Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

az apostol csak nagy vonásokban tárt fel a gyülekezet előtt, t. i. Isten üdvözítő tervének tényeit; ehhez az apostoloknak idejük, alkalmuk nem volt. A tanító ezen rendszeresebb szolgálatával segítségére volt az apostolt helyettesítő prófétának is ; közvetítője, magyarázója volt annak, a mit a próféta isteni kijelentés útján érzékelt. A didachéban a didaskalos állandó, helyhez kötött egyén volt, mert a tanító túlélte az apostoli korszakat. Találkozunk vele az apostoli kánonokban is, csakhogy itt már nem didaskalos, hanem anagnostes — lector — néven fordul elő; az ú. 11. II. Korinthusi levél Kelemen neve alatt is egy ilyen lektornak predikácziója. Rangban ekkor a presbyter után és a diakónus előtt következik. Az ú. n. apostoli constitutióban (VIII. 22.) a lektor felavatásakor mondandó ima is bizonyírja, hogy a lektoratus, a mely idők folyamán oly alárendelt szerepre jutott, egy magasabb, preumatikus hivatalnak maradványa. Hogy az anagnosta a didaskalos, illetve az efesusi levélben említett evangélista utódja, az kitűnik a Timótheushoz írt levelek két helyének egybevetéséből. I Tim. IV. 13.; II. Tim. IV. 5. Timótheus az evangelista és felolvasó szerepét teljesiti. Hogy a tanító vagy evangélista — ilyen Fülöp is, egy a hét közül — a primitív egyházban ily nagy szerepet játszott és rangban mindjárt a próféta után következett, arra nézve, bár némi fentartással, a zsinagógában is találunk analógiát, a hol az írástudók megelőzték rangban a presbytereket, és nem kell felednünk, hogy a keresztyén „írástudó", suprauaturalis charizmával biró egyén volt. Az ilyen tanító, evangelista, az apostolok delegátusa, a ki mint Timótheus, püspököket, diakonosukat rendel. Hogy Thimótheus ezen ajándékot kézfeltevés által vette, azt nem „opus operatum" értelemben kell venni, hanem páli értelemben az Istennek egyenes adománya; mert Isten rendelt némelyeketelőször apostolokká, másokat prófétákká, harmadszor tanítókká. De rendelt továbbá hatalmasságokat — §ová[j.st<: —, gyógyításnak ajándékait, segítségeket — avuXr/ipeig — és kormányzásokat — xo/jspv^asLc. Hogy az apostol itt még nem ért ő általa, vagy az egyház által rendelt, illetve beállított hivatalnokokat, az bizonyos. A kormányzás, segítség stb. charizmája is Istentől van, ép úgy, mint p. 0. a nyelveken szólásé. Hogy mit ért itt az apostol tto/tepv/pic és ávuXTjípsic alatt, azt a dolog természetéből könnyen megérthetjük. Weizsácker szerint — Ap. Zeitalter 630. ). — mindjárt kezdetben voltak bizonyos önkéntes szolgálatok, a melyek később egyházi hivatalra vezettek. Ilyenek a gyülekezési helyről való gondoskodás, ennek elrendezése, a szent iratok feletti őrködés, a szeretetlakoma előkészítése; ezenfelül a gyülekezet tagjai feletti őrködés, különösen nagyobb városokban, szintén külön egyéneknek jutott feladatul. Ezen szolgálatok később jelentőségükben mindinkább emelkedtek. Bizonyára mindjárt kezdetben vállalkoztak többen a betegek ápolására — wvXi\mc. Világos mindezekből, hogy Pál apostolnál a fogság előtt írott levelekben a diakonia nem a szónak jeruzsálemi értelmében veendő, hanem a szónak legszélesebb, természetes értelmében, (1. I. Kor. XII. 5., III. 5.; II. Kor III. 6., VI. 4.) De azért az nem zárja ki, hogy Jeruzsálemben, az ottani különleges viszonyoknál fogva, már ekkor ne lettek volna rendszeres, meghatározott számú diakonusok, „segítségek". A xu/ispvyjcst? alatt, hogy mit értsünk, az kitűnik Pál apostol egyéb leveleiből. A thessaloiiikaiakat kéri, — I. V. 12. — hogy a közöttük munkálkodókat és elöljáróikat — npo'iatajj.évooc — megbecsüljék. Itt az eliiljáróság munka, nem tisztség, s a Róm. XII. 6—8-ból is látható, hogy az elüljáró, alamizsnaosztogató,charizmával felruházott egyén Az I. Kor. XVI. 15-ben Achaja aparchéja és a vele együtt munkálkodók és fáradozók iránti engedelmességre kéri fel a korinthusiakat. A munkálkodók, segítségek között Pál apostol a fogság előtti levelekben semmiféle fokozatot fel nem állít. De a tények előbb vannak, mint az elnevezések. A szolgálatelkülönítés, a mely alapja a későbbi „hiaerchiának",bizonyára korán megtörtént minden gyülekezetben, ha nem is oly rendszeresen, mint a jeruzsálemi gyülekezetben. S mint a kenkhrei Phoebe és egyéb női munkálkodók, segítségek, a későbbi II-dik században már „rendet" képező özvegyek — cherák — elődjei, úgy a Pál apostol által említett kormányzási stb. charizmával biró egyének elődjei a meghatározott hatáskörrel biró három papi „rendnek" — episkopos, presbyter, diakónus; — más szóval a Szentírásban, a charisma korszakában látható már halvány körvonalakban az egyház későbbi berendezkedése. B. Pap István. BELFÖLD. Naplójegyzetek. Emlékezés a M. P. I. T. újvidéki vándorgyűlésére. — I. Vándorgyűléseink sorában a nyolczadik volt az líjvidéki összejövetel, a melyre szokatlan nagy számban (337-en) jelentkeztek a Társaság tagjai s így a legnépesebbnek ígérkezett; mikor azonban mind együtt voltunk, akkor láttuk, hogy a mily sokan voltak a jelentkezők, aránylag oly kevesen voltak a jelentkezők közül való résztvevők De annál többen jöttek jelentkezés nélkül, úgy hogy az újvidéki vándorgyűlésünk, látogatottság tekintetében is, egyike volt a legsikerültebbeknek ; mindazáltal az is igaz, hogy a jelentkezettek tömeges elmaradása méltán lehangolólag hatott, mind a társulat vezetőségére, mind különösen az újvidéki rendezőségre, melynek elképzelhetőleg óriási munkájába került annyi vendégnek elszállásolása s így természetesen annál nagyobb kedvetlenséget okozott annyiak el nem jövetele. Sajnosan esett sokunknak, hogy a két protestáns egyház püspökei s világi őrállói közül is" aránylag keveset üdvözölhettünk soraink élén ; mindössze két ref. püspökhöz, három főgondnokhoz, egyetlen evangelikus kerületi felügyelőhöz s néhány buzgó világi úrhoz volt szerencsénk; a többieket visszatartotta az aggkor, a hivatali elfoglaltság vagy egyéb akadály (mert közönyösségnek csak nem tulajdoníthatom elmaradásukat). De, hogy