Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

kiadványoknak, a melyeknek sikeresebb terjesztése épen jelenleg is szőnyegen forgó egyházirodalmi kérdés, a melyekben megnyilatkozó valláserkölcsi szellemnek a nép lelkébe való átültetése elsőrendű egyházi feladat és a cura pastoralis követelte apostoli kötelesség. Azért tehát ne csak üdvözöljük, de az egyházi iskolákban is minél előbb szervezzük az ifjúsági könyvtárakat! Váradi F. Iskola államsegély nélkül. Debreczenben a tiszántúli egyházkerület legutóbbi közgyűlése, György Endre és társai indítványára, határozatikig kimondotta, hogy nem fogadja el a fölajánlott államsegélyt a debreczeni kollégium számára. Nagyjelentőségű határozat, a mellyel érdemes behatólag foglalkozni. Egy darab a független iskola-politikából, ünnepélyes állásfoglalás az iskolaügy teljes autonómiája mellett. A férfias önérzetnek és a magában való bizalomnak ethikai szempontból is értékes példája. Eleven tiltakozás a bármiféle külső beavatkozás ellen. Föltartóztatása, legalább egy ponton, föltartóztatása annak a szinte kórossá fajult államosító, mindent az államtól váró áramlatnak, a mely egyházban és társadalomban manapság immár aggasztó mértéket öltött. Visszatérés az ősprotestáns önsegély ós önrendelkezés elvéhez, a mely magyar kálvinista és lutheránus egyházainkban önerőnkből, kivált tanügyi téren, annyi dicső intézményt alkotott. Fölújítása a régi protestáns függetlenség és önállóság szellemének, a melyet dicső őseink annak idején oly nagy erkölcsi kincsnek tartottak, hogy érette vért és életet áldozni sem sajnáltak. Ez az elvi jelentősége a debreczeni határozatnak, a melyet az önsegély erkölcsi és a függetlenség iskolapolitikai szempontjából nem lehet eléggé méltányolni. Mert az kétségtelen tény, hogy sokkal becsesebb és ízesebb a függetlenségnek még barna kenyere is, mint az erkölcsi, egyházi és politikai függésnek bármily vakítóan fehér kenyere. Mindig azt tartottuk, e Lapban is folytonosan azt hirdettük, hogy egyházi és iskolai függetlenségünket igyekezzünk a végső erőfeszítésig megőrizni; egyházi és iskolai államsegélyt csak akkor fogadni el, ha önerőnkből teljeséggel nem vagyunk képesek intézményeinket a kor követelményeinek megfelelően fejleszteni; iskoláinkat pedig, még az elemi fokon is, csupán csak a legvégső szökség és kikerülhetetlen kényszerűség esetében engedjük államosíttatni. S az iskolai függetlenség elvét azért hangsúlyoztuk, mert a magyar protestantizmusra nézve az iskola nem csupán elsőrendű nemzeti, közművelődési és erkölcs intézmény, hanem, a mint egyházi törvényünk is mondja, külszervileg mindenestől az egyház testéhez tartozó intézet, belső mivolta szerint az egyház veteményes kertje, mert nálunk a templom mellett az iskola az egyház egyedüli életszerve, belső műhelye. Ám midőn elvében és belső mivoltában ily nagyra becsüljük a debreczeni igazi autonomikus határozatot, nagy nyomatékkal kell hangsúlyoznunk a kérdés másik érdemleges oldalát, az iskolafejlesztés fontos szempontját is. Tudvalevő, hogy legtöbb iskolafenntartó testületünk azért folyamodott és kapott államsegélyt, mert iskoláját önerejéből nem volt képes a kor követelményeinek s az állami törvény parancsának megfelelő módon berendezni ós fejleszteni. Ha tehát a tiszántúli testvérek kimondták a tiltakozó szót az állami segítség ellen, legyenek rajta, hogy most már minél előbb következzék az Önerőből való tényleges iskolafejlesztés pozitiv cselekedete is. Ezt nemcsak azért kell tenniök, hogy a ki A-t mondott, annak B-t is kell mondania; hanem azért is, mert ha a debreczeni iskolát e határozatukkal elzárták a külső segítségtől, most már rajta kell lenniök, hogy az önerejökbŐl nyújtandó belső segítség semmi tekintetben ne maradjon a visszautasított külső segély mögött. Mert ha elmulasztják ezt megtenni, akkor a debreczeni főiskolát egyenesen megakasztják a fejlődésben; mer1 ha bármi tekintetben vonakodnak iskolájuknak az állami segítségtől remélt megerősítését teljesen egyenértékűleg belső erőforrásból megadni, akkor nem hasznot, de roppant kárt okoznak ősi kollégiumoknak. Az autonómia nemcsak védvár a függetlenség megőrzésére, hanem belső erőforrás az iskolafenntartás és fejlesztés feltételeinek előállítására. Negatív határozatokkal nem lehet iskolát fejleszteni; ahhoz pozitiv cselekedetek kellenek. Várjuk és kérjük a debreczeni határozat logikai következményeként a debreczeni főiskolának a belső erőforrásokból való elodázhatatlan fejlesztését. Várjuk és sürgetjük a proklamált autonóm kálvinista iskolapolitika épitő munkáját: a debreczeni kollégium továbbfejlesztését. Spectator, A budapesti ref. főgimnázium köréből. (A tanári kar kérelme drágasági pótlék tárgyában.) Nagytiszteletű Egyháztanács ! Azon biztató reményben, hogy e kérvényünk nem fog a mult években beadott több kérvényünk sorsára jutva a nagytiszteletű Egyháztanács elől elzáratni: emeljük fel kérő szózatunkat. Az állami tisztviselők már két óv óta magasabb fízetést élveznek, A fizetésemelést a lakásbér fölemelése s megélhetés minden terén drágulás követte. Mi, a kiknek a vidékiekkel szemben a megélhetésre amúgy is hátrányos helyzetünk van, ezideig hallgatagon küzdöttünk a fővárosi megélhetéshez normális körülmények közt sem elégséges s — az előlópésnek ránk nézve még a lehetősége is ki lévén zárva — az állami tanárokéinál még a fizetéspótlékuk előtt is kevesebb fizetésünkkel. Türelmesen vártunk, ama biztató reményben, hogy a nagytiszteletű Egyháztanács nem feledkezik meg rólunk. Türelmünk a normális körülmények közt még most sem merülne ki, de a jelen évben fokozottan nyomasztó, túlságos nehéz megélhetési viszonyok miatt a hallgatagon tűrést tovább nem bírjuk. Mindenki jól tudja, hogy az összes élelmiszerek ára csaknem hihetetlen módon felszökkent az idei rossz termés s a mindent elperzselő szárazság szomorú következményeként. A kinek