Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

meth* István, Mészáros Illyés; az egyházi törvénykezési bizottságé: Antal Gábor, dr. Vécsey Tamás, Mezey Albert, Lénárt József, Adám András, Mórocza Kálmán, Domahidy Elemér, Simó Lajos, Dombi Lajos, Lengyel Imre, Révész Kálmán, Szunyogli Szabolcs. S elrendeltetett, hogy a bizottságok válasszák meg elnökeiket s előadóikat, s ennek megtörténtéről a hétfői ülésnek tegyenek jelentést. Hétfőn, 14-én folytatták és végre befejezték az alakulást. Jegyzőkönyvhitelesítés után az elnökség első sorban is bejelentette a tagok sorában történt újabb változásokat. Gencsy Albert helyett dr. Mezőssy Béla póttagot hívják be; br. Vay Béla tiszáninneni főgondnok helyét Bernáth Elemér legidősebb egyházmegyei gondnok foglalja el, míg az ő helyére Miklós Ödön póttag jön. Bejelentette továbbá, hogy a szombaton megválasztott öt bizottság megválasztotta elnökeit és előadóit. A lelkészválasztásügyi bizottság elnöke lett: Baksay Sándor, előadója: Sass Béla; a kérvényi bizottság elnöke: Sárközy Aurél, előadója: Nagy Károly ; a naplóbirálő bizottság elnöke: Garzó Gyula, előadója: Czinke István; az iskolaügyi bizottság elnöke: Fejes István, előadója: Radácsi György ; az egyházi törvénykezésitgyi bizottság elnöke : dr. Vécsey Tamás, előadója: Mórocza Kálmán. E jelentések után a napirend szerint következett az adózási ós egyházalkotmányi bizottság 20—20 tagjának megválasztása, a melynek idejére az ülés felfüggesztetett. A szavazás megtörténte után megnyitott gyűlésen báró Bánffy elnök előbb a konvent által beterjesztett tanácskozási szabályokat és ügyrendet, majd a tárgysorozat-tervezetet mutatta be. Mind a kettőt egyhangúlag elfogadták, kijelentvén, hogy a tárgyalási sorrendre nézve a rendelkezés jogot időről időre fentartják maguknak és hogy az időközben a zsinathoz érkezett ügyeket is felveszik a tárgysorozatba. Ez alatt a jegyzők elkészültek a szavazatok számbavételével s bejelentették az eredményt, mely szerint az egyházi adóügyi bizottság tagjai lettek: Fejes István, Meczner Béla, Dókus Ernő, Kérészy Barna, Hegedűs Sándor, Czike Lajos, Nagy Lajos, Szabó Kálmán, dr. Darányi Ignácz, Mády Lajos, Koncz Imre, Dányi Gábor, Bartók György, Kenessey Béla, Sárkány Lajos, Péter Károly, Széli Kálmán, gróf Tisza István, Balthazár Dezső, Tóth János; az egyházalkotmányi bizottságé: Bernáth Elemér, Komjáthy Béla. Révész Kálmán, Nóvák Lajos, dr. Segesdy Ferenez, Vörös P^de, Barthalos István, Konkoly Th. Béla, Adám Kálmán, gróf Dégenfeld Lajos, Dömök Péter, Szilassy Aladár, Kolozsváry Sándor, Deésy Gyula, Bartha Dezső, Sándor József, gróf Dégenfeld József, Biky Károly, Doroghi Lajos, dr. Baksa Lajos. Majd az iilés újból felfüggesztetvén, megválasztotta e két bizottság elnökeit és előadóit. Az egyházi adózásügyi bizottság elnöke dr. Bartók György, előadója Kenessey Béla,-- az egyházalkotmányi bizottság elnöke gr. Dégenfeld József, előadója dr. Baksa Lajos lett. A keddi ülés napirendjére, tekintettel az ügy sürgős voltára, a konventi törvényjavaslat 4-ik része, az egyházi adózás kérdése tűzetett ki. Kedden, f. hó 15-én d. e. megkezdte a zsinat az egyházi adózási törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen Antal Gábor és br. Bánffy Dezső elnököltek. Napirend előtt Hegedűs Sándor indítványozta, hogy kérjék fel az elnökséget: oszsza ki az előkészítetlen ügyeket az egyes bizottságoknak. Erre nézve az elnökség ígéretet is tett. Ezután hozzákezdtek a javaslat tárgyalásához. Az egész javaslatot, mivel mindenkinek kezében van, általánosságban felolvasottnak tekintették. Az első szónok Kenessey Béla, az egyházi adóügyi bizottság előadója volt. Előrebocsátja, hogy a javaslatban lényeges változást a régi törvénynyel szemben csak néhány pontnál találunk. Egyik-másik szakaszt szabatosabban kellett körülírni; némely dolgokban a tapasztalat folytán törvényhatóságilag kell intézkedni. Az egész törvényjavaslatnak az az intencziója, hogy az egyes egyházközségeknek egyházi adómegállapítási jogát sértetlenül hagyják. Legfontosabb rész a 281—284. §-ok, melyek egy egyetemes adózási alapnak a létesítését kontemplálják, mely alap megfelelő állami dotáczióval jönne létre. Szól azután a Tisza Kálmán indítványára 1898-ban megkezdett adatgyűjtésről, az annak alapján kidolgozott degresszív adózási javaslattól. Kitűnt ekkor, hogy a teher lefelé súlyosodik híveinkre; hogy legnagyobb a teher éppen a semmi állami adót fizetőkön, különösen ott, a hol már a konfirmált gyermekeket is adó alá vonták. Kiemeli, hogy nem kötelező adókulcsot akartak megállapítani, s nem valami uniformizálásról volt szó, hanem csak a segélyezett egyházak tartoztak volna az egységes kulcsot elfogadni. A degresszív adózási kulcs ellen a kerületek nem is tiltakoztak, csak bizonyos módosításokat kívántak. A közvélemény és a sajtó azonban rendkívül éles hangon bírálta. A bizottság kötelességének tartotta ekkor egy másik adókulcs alapján végezni az adatgyűjtést. Ez adókulcs lenne a családfőre kivetett személyi adó 2—20 koronáig és az állami adó 10 Kettősnek kell lenni az adónak, mert máskép ismét a szegény népre súlyosodnék elviselhetetlen teher. Az újabb adatgyűjtés eredménye egy 285 oldalas nagy könyv, mely ott fekszik a zsinat tagjai előtt. E szerint 1.352,202 korona volna állami dotáczióval fedezendő. Ez utolsó adatgyűjtés alapja a törvényjavaslat, Ajánlja ezt elfogadásra. Mezey Albert nem örvend a javaslatnak, mert szomorú képét látja a jövőnek. Jó volna, ha magunk pótolnánk a hiányt; de a rendelkezés kisiklott kezeink közül, s mi csak egyezkedő fél vagyunk. Már a kongrua függő helyzetbe hozta egyházunkat Őseink harezok között megmentették az egyházat, mi egy szabadabb korban nem tudjuk fenntartani. Oka jóformán a vallástalanság. Vallásos nevelés, a cura pastoralis el van hanyagolva. Fél, hogy ha ilyen mesterséges beszerzésekből kapja a pap fizetését, még nagyobb lesz az űr közte és hívei között. A javaslatot kényszerűségből elfogadja ; de használjuk fel az alkalmat, igyekezzünk magunkat függetleníteni. Panaszkodik a világiakra is. Mindenkinek országos ambicziója van, pedig ő azt tartja, hogy a ki az egyházközség fejlődésén munkálkodik, többet tesz, mint a ki országos szereplésekre vágyik. Azzal végzi, hogy a szivekhez igyekezzünk hozzáférni, akkor majd jön idő, mikor megélünk a magunk erején is. György Endre is csak a kényszerűség nyomása alatt fogadja el a javaslatot. Azt tartja, hogy nagy és kritikus átalakulás előtt állunk Az a kiindulási pont, a melyből a reformáczió nálunk megindult és egyházunk mint teljesen szabad és független egyház megalakult, lényegesen megváltozott. A helyzet szerinte igen súlyos. Nem ismer protestáns egyházat, mely a maga merev protestantizmusát állami kereten belül képes lett volna virágzóan fen tartani. Hivatkozik Francziaországra. Majd felmutatja, hogy a presbiteriánus egyházak önerejükből szerveztek egyházfen tartási alapokat. Minden egyes lépés, melyet oly irányban teszünk, hogy egyházi szükségeinket ne az egyház fedezze,lazítja azokat a benső kötelékeket, a melyek a hívőt lelkészével és egyházi elöljáróságával összefűzik. Fél, hogy a cura pastoralis is elgyengül így.