Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

meg magyar nyelven, a mit pár évvel ezelőtt a M. P. I. Társaság kiadott. Most végre az egészet megkapja irodalmunk s ezzel századok mulasztását pótolja s a lutheránusoknak egy nagy becsületbeli tartozását rója le a Luther-Társaság. Ám a vállalatnak nemcsak egyházi, hanem fontos tudományos theologiai s egyúttal történeti jelentősége van, mert elsőrangú theologiai elmét szólaltat meg és elsőrendű történeti forrást nyit meg a közönség és a kutatók előtt. A Luther-iratok sok elfogult olvasó szemét nyitják meg s hitelesen igazolják, hogy Luther az emberi művelődésnek épenséggel nem átka, hanem egyik legnagyobb áldása. Az evangéliomi protestánsok pedig, ha lutheriek, ha kálviniak, e művekből tisztára megérthetik, hogy a Luther név nem csupán történeti emlék, hanem eszme, mely ma is él és uralkodik ; mely mint vallás-erkölcsi megújhodás, mint személyes élő hit, mint lelkiismereti szabadság és erkölcsi felelősség ma is él, s kell, hogy mindig éljen sziveinkben. A kézalatti kötetben a reformáczió egyik legérdekesebb alakjának saját vallástételéből láthatjuk a hitjavítás belső műhelyét, indítékait, czéljait és eszközeit. Iratai alapján nyomról-nyomra kisérhetjük Luther lelki fejlődését s vele a reformáczió egyéb mozgalmánák belső történetét. Láthatjuk, hogy Luther' kezdetben hű fia a római egyháznak, ragaszkodik a pápához s csupán a szabad birálat jogát vitatja a maga és minden hívő számára. Utóbb a visszaélések gyökeres orvoslását sürgeti, de még nem bontogatja a régi alapot. Forradalmi térre csak akkor lép, új egyházat akkor alapít, a mikor a pápaság minden reformtörekvésnek ellene szegül. A megjelent első kötet^móg a római egyház kebelében harczoló Luthert tünteti fel. A szerkesztő, helyes érzékkel, az e kori levelek csoportjából csak azokat közli a melyek Luther L

reformátori pályáján fejlődést mutatnak, vagy legalább elvi kijelentéseket tartalmaznak. Az egyházreformáló iratok közül a történelmi nevezetességű 95 tételt ós magyarázatát, az ágostai és Miltitzféle tárgyalásra, a lipcsei vitára vonatkozó iratokat és a római pápaságról szóló értekezést közli ez a kötet. A 95 tételt ós magyarázatát, továbbá a pápaságról szóló értekezést maga a szerkesztő, dr. Masznyik fordította; az ágostai kihallgatást, a Miltitzel való béketárgyalásokat s a lipcsei vita iratait Stromp László theologiai tanár ültette át. Fordításuk magyaros, erőteljes, szines ; megközelíti Luther jellegzetes, erőteljes nyelvét. Az erőteljesség és magyarosság mellett még^j bizonyos ódon íz és zamat is érvényesül nyelvökben. Úgy látszik, behatóan tanulmányozták a XVI—XVII. századbeli magyar polemikus irodalmat, a melynek írói előnyei minduntalan felcsillannak derék fordításukban. A nagyszabású vállalatot melegen üdvözöljük és szívesen ajánljuk olvasóink pártoló figyelmébe. Ez a kötet becsületére válik mind a kiadó Luther-Társaságnak, mind Masznyiknak ós Strompnak, a két munkatársnak, a kik nemcsak kitűnően fordítottak, hanem gondos bevezetésekkel és pontos jegyzetekkel a mű népszerűsítését is előmozdították. De a külső kiállítást, a tiszta és szép nyomást is dicsérettel kell kiemelnünk. A 12 kötetre tervezett mű emez I-ső kötete 6 koronáért megrendelhető Kovács Sándor theol. tanárnál Pozsonyban. V. F. BELFÖLD A M. P. Irodalmi Társaság köréből. A M. P. I. T. igazgató-választmánya f. hó 5-én Budapesten, Hegedűs Sándor elnöklete alatt ülést tartott, a melyen jelen voltak: Zsilinszky Mihály alelnök, Szőts Farkas titkár, Bendl Henrik pénztárnok, továbbá dr. Antal Géza, Baksay Sándor, dr. Ballagi Géza, dr. Bernát István, dr. Hegedűs István, dr. Horváth Ödön, Horváth Sándor, dr. Kiss Áron, dr. Masznyik Endre, Petri Elek, Raffay Sándor, Szilassy Aladár és dr. Szlávik Mátyás választmányi tagok. Határozatai közül kiemeljük a következőket. A népszerű kiadványok sikeresebb terjesztése érdekében az újvidéki közgyűlésen felkért Antal Géza, Masznyik Endre és Morvay Ferenez véleményes javaslatai alapján a választmány elhatározta, hogy két irányban indít akcziót. Először a jelenlegi terjesztési rendszert oly irányban kívánja reformálni, hogy az elárusítóknak mind a száma, mind a munkakedve fokoztassék. E végből határozatilag fölkérte az elnökséget: revideálja a bizományossal való terjesztési egyességet, még pedig olyan irányban, hogy az elárusítók a siker arányában növekedő províziót kapjanak ; hogy a készfizető terjesztők teljes könyvárusi jutalékban részesüljenek s hogy a terjesztésbe lehetőleg a templom, az iskola és az egyházi egyesületek, sőt esetleg a vásári ponyva is bevonassanak. Másodszor arra kiván nagy súlyt fektetni, hogy a vallásos iratterjesztés valláserkölcsi, lelkipásztori és keresztyén-szocziális jelentősége az egyházi hatóságok részéről az eddiginél jobban méltányoltassék. E végből határozatilag megbízta az elnökséget: kérje föl a protestáns püspök urakat arra, hogy az elárusítás megújítandó feltételeinek részletes ismertetése mellett és az evangeliomi iratterjesztés valláserkölcsi, lelkipásztori és keresztyén-szocziális fontosságának gondos kiemelésével, külön püspöki körlevélben hívják föl a parókhus lelkészeket, az elemi és középiskolák igazgatóit s a vallásos egyesületek vezetőit arra, hogy társulatunk kiadványainak terjesztésében részint közvetlenül, részint megbízható egyének ajánlásával, felügyeletével az eddiginél számosabban és hatályosabban részt venni szíveskedjenek. Egyben elhatározta a választmány, hogy a kiadványai nyomtatására beérkezett két ajánlatot, valamint az iratterjesztés házi kezelésbe vétele iránt tett javaslatot ezúttal mellőzi. A titkárnak az 1905. és következő évi kiadványokra vonatkozó tervezetét elfogadta a választmány. A Protestáns Szemle cz. havi folyóiratát 1905-ben kiadja a Társulat, a titkár szerkesztésében, azzal a megjegyzéssel, hogy a folyóiratba szocziális tárgyú és a külföldi eszmeáramlatokat ismertető közlemények is. felvétessenek ; s hogy ha a pénzerő engedi, a társulati Évkönyv és a nagygyűlési Emlékkönyv külön adassék ki, hogy a Szemle teljes tíz füzetből álljon. A Tudományos Jcöuyvsorozaiban 1905. évi tagilletményül jőni fog Zwingli Commentáriusának dr. Tüdős István által eszközölt és dr. Pruzsinszky által revideált