Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

szédos Rozsnyón a főgimnáziumot. 1861-től kezdve theologiát tanult Eperjesen, a hol a nagytudományú Hlavacsek, Tillisch és Schranz (a mostani budapesti ev. lelkész) voltak a theol. és bölcseleti tudományokban az előadó tanárai. A theol. szakvizsgálatot vagy — a mint még akkor nevezték — a candidaticumot a nagyhírű Máday Károly tiszaker. szuperintendens és dobsinai lelkész előtt tette le Rozsnyón, hogy aztán a jénai egyetemen folytassa theol. tanulmányait. A jénai egyetemről s annak tanárairól mindenkor a legnagyobb hálával és kegyelettel emlékezett meg. Elragadtatással szólott Fischer Kúnó, a jelenlegi nagy heidelbergi bölcselettörténetíró bölcseleti és német irodalmi előadásairól (Faust), Hase Károly, a klasszikus történetíró és polemikus elegáns kollégiumairól az egyháztörténetből és Jézus életéről, nemkülönben Rückert, a német költő-író és Grimm bibliai theol. és írásmagyarázati egyetemi előadásairól. Még vannak néhányan az élő lelkésztestvérek között, a kikkel ő a jénai egyetemen tanulmányait folytatta. Legmaradandóbb hatással volt reá Hase K. és Fischer K., kiknek nemes szabadelvűségét a theol. és philos. kérdések és világnézetek megítélésében mindvégig megtartotta, s a szószéken, az életben, egyháztársadalmi munkásságában és az irodalomban is érvényesítette. Jénából hazatérve 1865 okt. 6-án tartott próbaprédikácziója alapján a kassai ev. magyar-német egyház Szopkó Márton lelkész mellé s.-lelkészül választotta és Máday szuperintendens által felavatva decz. 11-én kezdette meg segéd-, majd néhány rövid év múlva rendes lelkészi működését. S itt saját szemeivel láthatta majd négy évtizeden át Kassa városának, s vele saját egyházának azt a fokozatos emelkedését, a mely ezt az egyházat évrőlévre kiadott évkönyveinek tanulsága s Czékus püspök találó szava szerint „a mintaegyházak" sorába emelte. Temetése e hó 17-ikén impozáns volt. Hálás egyházközségének s a kassai társadalomnak minden számottevő tagja, névszerint a vármegye, a város, a tisztikar, a kath. és ref. egyház, a hivatalok és tanintézetek, a kath. főgimnázium és az állami főreáliskola nagy számmal voltak a temetésen képviselve. Emelte a temetés fényét, hogy azon az ő ritka hűségű főpásztora és barátja, Zelenka Pál püspök is megjelent. A szomszédból megjelentek : Dianiska A. esperes, nemkülönben Altmann L. és Dianiska A. kisszebeni, Szlabey M. és Justli A. bártfai, Czékus L. szántói, Doniján E. fancsali, Zemann J. abosi, Schréter Gy., olaszi. Ujágh K. merényi, dr. Walszer Gy. iglói lelkészek; Gömöry J. és Peschkó Ö. eperjesi és dr. Szelényi késmárki tanár, Homola J. kassai ev. és Révész K. és Szőllőssy J. kassai ref lelkész. A szertartás a templomban felállított ravatal fölött e hó 17-én délután folyt le. A Steiger Ferencz kassai tanító által vezetett kar gyászhangjai után Mohr Béla vallástanár méltatta az elhunytnak hűséges szolgálatait, kit méltán hasonlított Jákobhoz, kit övéi siratnak, Mózeshez, ki 40 éven át vezette virágzó egyházközségét és az ó-szöv. Sámuelhez, ki birája és prófétája vala az ő ev. népének. Majd a 2-ik koráiének után a VI. sz. kir. városi esperesség nevében Liptai Lajos eperjesi lelkész meggyőző erővel és ritka közvetlenséggel ecsetelte azt a nagy veszteséget, mely Csiskó lelkész halálával az ő szűk családján és nagy kiterjedésű rokonságán kívül érte az egyházat, a hazát és Kassa város művelt társadalmát egyaránt. Majd megindult a beláthatatlan gyászmenet a kassai közös sírkert felé, a hol a sir fölött Lőcse aranyszájú prédikátora, Dianiska A. esperes, méltatta az elhunytban a szépszavú papot, a hű lelkipásztort, a nagytudományú theologust, a ritka családapát, a jó barátot s a hazafit. Mondottuk, hogy csaknem 40 éven át volt egyházközségének egy Klein és Heckenasthoz, mint elődeihez méltó, leghívebb papja. Protestáns jelleme, szívjósága, vallásos lelkülete, szép érczes hangja és művelt szabadelvűsége a papi pályára mintegy prédestinálták. A külsőségektől ment, tiszta evangeliumi vallásosságnak volt mindenkor a hirdetője. Azért szerették annyira a testvérfelekezetek papjai, s ritka benső baráti viszonyban állott a ref. Békyvel és újabban Révész Kálmánnal. Evkönyveiben közzétett magvas egyházi beszédei, a miket Tátrafüreden és más kiváló alkalmakkor saját templomában tartott, megérdemelnék, hogy külön kötetben közzétegyük. A svájczi prot. beszédirodalom volt a hazai viszonyokhoz alkalmazottan az ő szellemi tápláléka, s e tekintetben igen tekintélyes könyvtárt hagyott maga után, Különösen kedvesek és tartalmasak az ő reformácziói magyar és német emlékbeszédei. A protestáns egyleti mozgalomban is élénk része volt, s a budapesti templomban tartott beszédét a Kovács Albert-féle „Egyházi Reform" őrzi. De maradandó nyomok jelzik az ő egyháztársadalmi munkásságát is. E tekintetben az ő évkönyvei valódi kincsesbányák, a melyekkel ércznél tartósabb emléket emelt magának a kassai ev. egyház történetében. Rend és béke honolt az ő egyházközségében s annak fejei és tagjai között. 40 évi papi működése alatt a kassai ev. egyház anyagilag az ország legrendezettebb ev. agyházai közé emelkedett. 0 honosította meg egyháza örökös tagjainak „aranykönyvét" s a hagyományok és'alapítványok gyarapításával „az egyház emléktábláját". Az általa az egyháznak 1876—1904-ig szerzett hagyományok és alapítványok főösszege 171,906 korona. Kiváló tudását és ritka lelkes egyházi buzgóságát a tiszai egyházkerület, a kollégium és az egyházegyetem is méltányolta, úgy hogy halála a legszélesebb körökben keltett részvétet. Több igen előkelő tisztséggel tüntette ki az egyházkerület a kollégium és az egyházegyetem s tagja volt a kollégium igazgató - választmányának s a lelkészvizsgáló bizottságnak. Utóbbin igen alaposak voltak az ő kérdezései. Éles tekintetével szinte a szeme közé tudott nézni a gyakorlati írásmagyarázatnál annak az ó-vagy új-szövetségi textusnak. S ugyancsak hívnek találtatott az ő szűkebb családi otthonában. Neje (Nóvák Anna, s gyermekei: Etelka, Margit, Anna, Ernő (mérnök), Miklós (hadnagy), Dezső (paedag. hallgató), ós vejei: Smid István (roznyói ev. lelkész) és dr. Wallentinyi Samu (eperjesi koll. főgimn. tanár, Széchenyi-köri titkár), becsületére válnak maguknak, hivatási körüknek és a társadalomnak. E sorok írója, mint az elhunytnak földije és mindvégig odaadó barátja, számtalanszor élvezte e családi otthon melegét s nem egy irodalmi terméke az ő atyai barátai befolyásának és tanácsának köszöni eredetét. Annál fájdalmasabban esett, hogy temetésén meg nem jelenhetett, hanem csak a nagyszámú részvéttáviratok számát ő is eggyel szaporította. Mert Csiskó igen lelkes irodalombarát volt. Az Évkönyvekben közzétett nagyobbára alkalmi beszédein s e Lapokban néhány közleményén kivül megjelent tőle egy húsvéti ünnepi beszéd a Kovács Albert-féle Egyházi Reform I. kötetében, s egy gyámint. beszéd Rozsnyón; Bogsch Albert tanár barátjával együtt egy theol. értekezést adott ki a Prot. Egylet kiadványaiban, Weber Samu tankönyve nyomán több kiadásban megjelentek tőle az „Egyháztört. korrajzok" s egészen önállóan a a gimn., reálisk. és polgárisk. III, IV. oszt., valamint a