Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

mint a melyek a tanítóképesítő szakvizsgálatnak tárgyai, a rendes tantárgyak között magyar tannyelven legalább olyan heti óraszámmal tanítandók, mint az állami képzőintézetekben. Bármilyen jellegű elemi népiskolai rendes tanítói (tanítónői) állásra ezentúl csak olyan egyén alkalmazható, illetve választható, a ki a tanítóképesítő szakvizsgálatot állami vizsgáló-bizottság előtt sikerrel letette és annak alapján tanítói oklevelet nyert és a ki magyar állampolgárságát igazolja. E vizsgálat nyelve magyar és tárgyai közé a nevelés- és tanítás-tanon, továbbá a tanítási gyakorlaton kivül beveendők: a magyar nyelv és irodalom, hazai történet és földrajz, alkotmánytan. Az a jelölt, a ki nem-magyar tannyelvű képző-intézetben végezte a tanfolyamot, a nevelés- és tanítástanból, a tanítási gyakorlatokból, ide nem értve a magyar nyelv tanítási gyakorlatát, az illető intézet tannyelvén is leteheti a képesítő szakvizsgálatot. A tanítóképesítő szakvizsgálat díjmentes. A 83. szakaszban az állami képesítésre vonatkozó rendelkezések életbeléptetésére négy évet tűz ki. A képzőintézeti igazgató egyszersmind az internátus vezetője és felelős gondozója. Az állami tanító- és tanitónoképző-intézetekben csak olyan magyar állampolgár tanárok alkalmazhatók, a kiknek : a) tanitóképző-intézeti tanári képesítésük van; b) kiknek középiskolai tanári képesítésük és legalább egy évi tanitóképző-intézeti segédtanári gyakorlatuk van. Az egyházi tanítóképző-intézetekben az a) és b) ponton kivül alkalmazhatók még olyanok : c) akik középiskolai érettségi bizonyítvány megszerzése után legalább négy éven át iskolai bizonyítványokkal igazolt főiskolai tanulmányokat végeztek és az ennek megfelelő vizsgálatot sikerrel letették; d) végre tanitónoképző-intézetekben olyanok7

a kiknek polgári iskolai tanári képesítésük és legalább két évi nyilvános iskolai tanítói gyakorlatuk van. Az összes tanító- és tanítónőképző-intézetek fölött az állami főfelügyeletet a vallás- és közoktatásügyi miniszter a királyi tanfelügyelők útján gyakorolja. Ezen törvény hatálybalépte után egy évtől kezdve csak az nevezhető ki népiskolai kir. tanfelügyelővé, a ki az 1876. évi XXVIII. törvényczikk 3. szakasza, illetve az 1883. évi I. törvényczikk 8. szakaszában megkívánt elméleti és gyakorlati képesítettség birtokában a tanfelügyelői szakvizsgálatot sikerrel letette. Ezen szakvizsgálat szervezetét a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeleti úton állapítja meg. Az állami községi tanító, kisdedóvónő ellen a kir. tanfelügyelő legfeljebb három ízben alkalmazhat rendbírságot. Az újból ismételt hanyagság, vagy engedetlenség fegyelmi vétségnek minősítendő. Egy új szakasz (92. szakasz) kimondja, hogy mindaz, a mi a jelen törvényben az igazgatókra, tanárokra, tanítókra, tanítványokra nézve rendeltetik, úgy a férfiakra, mint a nőkre egyaránt vonatkozik. Az 1875. évi XXXII. törvényczikk 12. szakaszának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép ; Az a tanító, a ki büntetendő cselekményért hivatalvesztésre ítéltetett, vagy a ki fegyelmi úton állásától elmozdíttatott, ha pedig már nyugdíjazva van, a kitől fegyelmi úton a nyugdíj elvonatott, nyugdíjhoz, vagy végellátáshoz való jogát elveszti. TÁRCZA. A rendi és áldozó papság fejlődése a három első században. Az apostolok működési körére is világot vet a Szentírás. Feladatuk volt az igehirdetés a Síay.ovta roö \o\ob Az apostol nem volt kormányzója a gyülekezetnek, nem elnökölt a gyülekezetben, hanem alapítója volt ilyeneknek. Az apostol hivatása volt: evangelizálni a világot, ő szervezte a megtért gyülekezeteket, meglátogatta az egyházakat és szóval vagy írásban irányította, feddette, buzdította a gyülekezeteket, első nagy nehézségeik és tájékozatlanságuk közepette. Az apostol munkaköre, szolgálata kiterjedt az egész „világra". Hogy az apostolok — vagy megbízottaik — rendesen látogatták a gyülekezeteket, azt nemcsak Pál apostol példájából látjuk, hanem az apostoli korszak után keletkezett „didaché^-ból is, a hol a szó szélesebb értelmében vett apostolok is már kihalóban vannak, mert meg van hagyva nekik, hogy sehol 2—3 napnál tovább ne időzzenek. Ez a charizmatikus tisztség tehát megszűnt akkor, midőn az utolsó keresztyén is elköltözött, a ki még látta az Urat és senki többé ezen elnevezést nem igényelhette. Az apostoli egyház rangban második tisztviselője a próféta. A vett kijelentéseket nem foglalta írásba, de mint az ó-szövetségi próféta, úgy az ő lelke is különös mértékben nyitva volt Isten kijelentésével szemben. Az újszövetségi próféta is, mondjuk, érzékeny médium volt, a ki által az isteni akarat megnyilatkozott. Voltak hát az apostoli kornak prófétái, hiszen a Szentléleknek bőséges mértéke öntetett ki az első tanítványokra Piinköst után. Csel. II. 17. Pál nagy elismeréssel szól a prófétai adományról, I. Kor. 1—3. és Timótheusnak is írja, I. Tim. 4. 14., meg ne vesd az ajándékot, a mely adatott néked a prófétálásra. A pünkösti korszakkal megszűnt az írás szerinti próféták kora, de rendszeresített utódával még a didachéban találkozunk (X. fej.): „engedjétek meg a prófétának, hogy adjon hálát, a mint neki tetszik". A próféta volt, mint ugyancsak a didacliéból látjuk, sokáig elnöke, főpapja az apostoli korszak utáni gyülekezetnek. A charizmatikus, Isten által rendelt harmadik rend volt a tanító, didaskalos. 0 volt az írásmagyarázó. A tanító rendszeresebb tanítással egészítette ki azt, a mit