Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

nincs családi magánvagyona, vagy innen-onnan mellékjövedelme, az igazán a kétség, elkeseredés útvesztőjébe jut, mert annyiból megélni, "mint tavaly ilyenkor, mint normális körülmények között, most egyáltalán lehetetlen. Bizonyítja ezt az is, hogy a már fölemelt fizetésű tisztviselők is mindenütt drágasági pótlékot kérnek. Ily körülmények között, midőn a beköszöntött szükség, a munkakedvnek, az egészségnek s a békességnek ez a megölő gonosz ellensége, rontó kedvét legnagyobb mértékben érezteti ott, a hol az emberek készpénzfizetésre vannak utalva, mi segítséget a nagytiszteletű Egyháztanácstól várunk, s kérjük a nagytiszteletű Egyháztanácsot, részeltessen bennünket legalább a most mult 1904. szept, 1-től kezdődőleg azon fizetési pótlékban, a melyben az államiak már két év óta részesülnek. Ezt annyival is inkább kérjük, mert az államiakéval egyenlő pótlékok megadása után is a mi tanári testületünk marad Budapest összes középiskolai tanárai között a legcsekélyebb javadalmazású. Hallottuk ugyan, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a felekezeti középiskolák tanárai részére fizetésjavítás czímén 200.000 koronát vett föl a jövő évi költségvetésbe 1905. júl. 1-től kezdődőleg és mi bízunk is benne, hogy a nt. Egyháztanács megtette, vagy idejében megteszi a hivatalos lépéseket, hogy iskolánk az állam ezen újabb segítségéből, ha arra szükség van, ki ne maradjon ; de kijelentjük itt teljes őszinteséggel, hogy mi azt az időt a jelen körülmények közt csak az eladósodással s vele együtt a munkakedv elvesztésével várhatjuk meg. E kérelmünkkel mi nem is kívánjuk, hogy a nt, Egyháztanács a maga pénztárából adjon; van rá fedezet a főgimnázium pénztárában, s legyen szabad ez alkalommal rámutatnunk a fedezetre is, melyből mi kérelmünk teljesítését gondoljuk. Az utóbbi évek költségvetésében állandó tétel gyanánt van beigtatva a főgimnáziumra a régebbi években ráköltött egyházi pénzek kamata és törlesztése czímén 8—9000 K (az 1904. évre 9394'65 K) az egyház részére. Mivel ezen kamatteher a mi véleményünk szerint kikapcsolható, illő tisztelettel kérjük a nt. Egyháztanácsot, hogy azt ez évben a tanári fizetések pótlására fordítsa. Kérelmünk teljesítésére fedezetül szolgálhat ezenkívül a végleges rendezésig 56-tal több tanuló beírási díjából (560 K), továbbá ezek tandíjából s a református növendékek tandíjának fölemelése után esedékes összeg (7760 K) összesen 8320 K bevételi többlet, mely összeg az új I. osztály fölállításával járó kiadások (3100 K) levonása után 5220 K., a kamatok czímén fölvett 9394 koronával együtt 14 600 K., míg a mi pótlékaink rendezése ez egész iskolai évben 7400 K kiadást okozna. Abban a biztató reményben, hogy a nt. Egyháztanács jóakarattal, szeretettel és mély belátással bírálja el kérvényünket, fejezzük be kérő szózatunkat, s bizton reméljük, hogy a jelen év kivételesen sanyarú viszonyaira való tekintettel a nt. Egyháztanács segít azokon, a kik kétségbevonhatatlan szükségből kérnek, s a kik nem is annyit kérnek, a mennyi az iskola anyagi egyensúlyát megrendítené, vagy csak meg is zavarná, de a melynek megtagadása kedvetlenséget, további szűkölködést, némelyekre nézve talán nehezen kiheverhető anyagi romlást eredményezhet, Budapest, 1904. nov. 18-án. A főgimnázium tanárkara. O TÁRCZA. Beleznay Miklós főgondnok s a dömsödi superintendentialis Sessio 1773 márez. 31-én. Virág Mihály püspök 1773 január 1-én kibocsátott pásztori levelében szokás szerint csakis a gen. Scribát, szeniorokat és azok asszesszorait hívta meg Consessusra márczius 17-dikére Fülöpszállás községébe. Beleznay azonban beleszólt a dologba, s a papi Concursus helyét és napját megváltoztatva, valóságos gyűlést hirdettetett márczius 31-dikére Dömsödre, s ott nemcsak maga jelent meg, hanem számos világi urat is vont maga után, a kik aztán benn is maradtak, mint határozatilag állandósított és hivatalos tagjai az egyházkerületi gyűléseknek, amelyek ettől fogva „ Oenerale Consistorium" néven említtetnek. Ezekért nagyon nevezetes reánk nézve az a dömsödi gyűlés, —- s mert tárgyai részben rokonosak mostani zsinatunk tárgyaival: jegyzőkönyvét időszerűnek és érdemesnek tartom közölni a következőkben: * * * Anno 1773 Die 31-a maji, Dömsöd községében főtisztelendő Yirágh Mihály superintendens úr praesideálása mellett superintendentialis sessio celebráltatott. Jelen voltak: 1. Egyházi rendből: Tisztelendő Dallos István gen. scriba, Szecsei Albert tolnai, Motsi István kecskeméti, Szilády János solti, Onadi Sámuel vértesallyai, Földvári Gergely cserháti, Sebő János somogyi, Bányai István alsó-, s Borza Gergely felső-baranyai szeniorok. Ugyszinte: Szathmári Fái kecskeméti, Gózon István pataji és Szélesi Pál nagykőrösi prédikátor urak. 2. Világi részről: Méltóságos Beleznay Miklós generális és főgondnok, tekintetes és nemzetes ifj. Ráday Gedeon, Puky László, Vechelius János, Bárczay András, id. Sárközi János, Nyári Lajos, Sigrai István, Rajkó István, Baky János, Hajós György és László urak. Mely alkalommal Isten nevének buzgó könyörgésben segítségül hívása után, méltóságos főkurátor a következő punktumokat proponálta, és pedig: 1. Ahelv. hitvallású egyházak súlyos állapotára való tekintetből szükséges lenne a tiszt, szenior urak mellé az egyházi, s hasonlóan a coadjutor urak mellé a világi státusból Assessorokat constituálni. 2. Hasonlóan a gen. scriba mellé superintendentiális világi nótáriust. 3. Más tiszt, superintendentiák példájára az egyházak és iskolák külső-belső administratióját, subsistentiájáíés státusát illetőleg szükséges dispositiókat tenni. 4. A religio dolgában kiadott kir. resolutiók összegyűjtésére s azokból rövid cynosura készítésére Deputatiót ordinálni; s a bemutatott és approbált cynosurát kiadni az összes szenioroknak, azon kötelezéssel, hogy az inspectiójuk alatt álló minden prédikátoroknak serio megparancsolják, hogy azt maguknak leírják, s a mi kit-kit illet, azt mindenkor szemük előtt tartsák, nehogy tudatlanságból a kegyelmes királyi rendeletek áthágásának vádja alá essenek. 5. Ama királyi kegyelmes Resolutiók, a melyek egyfelől az ünnepek eltörlése tárgyában, s jelesen azokra nézve, melyek hajdan a reformátusok által is jeles soleinnitással celebráltattak, most pedig az eltöröltek