Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-04 / 49. szám

díj, adók, fentartás! Ezekre is tekintélyes összeget kell számításba vennünk évenként. Most már benne feküdnék legalább is félmillió koronánk a telekben, épületben; költenénk a fenntartásra, világításra, fűtésre, adókra stb. S belekerülne a Kalvineum évenként körülbelől 25,000 koronánkba. Van-e nekünk erre pénzünk ? Én nem hiszem. De ha volna is, én részemről nem adnám oda reá, csak azért, hogy a konventnek évenként 4—5 napra, a zsinatnak 10 évenként egy pár hónapra tanácskozó-helye legyen; az esztendő, illetve esztendők többi részében pedig a drága helyiségek üresen tátongjanak, a konventi és zsinati levéltár aktáit pedig csak a por lepje. Nem vigasztalóbb a kép előttem akkor sem, ha ezeken kivül még beleképzelem a Kalvinenmba az egyetemes pénztár helyiségeit is. Nem, mert üresen tátongó tanácstermek, bezárt levéltárak és nyitott pénztári helyiségek épen nem olyanok, a melyekért „mindenki lelkesedésbe jöjjön s a mely hivatva legyen ekképen a kálvinista szunynyadó közszellemet nemcsak feléleszteni, hanem ébren is tartani". Sőt megvallom, hogy Kálvin nagy szellemének profanáiását látnám abban, ha a nevéről nevezett Kalvineumban csak a pénzeket számlálgatnák és a főkönyveket vezetnék naprólnapra. A Kalvineum eszméjének tehát olyan tartalmat kell adni, hogy az egyfelől érdemes legyen a közös, nagy anyagi áldozat meghozatalára, másfelől pedig olyan czélokat szolgáljon, a melyek egyházunk erősödését, nagy valláserkölcsi és kulturális hivatását foglalják magukba, Az üresen kongó tanácstermek és bezárt levéltári helyiségek mellé adnunk kell tehát olyan helyiségeket is, a melyekben mindennap pezsgő s egyházunk és hazánk javát szolgáló élet folyjon, s a mely élet necsak felkeltse, hanem állandó elevenségben is tartsa szunnyadó kálvinista közszellemünket. De a Kalvineumnak ilyetén megalkotása kérdésénél épen nem mellékes az, hogy az egyetemes egyház maga teremti-e azt meg, vagy pedig a budapesti egyház és a dunamelléki kerület közremunkálásával. Nem mellékes, mert ha anyagi erőnket mérlegelem, csak e három faktor együttes erejével hiszem megvalósíthatónak azt a Kalvineumot, a mely én előttem lebeg s a mely Kálvinista szerint is olyan alkotás lehet, „melyben a magyar kálvinizmus szíve lüktessen s mely természetesen vonja maga után mindazon intézményeket, melyek a kálvini szellem kifolyásai, gyümölcsei". Kálvinista ugyan kizárni kivánja a Kalvineum megalkotásánál a parcziális érdekeket; de én nem tartom kizárandónak, főként ha azok a parcziális érdekek, közelebbről vizsgálva, több tekintetben egyetemes érdekeknek minősíthetők. Ilyen parcziális érdek a budapesti egyház szempontjából egy új templom, vagy legalább is egy tágas imaház létesítése; a dunamelléki ref. egyházkerület szempontjából a budapesti theologiai akadémiának, az egyházkerületi levéltárnak, a Ráday-könyvtárnak megfelelő helyiségekbe áttétele. De ezek nemcsak parcziális, hanem egyetemes érdekek is. Budapest ma magyar ref. egyházunknak legnépesebb, rohamosan fejlődő gyülekezete, a mely a rohamos fejlődés által támasztott igényeknek csak a legnagyobb önmegerőltetéssel képes, úgy a hogy, megfelelni. Ennek a gyülekezetnek, a mely rohamosan felszaporodott tagjai közt annyi ezer, a vidéki gyülekezetekből felköltözött kálvinista embernek a lelki szükségletét kell, hogy ellássa, épen ebből folyólag egyetemes támogatásra van szüksége. Ezt a támogatást megnyerné, ha a Kalvineummal kapcsolatban egy olyan tágas imaházhoz jutna, a mely egy templomot pótolhatna. Körülbelül ugyanilyen elbírálás alá esik a budapesti theologia és a Ráday-könyvtár méltó elhelyezése is. A budapesti theologia hajlékot, nevelést, anyagi támogatást ad más egyházkerületek fiainak is, s ezenkívül központi helyzete által bő alkalmat ad növendékeinek a magasabb önképzésre s művelődésre ; — az pedig, hogy a drága pénzen vett, érték tekintetében rendkívül becses Rádaykönyvtár, a dunamelléki egyházkerület anyagi erőtlensége folytán, éppen 40 esztendő óta egy szűkös helyiségbe eldugva, rendezetlenül, a por és a molyok által emésztetve, a közhasználat elől elzárva hever és pusztul, épen olyan dolog, hogy az ember arczpirulás nélkül alig emlékezhetik meg róla. Ezeknek is méltóbb helyiségekbe áttétele tehát, bár parcziális, de olyan érdek, a melynek megvalósításához, a magyar kálvinizmus becsülete szempontjából, nélkülözhetetlen szerintem az egyetemes egyház támogatása. Ezeket a czélokat, sem a budapesti egyház, sem a dunamelléki egyházkerület nem képes egymagában elérni; de arra igenis képes volna, hogy a Kalvineummal kapcsolatban megvalósítani segítsen. S ez a segítség nem volna felesleges az egyetemes egyháznak sem; mert én nem hiszem, hogy e parcziálisaknak látszó, de igazában egyetemes érdekek kizárásával, pusztán arra, hogy a konvent és a zsinat állandó tanácskozó- és levéltári helyiségeket nyerjen, olyan felbuzdulásba lehetne hozni egyházunk tagjait, hogy nemcsak Fkh mfldVAr tPlíííl7dflC!íííJÍ ÖPb ÁG ml/nvtílíÁr Tejszövetkezeti berendezések kezi erö- es göz- 'fnoir jinf határtalan mennyi-LílűU liiagjfül ICJgaLUaöagl GGJT Cö GQ/IIVU/^JÖI hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és iOaVÖjai s

égben veszünk. e> FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. énar Árjegyzék és költségvetés ingyon bérmentve 1XS