításának kérdését, kapcsolatban az épületfentartási alap eszméjével; azon munkálat alapján, melyet az egyházkerület megbízásából dr. Tüdős István nyújtott be az egyházkerület elnökségéhez. E munkálat, valamint az előadó javaslata alapján többek hozzászólása után kimondta az értekezlet, hogy az önbiztosítást nem kívánja, egyrészt annak koczkázatos volta miatt, másrészt pedig azért, mivel a tapasztalás a szerződéses viszony fentartása mellett szól. A dr. Tüdős munkálatában foglalt hivatalos adatokból ugyanis az tűnik ki, hogy 1896-tól 1905-ig a kerületünkkel szerződéses viszonyban álló biztosító intézetnek összesen 119 ezer korona fizettetett be tiszta díj gyanánt, az illetékbélyeg czímén befolyt összegekkel pedig 127 ezer korona, míg ellenben a kiadás 107 ezer korona volt. Minek folytán önbiztosítás esetére a haszon, mindenütt kerekszámban beszélve — mintegy 19 ezer korona lett volna az említett idő alatt. A szerződéses viszony alapján ellenben, a biztosító társaság 40%-os visszatérítése folytán nem kevesebb mint 47,863 korona 50 fillér folyt be az egyházkerület pénztárába, a mi pontosan számítva 27,889 korona 13 fillér különbözetet jelent a kerület javára, a szerződéses viszony előnyére s az önbiztosítás hátrányára. Kimondta továbbá az értekezlet, hogy kívánatosnak tartja a biztosítási szerződés feltételeinek idejekorán való egyházhatósági tárgyalását, hogy mennél előnyösebb szerződés legyen köthető. Hozzájárult ahhoz, hogy a tűzkárbiztosítási kerületi tár tőkéje épületfentartási alapnak nyilváníttassék és 100,000 koronára növeltessék. Óhajtja, hogy annak 4%"OS jövedelme s a biztosító intézet 40%"os visszatérítésének 25%-a a

biztosítási díj arányában utaltassék ki a 8 egyházmegyének, ezek pedig belátásuk szerint osszák ki az egyes egyházaknak. A 40%-°s visszatérítésnek fenmaradó 75%-a, valamint a 4%-on felül elérkező kamat pedig az épületfentartási tőkealap növelésére fordíttassék. A biztosításba vonassanak be a sárospataki főiskola, a miskolczi, a rimaszombati főgimnáziumok és a kerületi főleánynövelde épületei is, és általában a szerződéses biztosítás mennél szélesebb körre terjesztessék ki.