Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-04 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII.j Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félérre: 9 kor., egész évre: 18 koroaa. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérezikk: A Kálvineum kérdéséhez. II. I. - Táreza: A rendi és áldozópapság fejlődése a három első században. B. Pap István. — Beleznay Miklós főgondnok s a dömsödi superintenderitialis Sessio 1773 márczius 31-én. Földváry László. — Könyvismertetés : Török Pál élete. Sz. F. — Belföld: Vegyesházassági statisztika. Homola István. — Végszó a dallamok ügyében. Szügyi József. —- Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Adokozás. - Hirdetések. A Kálvineum kérdéséhez. Kálvinistának a Budapesten emelendő Kálvinéiul! érdekében írt s e Lap mult heti számában megjelent czikkét szívesen üdvözlöm, mert egy „életre, valósulásra váró, szép, egészséges és hasznos eszme" szolgálatában áll s lelkes hangjával felzavarta azt a csendet, mely ama holttenger felett honol, mely a mi egyházi közéletünk terén annyi szép és nemes eszmét elnyel és semmivé tesz. De bár sok dologban egyet értek czikkezővel, mégis indíttatva érzem magamat, hogy a Kálvineum eszméjéhez hozzászóljak, és pedig azért, mivel az eszmének az a tartalma, a mit annak Kálvinista ad, engem nem elégít ki, s ha a Kálvineum csak az lenne, a minek Kálvinista tervezi, szerintem messze elmaradnánk attól a szép czéltól, hogy a Kálvineum valami olyan nagy alkotás legyen, a mely egyfelől méltó Kálvin János emlékéhez, másfelől pedig magyar ref. egyházunk közszlikségét elégítse ki és hazánk fővárosában a magyar reformátusok összetartozásának, egységének tiszteletreméltó jeleként állhasson. Pedig nagy, Kálvinhoz és a magyar ref. egyházhoz méltó alkotásnak kell a Kalvineumnak lennie. Ha erre nem tudunk eljutni, akkor jobb az eszmét a holttengerben hagyni, hogy elenyészszék nyomtalanul. Ebben a tekintetben, úgy látom, egyetértünk Kálvinistával, mert ő is olyan nagy, közös alkotásra gondol, a melyre „az egész magyar kálvinista egyháznak szüksége van, a melyet mindenki megérthessen, a melyért mindenki lelkesedésbe jöjjön, s a mely hivatva legyen a kálvinista szunnyadó közszellemet nemcsak feléleszteni, hanem ébren is tartani". A kivitelt, az eszmének testté alkotását illetőleg azonban már nem értek egyet Kálvinistával. 0 a Kalvineumban egy oly nagy épületet akar látni, a mely a zsinatnak, konventnek tanácskozótermeket, a zsinati és konventi levéltáraknak helyiségeket adjon s a melybe elhelyezhető lenne az egyetemes pénztár is. E főczél mellett azután csak részletkérdéseknek, tehát mellékeseknek tekinti, hogy a budapesti egyházzal és a dunamelléki ref. egyházkerülettel karöltve valósíttassék e meg a Kálvineum, vagy csak az egyetemes egyház által, s hogy helyet nyerjenek-e abban az ifjúsági egyesületek, a budapesti ref. egyház új temploma és a kálvinista tanári internátus. Én azonban ezeket nemcsak hogy részletkérdéseknek és mellékeseknek nem tartom, sőt ellenkezőleg, oly fontosaknak ítélem, hogy csak ezeknek megoldása mellett és után tudom úgy elképzelni a Kalvineumot, a mely a míg közszükséget elégít ki, másfelől méltó Kálvinhoz is s a magyar kálvinista egyházhoz is. Nézetem szerint a Kálvineum eszméjének nem ad kellő tartalmat s nem teszi azt igazán nagy alkotássá az, a mit Kálvinista kiván. Kétségtelen ugyan, hogy nagy szegénységre vall az, hogy konventünknek, zsinatunknak, egyetemes levéltárainknak nincs saját helyiségük Budapesten, s aláírom, hogy a Kalvineumnak ezekről a szükségletekről is kell gondoskodnia. De hogy a Kálvineum csak ebből álljon, vagy hogy Kálvinista gondolata szerint még az egyetemes pénztárt is magába foglalja: egyfelől nem tartom elégnek, másfelől pedig olyan luxus dolognak ítélem, a mihez nekünk módunk semmiképen sincs. Nézzük a kérdésnek ezt az oldalát előbb. Ha a Kalvineumot csupán csak gyűlési és levéltári helyiségek, vagy mondjuk, még az egyetemes pénztár befogadására akarnánk emelni, akkor a dolog természetéből kifolyólag a város központján kellene építenünk, hogy könnyen hozzáférhető legyen. Ámde a város belsejében csak egy tisztességes telek megszerzése is belekerül 300—-400 ezer koronába; egy olyan épület emelése, a mely az emlegetett helyiségeket kényelmesen befogadhatja, szintén ennyibe. Hát még a világítás, fűtés, víz-