Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-20 / 47. szám
Ma képtelenek vagyunk másként cselekedni; de próbáljuk meg más irányban előkészíteni a jövőt. Mint átmeneti megoldást fogadja el a javaslatot. Dr. Balthazár Dezső elébb Kenesseynek a degressziv adókulcsra tett megjegyzéseire reflektál. Nem adat nélkül botorkált a közvélemény, mikor leszámolt ezzel. Mutatja ezt az, hogy a konvent is arra az álláspontra helyezkedett. A javaslat nagy lépés előre, de nem áll elvi magaslaton. Pedig a törvényhozásnál nem szabad ingadozásnak, részrehajlásnak, partikulárizmusnak lenni. Nem híve az uniformizálásnak ; de az igazságos törvényalkotásban minden konzekvencziáig el kell menni. 0 az adóügy egységes rendezésénél a következőket kívánja: egységet az adózás alakjában, egységet a kulcs minőségében, de nem magasságában, egységet a fizetés eszközében. Ez utóbbi legyen a készpénz. A törvénytervezet meghagyja a szörnyű igazságtalan természetbeli beszolgáltatást, cselédi konvencziószerű formáiban. Ha a törvénytervezetet elfogadják, előáll az osztályharcz. A szegényebb osztály sürgetni fogja a törvénytervezet életbeléptetését, a vagyonosabb ellenezni fogja. Es ez az utóbbi elem uralkodik a presbitériumban. Azt is mondhatják némelyek, hogy az az egységesítés bizonyos oktrojálással járna. Minden törvény oktrojálással szokott járni. A tényleges viszonyok képe igaz, hogy megváltozik, de ezek a tényleges viszonyok irtózatosan romlottak és a veszély gyúanyagát rejtik magukban. Indítványt terjeszt elő, mely szerint utasíttatik az adóügyi bizottság, hogy a törvénytervezet IV. részének szakaszait akként dolgozza át, hogy a következő rendelkezések minden egyházközséget kötelezően vitessenek keresztül rajta: 1. az egyházi adó alapja az állami egyenes adó Összege; 2. az egyházi adó kulcsa az állami egyenes adó összegének bizonyos, az illető egyház autonóm elhatározásától függő százaléka, kivételével az egyetemes alapot igénybe venni kívánóknak ; itt a magasság 10% ; 3. fizetési eszköz a készpénz; 4. személyi és fejadó minden egyházi tagra nézve 4 kor.; 5. a külbirtok után a birtok egyházközsége a különben utána fizetendő egyházi adónak 2570 -kát, a külbirtok birtokosának egyházközsége a birtok után különben ott fizetendő adó 75%-kát igényelheti; 6. a népiskolai tandíj eltörlendő. Dombi Lajost nem aggasztja az állami segély igénybevétele, mert az nem kegyelemmorzsa, nem ajándék, hanem jól megérdemelt méltánylása a magyar prot. egyház igaz hazafiságának és buzgóságának. Csatlakozik Balthazár határozati javaslatához. Sándor József sem fél az állami segítségtől. Szükség, hogy papjainkat megszabadítsuk az anyagi gondoktól, hogy megmentsük annak a régi, erős középosztálynak ezt az egyik legfontosabb tényezőjét. Elfogadja "a javaslatot. Fejes István szerint is megmarad a javaslat értelmében a számtalan adókulcs. A túlterheltetésen is csak itt-ott lehet segíteni, mivel az egyházközségek gazdagabb tagjai a javaslat által tervezett adózási rendszert nem igen fogadják el. De mégsem fogadja el Balthazár javaslatát. 0 az egyházkerületekre bízná, hogy a hol túlterhelés mutatkozik, rendeljék el a százalékos adókulcs alkalmazását. Határozati javaslata: Mondja ki a zsinat, hogy a részletes tárgyalás megkezdése előtt az adóügyi bizottsághoz utasítja a javaslatot, azzal az elvi kijelentéssel, hogy a túlterhelés megszüntetésének biztosítékai az adózási törvényben a megfelelő szakaszokban kifejezést nyerjenek, továbbá hogy erre vonatkozólag a törvényben az egyöntetű végrehajtás iránt intézkedés történjék. A zsinat f. hó 16-diki ülésében Uadácsi György jelentette, hogy az igazoló bizottság a Pokoly József rendes zsinati képviselőt helyettesítő Nagy József megbízólevelét rendben találta. Sass Béla felolvassa az elnökség javaslatát a még tárgyalásra elő nem készített ügyek bizottságokhoz utasításáról. A javaslatot elfogadják. Ugyancsak ő olvassa a skót egyház közzsinata nevében az elnökséghez intézett üdvözlő iratot. A zsinat a távoli testvérek meleghangú üdvözletét örvendetes tudomásul vette és hasonló atyafiságos érzésekkel viszonozza, A válasz elkészítésével és elküldésével az elnökséget bízzák meg. Napirend előtt félreértett szavainak helyreigazítása czímén dr. Balthazár Dezső kér szót. Hangsúlyozza, hogy ő tegnap beadott határozati javaslatának 2-ik pontjában csak azt kívánja, hogy a százalékolás legyen egyenlő minden egyházban. A kulcsmagasság megállapítása az autonómia dolga. Ugy vette észre, hogy javaslatának ezt a pontját nem így fogták fel. Valamint félreértést tapasztalt abban is, hogy úgy értelmezték ezt a második pontot, hogy az egyes egyházközségek a százalékban progressziót vagy degressziót is határozhatnak. Kéri, hogy engedjék meg így formulázni az egész pontot: az egyházi adó kulcsa az állami egyenes adó összegének bizonyos, az illető egyház autonom elhatározásától függő százaléka, kivételével az egyetemes adókulcsot alapul venni kivánó egyházaknak, melyekben az adókulcs magassága egyházközségenként egységes 10 százalék. Napirend során következett az adózási törvényjavaslat általános tárgyalása. Az első szónok Hegedűs Sándor. Ellentétben áll György Endrével és Mezey xAlberttel az államhoz való viszonyra nézve. 0 helyesli az eddigi intézkedéseket és nem fél a következményektől. A cura pastoralisnak is csak idegölője az, a mit a római költő így fejez ki: post equitem sedet atra cura. Sok megalázó kellemetlenségtől menthetjük meg így a papokat. De hamis világításban is áll némelyek előtt az államai való viszony. Függés ott van, hol az adásért valamire kötelezve vannak. De ők minden feltétel nélkül kapják az állami segélyt. Nem alamizsnaképen, hanem a szellemi ós anyagi áldozatokkal végzett misszióért. Kérdi, tapasztalta-e a kongruás pap, hogy a segély csökkentette volna buzgóságát, függetlenségét ? A gimnáziumokban is tapasztaltak-e állami befolyást ? Nekik csak elődeik tapintatosságát, óvatosságát kell megtartani. Az adózási javaslat a népiskolaügyre nézve is haladás. Megszüntetik a tandíjat és ezáltal iskoláik versenyképességben előnyben lesznek az államiak fölött. A javaslatot egyébként csak elvi alapokon óhajtja bírálni Balthazár kiindulási pontjával és végczéljával egyetért. Határozottan „ellenkező nézeten van Fejessel abban, hogy a hol terhek vannak, ott a módosabbak visszautasítják a segélyt. A javaslat a jelenben teljesen megfelel; nemcsak sok helyütt megszünteti a bajt, hanem azonkívül csábító, vonzó próbát is képez. De elismeri, hogy már most oly intézkedések alapját kell letenni, melyek a fejlődést előmozdítják. Jó lélekkel mondhatja, hogy az adóügyi bizottság nagy munkája nem érdemel kicsinylést; egy tetszetős es/me, ideális gondolat kedvéért nem helyes elvetni azt. A javaslatot elfogadja. . Nagy Károly szerint minden zsinatnak volt egy nagy alkotása. Ettől a mostanitól az adózási törvényt várják. Szükségesnek tartja azért a tüzetes megvitatást.
