Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-07 / 6. szám

nek 9—18. verseit, melyekben a bálványisteneket faragók gúny oltatnak: r

A kovács az ő fogóját fogván, munkálódik az izzó szénben, az ő pőrölyével formálja azt, munkálódik a körül karja erejével, annyira megéhezik, hogy semmi ereje nincsen; vizet sem iszik, annyira, hogy végül kimerül. Az ács a mérő-zsinórt ereszti neki, megjegyzi színes kővel, czirkalommal kiszabja, aztán emberi formára kifaragja, hogy üljön a bálvány az ő házában. A fának felét elégeti tűzzel; a felénél húst eszik, pecsenyét süt és megelégedik. Azután megmelegíti magát és azt mondja: bezzeg jól jártam, megmelegedtem. De a maradék fából istent farag magának, meghajol előtte és 'azt mondja: szabadíts meg engemet, mert Istenem vagy te". Jézus előadási módjának szemléltető voltáról nem is szükség szólni. Az ő beszédeiben egyik képet a másik váltja fel: elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé, azért legyetek okosak, mint a kígyók és csalárdság nélküliek, mint a galambok; az ő beszédeiben minden egyetemes igazság az életből vett egységes összképpé olvad: miért látod meg felebarátod szemében a szálkát, ha nem látod meg a magad szemében a gerendát? Aztán hivatkozhatunk a Pál előadási és írmodorára: „minden dolgokban úgy viseljük magunkat, mint Istennek szolgái, az igazságnak beszédében, Istennek erejében, az igazságnak balfelől és jobbfelől való fegyvereiben; úgy mint ismeretlenek, noha ismeretesek; mint halálra váltak, noha íme élünk; mint a kik ostoroztatunk, de nem öletünk meg; mint bánkódók, noha mindenkor örvendezők ; mint szegények, noha sokakat gazdagítunk; mintha semmink nem volna, noha mindennel bírunk". (2. Kor VI: 3—12.). Szilárd véleményünk az, hogy a ki népies és szemléltető modorban akar beszélni, annak a bibliához kell menni tanításra, és a ki a bibliából tanul, az önkénytelenül is a biblia előadási módjának befolyása alá kerül. A kik a bibliát nem ismerik, azok ezt roppant unalmasnak tartják; pedig a biblia roppant gazdag olyan helyekben, melyek a világirodalom remekeit képezik, és a ki ezt nem akarja elhinni, azt utasítjuk Heine Henrikhez, a formatökély nagy emberékez, a ki ezeket mondja: „Minő csodás könyv ez a biblia! Mint a világ, úgy ez is végtelenül messze gyökeredzik a teremtés kezdetében és átnyúlik a titokteljes ég kék kárpitja mögé! Napkelet és enyészet, igéret és beteljesedés, sőt az egész emberi élet drámája benne van ebben a könyvben. Valóban a könyvek könyve ez. A zsidók könnyen vigasztalhatták magokat Jeruzsálem és a fényes templom elvesztése felett; könnyen elviselhették a Salamon arany edényeinek, templomi szerelvényeinek és a szövetség ládájának elkallódását, mert mindez a veszteség semmi a bibliához, emez elpusztíthatlan kincshez képest, a mit meg tudtak menteni az elpusztulástól a nagy romlás közepette". Csakhogy aztán azt a felfedezést tették, hogy a biblia tartalmilag botrányos, erkölcstelen és nem igaz könyv, és ha így áll a dolog, akkor hiábavaló minden beszéd a biblia mellett. Hogy a biblia a történeti eseményeket sokszor olyan meztelenül írja le, hogy annak olvasása a szeméremérzetet sérti és az ifjúságra nézve veszedelmes, azt készséggel beismerjük. Itt nem használ semmi szépítés; itt csak azt kell fontolóra vennünk, hogy a teljes biblia nem gyermek kezébe való könyv és hogy a gyermekek használatára múlhatatlanul szükség van iskolai bibliára. Ámbár nem kételkedünk kimondani, hogy sokszor olyan emberek botránkoznak meg a bibliában, a kik különben képesek elnyelni a tevét is és sem beszédben, sem magukviseletében nem nagyon óvatosak gyermekeik előtt: mind e mellett is a templom és iskola nem lehetvén folytonosan felelős, s ép azért azt a könyvet, a mit oly könnyen meg lehet tisztítani, ne a maga egészében adjuk a gyermek kezébe. Mikor továbbá azt hozzák fel, hogy az ó-testamentom sok oly dologot tartalmaz, a mit új-testamentomi szempontból helyeselni nem lehet, ezt is meg lehet engedni. Valami borzalmasan hangzik a 137. zsoltár eme záradéka: „Babilonnak leánya, te is elpusztíttatol; boldog lészen, a ki megfizet neked a te gonoszságaidért, melylyel mi hozzánk voltál; boldog lészen, a ki gyermekeidet megragadja és a kősziklákon paskolja". Aztán méltó joggal meg lehet botránkozni abban is, a mi a Mózes V. könyve 23. része 20-ik versében írva van: „az idegennek adj uzsorára^ de a te atyádfiának uzsorára ne adj". Vagy mikor a pátriárkák és királyok élete történetében olyan könynyedén szólnak azok soknejűségérŐl, mi abban is megbotránkozunk, pedig bátran azt mondhatnók, hogy épen ezek az elbeszélések nagyon alkalmasok arra, hogy óvjanak a soknejűségtől és az egynejűség boldogító voltára rávezessenek. Bámulatos az, hogy ezek az ó-testamentomi szavak és elbeszélések olyan nagy súlylyal esnek a mérlegbe, holott maga a biblia eléggé érthetőleg fokozatosan fejlődő kijelentésről tanúskodik. Ha van előhaladás, akkor természetes, hogy az alsóbb íokú élet magasabb szempontból tekintve tökéletlennek fog látszani. Ez esetben nem a bibliában van a hiba, hanem a bibliaolvasók fogyatékos történeti ismeretében, a kik megütköznek abban, ha az ó-testamentom előkészítő fokozatán nem találják meg azonnal az új-testamentom egész erkölcsi nagyságát. Vagy ott van a hiba a bibliamagyarázók értelmetlenségében, kik azt hiszik, hogy mesterfogással minden olyat igazolni lehet, a mit erkölcsi érzésünk nem igazolhat, de a minek nincs is szüksége az igazolásra. Dr. Schöll J. után Ruszkay Gyula. A legjobb, legmegbízhatóbb gazdasági és kerti magvakat GOMBÁS JENŐ ^ffi WT (ezelőtt Nöthlíng Vilmos) magkereskedésében szerezhetjük be, Budapest, IX., Kálvin-tér 9. H =z Árjegyzék ingyen és bérmentve.