Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

De mielőtt munkánkat megkezdjük, emlékezzünk meg arról, ki első sorban hivatott arra, liogy mint a magyar államnak királya, magas védelme alatt tartsa a mi egyházunkat is. Emlékezzünk meg arról, a ki a mult századok küzdelmeiben sokszor megtépett egyházi jogainkat és alkotmányunkat biztosítni és megvédeni is hivatott és a ki az ő legfelsőbb uralkodói felügyelői jogainál fogva is egyházi törvényhozásunk alkotásainak szentesítésére hivatott és jogos. Emlékezzünk meg róla, kinek kegyessége tette lehetővé, hogy a hosszú időn keresztül [szünetelő egységes alkotmány ozó zsinat 1881-ben Debreczenben összegyűlhetett, ki szentesítésével jóváhagyta jelenleg érvényben levő törvényünket, melyet az 1891-iki zsinat hozott létre és kinek a mi evangelium szerint reformált magyar egyházunk iránti bizalma teszi lehetővé, hogy szabadon és nem korlátozva az 1790—91-ik évi XVI. t.-cz. IV. szakasza értelmében kiküldött királyi biztos kirendelése által, folytathatjuk ezen zsinatunkon is szabad tanácskozásainkat. Emlékezzünk meg 0 felségéről, Magyarország apostoli királyáról (A zsinat tagjai zajos éljenzés közt fel állanak és a beszéd hátralevő részét állva hallgatják meg), kinek hosszú uralkodása, bölcs, alkotmányos kormányzata tette lehetővé, hogy remélnünk lehet előbb-utóbb azt is, hogy az 1848. évi XX. t.-cz.-ben lefektetett elvek alapján egyházunk számára is biztosíttatik a többi vallásfelekezetekkel egyenlően a teljes jogegyenlőség és viszonosság és elérhetjük, hogy a. magyar állam segítő keze a jogosan követelt anyagi támogatást is kötelességszerűen — mert törvénnyel biztosítva van — megadja anélkül, hogy autonómiánk csorbát szenvedjen. Éljen a király! (Hosszantartó zajos felkiáltások: Éljen a király!) TÁRCZA. A rendi és áldozó papság fejlődése a három első században. Azt sem lehet kétségbe vonni, illetve megczáfolni, hogy a püspöki rendszernek bölcsője ne Kis-Ázsia lett volna és hogy a tradicziónak semmi igaza ne lenne abban, hogy János kezdeményezésével vagy tudtával és beleegyezésével szervezték a gyülekezet testületi elilljáróságát akként, hogy a presbyterek élére egy felügyelő presbytert — episkopus presbytert — állítottak. Hogy ezt nem arcliisynagogusnak vagy nem „gerusiarchának" nevezték, annak oka, hogy azon korban, midőn ezen új viszonyok előállottak, a pogány keresztyének már többségben voltak, meg az is, hogy miként a „diakonein" előbb volt,mint a rendszeres diakónus, úgy az „episkopein" megelőzte az episkopatust, ós ez a szó jobban is kifejezte annak a tisztségnek fogalmát, a melyet a presbyterium elnökére a parancsoló körülmények folytán reá ruháztak. De meg nem is szabad azt gondolnunk, hogy a zsinagógai és az első zsidó keresztyén gyülekezeti szervezet teljesen fedték volna egymást; a' zsidó presbyter sohasem volt vezetője az istentiszteletnek. 0 a gyülekezet — zsinagóga — fegyelmi hatóságának — synhedrionnak — volt tagja, míg á keresztyén presbyter, mint láttuk, tanítással is foglalkozhatott, a neki adott ajándék szerint. Merőben ellentétes elméletet állított fel a kitűnő angol egyháztörténész, Hatch Edvin oxfordi tanár „The organisation of the early christian Church" és „The growth of church institutions" czímű munkáiban, a melyeket Harnack németre is lefordított és bő magyarázatokkal, excursusokkal ellátott, Az ő hypothesisük veleje: a presbyter és episkopus nevek nem voltak soha synonimek és sem a szentírásban, sem azután soha nem lettek így használva. Nemcsak különböző eredete van e két névnek, hanem az episkopusoknak eleitől fogva külön funkcziójuk, szolgálatuk is volt. Az episkopus eleitől fogva a szeretetadományok felügyelője volt, míg a presbyter tisztán fegyelmi hatóság. A presbyter, a zsidó zsinagóga mintájára, nem volt tényezője az istentiszteletnek; nem ő mutatta be a dórá-t, nem ő elnökölt az istentiszteleten, hanem az episkopus, a kit a diakonusok közül választottak. Episkopus és diakonusok egyrészről és presbyterek másrészről különkülön feladattal bírtak a rendezett gyülekezetben. Püspökök és diakonusok együtt vannak említve az apostoli iratokban és egyházi atyáknál; ha mégis mint presbyterek vannak említve, ez csupán egy tiszteleti czím, t. i. minden episkopus presbyter is volt, v. i. tagja azon testületnek, a mely a gyülekezet ügyeinek élén állott, Egyszóval az episkopus meghatározott hivatásában — szeretetadományok kezelése — megvolt az a dinamikus lehetőség eleitől fogva, a mely őt később a többi rend fölé emelte, sőt a szervezet központjává is tette. Episkopus, presbyter, diakónus együtt alkották a presbyteriumot, s midőn az apostoli iratokban szó van arról, hogy az apostolok presbytereket választhattak, ezen „gyűjtő" név alatt episkopusok és diakonusok is értendők. Emelkedett az episkopusi tiszt fontossága akkor, midőn az apostolok és próféták, a charizmatikus rendek elmúlása után, a tanítást is átvették és olyanokat állítottak be az episkopátusba, akik írástudók és tanításra alkalmasak voltak; emelkedett különösen akkor, midőn az istentisztelet a mysterium jellegével lőn felruházva és az istentisztelet vezetője panj? lett, a presbyterek pedig csupán aD^DOTT^-ek és a tanítói és adminisztráló rend egygyé olvadt az episkopusban Ük elnökölnek az euchariston, ők állnak a thusiasterionnál, a hol az adományokat, mint áldozatot Istennek bemutatják (rcpoaipépeiv -ra Swpa); igaz, hogy ott állnak mellette a presbyterek és mindenek ezek előzetes tudomásával kell, hogy történjenek, — icpovo Ígj — de csak egy lépés kellett még ahhoz, hogy a püspöki monarchia kialakuljon, és ez megtörtént akkor, midőn őt az apostolok utódjának kezdték tekin-