Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-16 / 42. szám
lanának egy ártatlan leányt elcsábítani, vagy egy már bukott leánynak a mélyebbre taszításához hozzájárulni, csak azért, hogy maguknak gyönyörűséget szerezhessenek. S ebben nem gátolja őket — tisztelet a kivételeknek — a saj at családi életüknek szentsége sem. Legtöbbnyire lelkiismeretfurdalás nélkül tudják a feleségük iránt fogadott, sőt esküdt hűséget megszegni, s ezáltal egész természetes és helyénvaló dolognak tüntetni föl a családi tűzhely bemocskolosát. Ez a vészes felfogás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a tisztességes nő is, a kinek szeme előbb-utóbb fölnyílik ezekre az általánosan elfogadott dolgokra nézve, s a ki azok ellen küzdeni erőtelen, elfogadja ezt a feide helyzetet, belenyugszik, sőt végre még természetesnek is találja. Arra vall-e ez, hogy a mi magyar asszonyainknak helyes erkölcsi érzékük, az emberi méltóságról komoly felfogásuk van? Bizonyára nem! A női becsületnek általában elfogadott magasabb és szigorúbb fölfogása (no meg még sok más egyéb is) megóvja ugyan őket attól, hogy férjeikhez hasonlólag erkölcsi bűnökbe keveredjenek; de érzékük és felfogásuk a társadalom eme nagy bűneivel szemben nem eléggé fejlett, nem eléggé mély. S ez a baj nem csupán a föntebb említett hamis erkölcsi felfogásból származik, hanem abból is, hogy nálunk a nő, a tisztességes nőt is ideértve, csak az anyagi, a látható, a földi világ számára van nevelve, nem a láthatatlan, az isteni, az örökkévaló számára. Műveltsége, tudása, a társadalmi szokásokban való jártassága talán kifogástalan; igazi hite, mélységes keresztyén felfogása azonban nincs. Nem tudja sem a maga lelkét táplálni és erősíteni az Istennek erőivel, sem férjét tisztább, nemesebb, magasabb életfelfogásra vezetni, sem utánajárni veszélyben forgó, testi és lelki pusztulás útjára induló magyar leány-testvéreinek, hogy őket intse, óvja, védelmezze, Istenhez vezesse. Mert a míg minálunk a jótékonyság is csak abból fog állani, hogy a mi asszonyaink és leányaink első sorban is a maguk hiúságát és élvezetvágyát elégítik ki, hogy az ő suhogó selyemben és ragyogó ékszerekben keresztültánczolt éjszakájuk után a szegények számára is jusson néhány forint: addig talán imitt-amott megelégíttetik egy-egy éhező száj és fölruháztatik néhány didergő test; de lélek, halhatatlan lélek, egy sem fog megmentetni ezek által az összetánczolt forintok által. Itt pedig arról van szó! Annak a 25,000 eladott testnek 25,000 halhatatlan lelke van, a kit 25,000 tisztességes magyar nő és leány megmenthetett volna, ha mindegyik csak egyetlenegynek az ügyét is komolyan szívére vette volna; de ne úgy, hogy ő maga minden áron mulatni és élvezni akarjon annak a megmentésének czímén, hanem hogy kész legyen fáradni, munkálkodni, adakozni, imádkozni! Ezt az utóbbit különösen figyelmébe szeretném ajánlani a mi magyar nőinknek; mert hogy a maguk erejéből valamit tegyenek, még arra talán könnyebben föl lehetne őket lelkesíteni, de hogy valami munkájukban komoly és igaz hittel segítségül hívják a nagy Istent, azt már bizonyára nevetséges és túlhajtott eszmének fogják bélyegezni. Pedig „ha az Űr nem építi a házat, hiába fáradnak, a kik azt építik; ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak az őrizők", mondja a zsoltáríró. És higyjétek el, magyar nők, hogv igaza van. Az Isten segítségül hívásával, az O erejére támaszkodva, imádkozva és dolgozva igyekezzünk mi, boldog családanyák, tisztességes nők és leányok, a mi veszélyben forgó magyar leánytestvéreink megóvását, megmentését munkálni. Foglalkozzunk komolyan, szeretettel azokkal a fiatal leányokkal, a kik a legveszedelmesebb környezetben vannak, legtöbb kísértésnek vannak kitéve. Keressük föl a szegény családok gyermekeit, a gyárakban dolgozó ezer meg ezer fiatal leányt; ébresszük fel őket annak a tudatára, hogy nekik is van halhatatlan lelkük, a mellyel gondolniok kell, s van mindnyájunknak egy mennyei édes Atyánk, a ki testünkről és leikünkről gondoskodik. Adjunk nekik jó olvasmányokat, hívjuk őket össze vasárnap délutánonként, tanítsuk őket szép énekekre, s mindenekelőtt ismertessük meg őket az Isten igéjével. A ki az ilyen foglalkozást egyszer megpróbálta, az tudja, hogy abból milyen áldás származik, nemcsak azokra, a kikkel foglalkozik, hanem ő rá magára is. De hány nő van még most Magyarországon, a ki hajlandó volna a sok czéltalan, üres, unalmas jour helyett (melyekkel még a szent vasárnapot is megrontják) ilyen módon tölteni el a hétnek egy-egy délutánját, legalkalmasabban persze a vasárnapot. Pedig ez volna az igazi üdülés, az igazi orvosság sok fáradt testnek, sok beteg léleknek. Ez volna az út sok sötétben járó léleknek a megvilágítására, hitben és jó erkölcsben való megerősítésére, a kísértések ellen való fölfegyverzésére. Rajta magyar nők, ébredjetek! Boruljon szégyenpírba az arczotok, hogy a külföld előtt a Akii maÖVfil1 tPÍÖA7dílCíí(ÍÍ ÖÁn PC PC7l/n7dVíír Tej szövetkezeti berendezések kézi erö- és gőz- Tnnimigf határtalan mennyi-LilöU magjai LOJgaAUaoagl gC}r Cö CöZiiVUZígjai hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és í CaVdjai s ég ben veszünk. © FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. SST Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve. "Ml
