Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-04 / 49. szám

ezer, de több százezer koronájukat áldozatul hozzák a Kalvineum ra. De ha a most emlegetett parcziális érdekek kielégíttetést nyernének is a Kalvineumban, még akkor sem látnám az eszme által megadott keretet teljesen betöltve. Nem pedig- azért, mivel így inkább csak a parcziális érdekek nyernének kielégíttetést; de nem azok az érdekek, a melyek valóban egyetemesek s a melyekben a „kálvinizmus szíve lüktet". A Kalvineummal kapcsolatban megoldandó feladatokhoz tehát még egyebeket is oda kellene jegyeznünk, hogy valóban olyan alkotást hozhassunk létre, a mely Kálvin Jánoshoz és az ő magyarországi hitvallóihoz méltó legyen. Dr. Szabó Aladár, a mikor a dunamelléki ref. egyházkerület 1902-dik évi értekezletén a Kalvineum eszméjét felvetette, indítványa második pontjában azt hangoztatta, hogy a Kalvineum foglaljon magában egyetemi s általában főiskolai, esetleg gimnáziumi növendékek s más, gyakorlati pályákon élő ifjak számára szolgáló internátust, s egy nyomdát a reformátusok s általában a protestánsok igazainak inegvédelmezését czélzó iratok előállítására. Ezeknek, szerintem is, helyet kellene nyerniök a Kalvineumban; sőt bevinném abba a református ifjúsági egyesületek országos szövetségét és a diakonissza-képző intézetet is, mint olyanokat, a melyek bár jelenleg még csak alig kerültek ki a bölcsőbeli állapotból, de hivatva vannak arra, hogy megerősödvén, egyetemes egyházunk felvirágozására szolgáljanak. Hát még, hogy tovább menjek, nem érezzük-e elérkezettnek azt az időt, hogy az Isten igéjének nyelvünkre fordításáról, kiadásáról, terjesztéséről magunk gondoskodjunk ? Nem kellene-e helyet foglalnia a Kalvineumban a magyar bibliakiadó és terjesztő társaságnak?! Kérdésekként teszem fel ezeket; de hiszem, hogy Kálvinista nem fogja rájok mondani, hogy feleslegesek és az igazi Kalvineum eszméjéhez nem tartoznak. Kálvinista különben is azt jelenti ki, hogy ha az övénél „szebb, jobb, a közszükséget inkább kielégítő, a közlelkesedést jobban felkeltő eszmét vet fel valaki", azt a legnagyobb örömmel fogadja. Én úgy hiszem, hogy a miket a Kalvineum eszméjének gyakorlati kivitelét illetőleg elmondtam, szebb, jobb, a közszükséget inkább kielégítő és a közlelkesedést jobban felkeltő, mint a mit ő hangoztatott. Azért remélem, hogy ha a Kalvineum eszméjének gazdagabb tartalmat igyekeztem is adni, — nem támad köztünk kontroverzia. Legyen hát, okvetlen legyen Kálvineum Budapesten Kálvin János négy százados születési évfordulójára; de ez az intézmény, azonkívül hogy tanácskozó és levéltári helyiségeket adjon zsinatnak és konventnek, a budapesti egyház és a dunamelléki egyházkerület erőinek felhasználásával foglalja magába a budapesti egyház új templomát a budapesti theologiát, a Ráday-könyvtárt, a református ifjúsági egyesületek országos szövetségét, a diakonissza-képzőt, a protestáns nyomdát, a magyar bibliaterjesztő társaságot és foglaljon magába egy, legalább 100 főiskolai tanuló számára szóló internátust, a melyben legelsősorban a lelkészek és tanítók fiai nyerjenek ingyenes, vagy legalább is igen jutányos ellátást. Ha így tudjuk megvalósítani a Kálvineumot, akkor egyetemes szükségeket elégítünk ki és egy olyan alkotásra tudunk reá mutatni az ország fővárosában, a mely méltóan örökíti meg Kálvin János nagy nevét és méltó díszére és erősbödésére fog szolgálni magyar ref. egyházunknak. H. I. TÁRCZA. A rendi és áldozó papság fejlődése a három első században. Irenaeus is sokat foglalkozik a keresztyén papság fontosságának, tekintélyének kérdésével, mégis szerinte még minden igaz ember a papság rendjéhez tartozik. A Jeremiás XXXI. 14-hez fűzi ezen megjegyzését: „megmutattuk egy előbbi könyvben, hogy az Úrnak minden tanítványai papok és leviták". — Haer. V. 34. 3. — Eusebius V. 24. Polykrates efesusi püspök — 180 körül Kr. u. — mondását idézi János apostolról, „o éfvyjxhrj ÍSPSÓC TTSTOCXOV 7:p&<p=psxcóc" főpap lett és petalont, főpapi jelvényt hordott, Tertullian szerint ..exornatos foedere et mitra". Ha ezen idézet valóbanPolykratestől származik és nem képleges értelemben van véve, úgy ez időrendileg az első nyoma az áldozópapság zsidó mintájú fogalmának. Tertullian,Polykrates ifjabb kortársa, 160—240, már azt mondja az eretnekekről : „Nam et laicis sacerdotia munera injugunt; a de baptismo czímű munkájában a keresztelés a Summus sacerdos joga; szóval ő máirendszeresen használja a sacerdos, sacerdotium, sacerdotalis kifejezéseket a papságról, úgy mint természetes és általánosan befogadott kifejezéseket. Tertullian később a montanistákhoz csatlakozott, sőt külön felekezetet alkotot és irataiból látjuk, hogy lelkében még élt az egyetemes papság eszméje. „Ahol—mondja— hárman összegyülekeznek, ha mindjárt csak laikusok is, ott egy egyház van és ha a laikusok szükség esetén a sacerdosok jogait gyakorolják, kötelességük a papi'disciplinának is alávetni magukat." Az egyetemes papság elvét, nem homályosította el teljesen a már elterjedt sacerdotalis elmélet az ő idejében. Alexandriában a püspöki, hierarchiai szervezet legkésőbben fejlett ki; Kelemen és Origenes a sacerdotium ot is erkölcsi és szellemi értelemben veszik. Az egyháznak templomában két szentély van, mondja Origenes, egy a mennyei, a melyhez egyedül Krisztus közelíthet, és egy földi, a mely az újszövetség minden 97*