Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-01 / 1. szám

minő csodálatos nagy felfedezés volt az, mikor először fogant meg egy emberi lélekben, a Krisztus lelkében, az a gondolat, hogy az Isten szeretet". Ez a felfogás, bár a mindeneket átölelő és örök szeretetet tekinti is a keresztyénség lényegének, nem bibliai, nem református keresztyéni felfogás. Nem hitvallásszerű s nem bibliai az sem, hogy az Isten országa fogalmát Jézus a saját népe vallásos hagyományaiból „hozta" magával (24. lap). Nem, mert ez a felfogás lpveszi Jézusról az istenfiúság bélyegét, s úgy mutatja csak fel Őt, mint a ki egyszerűen kinőtt a zsidóságból s a kinek egyéb érdeme nincs, mint hogy azt, a mi abban igaz vala, új, közkeletűbb formában terjesztette elő. Nem protestáns, hanem nagyon is latitudinárius felfogás tükröződik vissza eme szavakból : „az . Isten országa minden, hit-és istentiszteleti formát elismer, a miben az emberszív békességet, megnyugvást talál és erőt a jobbulásra" (26. lap). Oh! ha Wirth Zwingli nagy névrokona, Zwingli Ulrik is így gondolkozott volna, nem lett volna reformátor belőle sohasem! Hasonló latitudinárius szellemet lehel a következő passzus: „A mi igaz, az igaz, a mi jó, az jó, származzék az akár a bibliából, akár máshonnan s mondta légyen' azt akár Mózes, akár Muhamed, akár Krisztus, vagy az újabb időknek akármelyik nagy bölcse és költője. így a keresztyénség is nem azért igaz, mert az a Krisztustól származik, hanem egyszerűen azért igaz, mert igaz stb." (32. lap). A dogmátlan keresztyénség méltó jellemzője az a kicsinylés, a mellyel szerző a Krisztus személye és az Atyához való viszonya, valamint a kálvini és a lutheri egyház úrvacsorai tana felett folyt vitákról szól a 42-dik oldalon. A 116. lapon, a keresztyénség, s közelebbről a prot. keresztyénség hittani meggyőződésének és formulázásának teljes félretolásával, a Krisztus halálának jelentőségét teljesen az unitárius egyház felfogása szerint magyarázza, s ugyanez a felfogás tükröződik vissza a 119. lapon is, a Krisztus isteni természetét illetőleg. Ünnepi: karácsonyi, nagypénteki. húsvéti, áldozócsütörtöki, pünkösti beszédeit általában a hitigazságok kerülése, félretolása jellemzik; pedig, ha máskor nem is, de ünnepi beszédeinkben okvetlenül szólanunk kell azokról az üdvigazságokról, a melyeket az ünnepek eseményei demonstráltak s a melyeket hitczikkekbe foglalt a biztos talajon állani kívánó keresztyénség. Mindezek alapján azt a „genre"-t, a melyben Wirth Zwingli prédikál, nem tartom szerencsésnek, s nem tartanám előnyére magyar protestáns egyházunknak, ha befogadná. Eltekintve azonban e, dogmatikai latitudinárizmustól. a beszédek sok szép gondolatot foglalnak magukban. Wirth Zwingli nem a szónoklatnak,, hanem a higgadt nyomon járó predikálásnak az embere. Megfigyelései, alkalmazásai találók és eszméltetők. S ezért azok, a kiknek megvan a maguk határozott, bibliai és egyházi dogmatikus meggyőződésük, haszonnal forgathatják e predikácziós kötetet; a theologus és káplán emberek azonban, ha már maguk nem írják egyházi beszédeiket, jól teszik, ha egyelőre megmaradnak a kevésbbé modern, de inkább konfesszionális magyar predikáczióskönyvek mellett. H. I. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Két nagyobb kiterjedésű és hatású prot. egyesület tartotta a közelmúlt napokban nagygyűléseit, u m. a német protestáns egylet 41-dik közgyűlését Berlinben s az általános ev. prot. missziói egyesület 20-ik évi gyűlését Mannheimban. Az első valamikor a 70-es években nagy népszerűségnek örvendett. Hisz a legkiválóbb német jogász- és theologusvilág tartozott tagjai közé. Hatása nálunk is érezhető volt, a mennyiben, bár csak rövid időre, megteremtette a magyar prot. egyesületet és theol. könyvtárt. Ezidei nagygyűlésén is a liberális protestantizmust képviselte. Ezt juttatta kifejezésre Domer és Fischer tanár és Naumann ismert keresztyén szocziálista író előadása egyaránt. Dorner, königsbergi egyet, theol. tanár, „a keresztyén tanról" értekezett „a mai theol. tudomány világánál tekintve". Értekezésében úgy beszélt a protestantizmusról, hogy annak általánosan elfogadott tana nincsen ; hogy annak jelenkori feladata a személyes vallásos hitnek történeti ós spekulatív oldaláról való megvizsgálásában van ; hogy a keresztyénség lényegét és történeti jelenségeit általános, észszerű alapon kell keresnünk ; s hogy nincs szükségünk új dogmára, hanem csak a ker. vallás lényegének és sarkalatos igazságainak szabad és észszerű megismerésére. Sajnos, hogy Dorner közelebbről nem határozta meg azt, hogy mi a keresztyénségnek ama legáltalánosabb és legészszerűbb lényege, mely tudvalevőleg' a közelmúltban is oly sok gondot adott Harnack, Greiner, Walther, Bousset és Séeberg fejtegetéseinek. Vele egyetértőleg Fischer berlini tanár folytatólag arról értekezett, hogy a dogma csak kifejezése és nem tárgya a keresztyén hitnek. Ez alapon hangsúlyozta az orthodoxiával szemben, hogy a theologiának történeti alapon ós észszerű lényegében kell tárgyalnia a keresztyénséget, a mint azt annak idején Schleiermacher is tette a vallásról szóló örökbecsű beszédeiben és remek alkotású hittanában. Úgy Dornernek, mint Fischernek megegyező kívánsága az, hogy a prot. keresztyénséget minden ízében bele kell illesztenünk mai korszellemünk egész világnézetébe. Végre Traub és Naumann lelkészek, mint ismert nevű ker. szocziálista írók, az ev. egyháznak a szocziális kérdés nagy feladataihoz való viszonyáról értekeztek, s mindketten a klasszikus képzettségnél is jobban hangoztatták az ev. lelkésznek a szoeziálizmus s a népgazdaság beláthatatlan irodalmában való kellő jártasságát. Ehhez még szükséges az egyháznak a népélettel való szervesebb kapcsolata, a lelkésznek népszerű tekintélye, a könyörületesség gyakorlása s a népnek intenzivebb anyagi és szellemi művelése Igazuk van, hogy az evangéliom szocziális erő és hatalom, a melynek kellő értékesítése és gyümölcsöztetése a prot. lelkésznek egyik elsőrangú feladata. Még érdekesebb és tanulságosabb volt az általános német prot. missziói egyesület nagygyűlésének lefolyása. Ez az egyesület tudvalevőleg szintén a liberális német protestantizmusnak egyik alkotása s a Lutherjubileumi év szülöttje. A jenai és a heidelbergi tanárok