Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

olvasott fel tartalmas és szép munkát. Odanyilatkozott, hogy a liturgia-kérdés megoldása nagyon fontos levén a biblia-olvasás által a bibliának nagyobb szerep jusson isten tiszteletűnkben. Vasváry Sándor csepelyi lelkész a felső-borsodi véleményről értekezett és kimondotta az értekezlet: mivel a magyar kálvinistaság a magyar nemzetnek gerinczét képezi, nem teheti, hogy bajaink orvolása végett hajlongjon a miniszter előtt, esetleges elutasítás, vagy hivatalos fórumok útján való megkeresésre utalás legyen az eredmény, hanem igenis vannak hivatalos fórumaink, a melyek által követelni fogjuk a törvény által biztosított jogaink megvalósítását. 23-án volt a közgyűlés. Lélekemelő, szokott egyszerűségünk daczára is könnyekig ható volt legfőbb pontja: újonnan választott esperesünknek Kálmán Gyula ságvári lelkésznek beigtatása. A kőröshegyi gyülekezetnek szép nagy templomát részint a helybeli, részint a vidékről egybesereglet nagyszámú közönség a zsúfolásig megtöltötte. Az istentiszteletet Somogy Kálmán végezte, az alakulás és kisebb érdekű ügyek elintézése után küldöttség ment az esperes úr behívására. Vécsey Tamás főgondnok úr üdvözölte őt meleg, szeretettelteljes szavakkal, a mely üdvözlés után megtartotta székfoglalóját az újonnan választott esperes. Legelső szava, úgymond, a hála a magasságbeli kegyelem iránt, a ki őt igazán már a koporsó széléről hívta vissza és hallani vélte az égi szózatot: eredj el, inert nem végezted el a munkát, melyet reád bíztam volt! Es ő érezte a nagy elfogyhatatlan kegyelmű mennyei Atyának jóságát, így kiált fel: kisebb vagyok Uram minden te jótéteményeidnél, melyeket cselekedtél a te szolgáddal. Második szava a köszönet az egyházmegye gyülekezeteinek, a majdnem egyhangú választásért, mely lehet a szeretet megnyilvánulása, de lehet újabb, nagyobb várakozásoknak a bizony sága is. Programmját a következőkben adta elő. Régen az esperesi hivatal jóformán dísz- és megtiszteltetés vala, a mikor az esperes, igazán őre és pásztora volt a lelkészek között levő krisztusi szeretetnek; de ma már roppant terhes hivatal. Mert a külvilág, a maga hivatalos rovatai és statisztikája által a mi evangeliumi egyházunkra is rásütötte bélyegét. Ezekben a rovatokban sok a lélekölő betű, a holt anyag, de néki, esperesi programmjával legelső pontja, hogy ezekbe belevigye az evangelinm fényét, a Krisztus szeretetének melegét: az alkalmazás által. Lelkes éljen és taps jutalmazta ezen beszédet, mely gyönyörű volta miatt méltó volna egész terjedelmében való közlésre. A 235. dics. 3. verse eléneklése után világi főjegyzőnk: Sáfár János úr üdvözölte a már elnöki székét elfoglalt esperes urat, s ezzel megkezdődött a közigazgatási ügyek tárgyalása. Újonnan választott tanácsbiránk, Póoth József, gyönki német lelkész úr tette le a hivatalos esküt. Az esperesi jelentést nagy és örvendetes esemény megemlítésével kezdette meg esperes úr. Szeretett gondnokunk, dr. Vécsey Tamás úr betöltötte tanári működésének 40-ik esztendejét; ez alkalommal egyházmegyénk sem maradhat el az üdvözlők sorából, sőt úgy érezzük, hogy mi vagyunk legközelebb hozzá, azért a legmelegebben üdvözöljük őt, kérvén a kegyelem Istenét, hogy árassza ki reá ajándékait bő mértékben. A továbbiakban megemlékezett nyereségeinkről a kerületen és veszteségeinkről, egyházmegyénk állapotának oly tökéletes és érdekes szép képét tárta elénk, mintha saját maga lett volna szemlélője a dolgoknak, pedig a kanonika-vizitácziót kerületi jegyzői teendői miatt maga személyesen nem teljesíthette. Két kiemelkedő pontja volt gyűlésünknek, mely közérdekű. Egyik a büssüi egyháznak igazán érdekes helyzete. Története már a tavalyi tudósításból nem ismeretlen e lap olvasói előtt, de szükséges röviden ismételnem, hogy a mai kép világos legyen. Öt évvel ezelőtt meghalt a lelkésze. Akkor azzal a kéréssel fordult az egyházmegyéhez, hogy ne választhasson papot, hanem annak jövedelmét az egyház adósságai törlesztésére fordíthassa három esztendeig. — Az egyházmegye e kérésnek helyt adott, s a gyülekezet adminisztrátort kapott. Eltelt a három év, egy évi halasztást kért még, melyet daczára, hogy elengedte a presbitérium a közmunkát, ismét megkapott. Eltelt az új terminus is, akkor meg vonakodott választani az egyház. Az egyházmegye választott ugyan a pályázók közül, f

de ez meg nem fogadta el. Pásztor nélkül maradtak Úgy látszik, nagyon megtetszett ez állapot a büssiiieknek, azt kérték most az egyházmegyétől, hogy leányegyházzá lehessenek. Hosszas és mélyreható vita után gondnok úr szeretettelteljes bölcs szavaiban a felizgatott kedélyeket lecsillapította, kimondván, hogy megérdemelné az egyház, hogy megdorgáltassék és megfenyíttessék, mert semmi megyei és kerületi határozatnak érvényt szerezni nem tudtunk folytonos népgyűlései miatt. — „De ne ítéljünk, mert mi Atyák is vagyunk, kiknek kötelességünk a reánk bízott gyülekezetek ügyét szeretettel felvenni." E szavak mélyen hatottak és indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy bizottságot küld ki, mely a helyszínén megjelenvén, töviről-hegyire megvizsgálja a gyülekezet állapotát és e bizottság jelentése alapján határoz a gyülekezet jelen kérése felett a jövő évben, addig is előkönyörgő tanító végezi a templomi szolgálatot. A második közérdekű a zsinati képviselők megválasztása. Lelkészi részről Kálmán Gyula esperes, világi részről dr. Vécsey Tamás főgondnok választattak meg. Póttagul lelkészi részről általános többséget senki nem kapott; Fábián Mihály iiregi lelkész ós Somogyi Kálmán ádánti lelkész között új szavazás lesz, világi részről dr. Kiss Ernő tanácsbiró választatott meg. Kisebb jelentőségű ügyek elintézése után esperes úr imája zárta be a közgyűlést. Balatoni István. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Történelmi nevezetességű, szomorú napra ébredt a skót szabad egyház augusztus hó 1-én. E napon mondta ki ugyanis Anglia legfőbb törvényszéke „a lordok háza" a lordkanczellár elnöklete alatt, 5 szavazattal 2 ellen azon lesújtó ítéletet, hogy mindazon egyházi javak, a melyek az egyesült presbiteri egyházzal való unió előtt a skót szabad egyház tulajdonát képezték, most visszaszállnak arra a 24 skót felföldi gyülekezetből álló nyakas kisebbségre, a mely az egyesülés ellen tiltakozott és mint eredeti skót szabad egyház az egyesült nagy többség ellen e csodálatos kimenetelű pert azonnal megindította. Huszonnégy gyülekezet, illetve lelkész tulajdonába megy át ezen ítélet értelmében mintegy 250 millió koronát érő vagyon, az összes kollégiumok, templomok, missziói és egyéb alapítványok stb. Nagy visszatetszést szült ezen bizarr ítélet egész Angliában, illetve Skócziában